– Már régóta akartam egy lemezt csinálni, amelyen nincs semmi más, csak a hangom, meg ami belül van – árulta el az énekesnő. – A legnagyobb kihívás, testreszabottan örömteli és könyörtelen. Visszavezet nemcsak a zenei gyökereimhez, hanem minden őshöz is, apámhoz, anyámhoz, nagyapám hangjához. Magyar, majd bolgár, cigány, szefárd népzenei gyűjtéseken tanultam az „egy szál ének” erejét, a díszítményeket, az idővel való bánásmódot, a hangszín titkait, a dalban lévő lelki tartalom megformálását. Az arab és indiai felvételek később még messzebbre vittek abban, hogy mire is képes az énekhang.
A felvételek módja és helyszíne is ezt a sokféleséget tükrözi. A legtöbb a stúdióban készült, de jó néhány dalt kézi hangfelvevővel a mexikói óceánparton, a nagykovácsi erdőben vagy éjjel a jáki kápolnában rögzítettek.
– Minden munkámban izgat a kérdés, hogyan lehet zeneileg is izgalmas dolgot építeni, hogy közben a dalszöveg is jelen maradjon. Itt sokat játszottam a különböző akusztikai terekkel, sok felvételt csináltam a tenger mellett, erdőben, templomban.