Kapócs Zsóka: határozott csajszi vagyok

Fotó: Sanoma archív/Nagy Zoltán

Gyönyörű, fiatal, megküzdött azért, hogy ismert legyen. Kapócs Zsóka szépségkirálynőből, Gundel-díjra jelölt színésznő, énekesnő  lett, lábai előtt rajongók és férfiak ezrei hevernek.
Zsóka a munkájáról, az álmairól, az érzéseiről szívesen beszél, a magánéletéről azonban nem. Érthető is a visszafogottsága: a bulvárlapok az elmúlt hetekben folyamatosan róla, állítólagos esküvőjéről cikkeztek. Amikor interjút kérek tőle, az első kérdése, hogy miről szeretném kérdezni.

– Nem szeretném, hogy a magánéletem közügy legyen. Nem is értem, hogy miért kellene egyáltalán bárkinek is beszámolnom arról, hogy kivel vagy hogyan élek. Legyen elég annyi, hogy boldog, kiegyensúlyozott vagyok, a médiában pedig rengeteg hazugság jelent meg, anélkül, hogy egyáltalán megkérdeztek volna. Bár azt el kell, hogy ismerjem, már közel sem fáj annyira, mint régen. Valamennyire megtanultam ezt is – a különböző cikkeket – kezelni. Régen nem értettem, hogy miért bántanak ok nélkül, vagy az újságírók miért foglalkoznak olyan dolgokkal, amelyekhez semmi közük sincs. Ma is rossz érzéssel tölt el, ha hazugságokat látok megjelenni, de már képes vagyok megrántani a vállam, és továbbmenni.

– De azért, ugye, nem vagy férjnél? Mert azt is írták, hogy esküvő lesz…

– Mint mondtam, a magánéletem rendben van, egyébként pedig dolgozom ezerrel, rengeteg tervem, álmom van, amelyeket szeretnék megvalósítani.

– Legutóbb a Karády-est kapcsán hallhattunk rólad, min dolgozol most?

– Tánc- és énekpróbákra járok, hiszen februárban mutatják be az új darabot, amely a húszas évek Berlinjében játszódik, és Marlene Dietrichen keresztül, Anita Berberen át egy korszakról szól. Ez nagyszabású produkció, komoly felkészülést igényel. És persze ott van a Karády-est is a Mikroszkóp Színpadon. S ha ez még nem volna elég, hamarosan lemezem is megjelenik.

– Nagy utat tettél meg, amíg – úgymond – egyszerű szépségkirálynőből felküzdötted magad a színpadra.

– Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mennyire nem volt könnyű dolgom. Manapság szinte szégyellni kell azt, hogy szépségkirálynő vagy, voltál. Sokan rögtön ítélkeznek, hogy ha egy nő szép, akkor a külsején kívül nincs is semmije, alkalmatlan mindenre. Színésznőnek vagy énekesnőnek meg pláne. Nagyon sokáig fájtak ezek a kritikák, de megtanultam kezelni, és mostanában inkább a jó dolgokra koncentrálok. Ma már csak mosolyogva továbbmegyek, és nem engedem, hogy hatással legyenek rám a negatív dolgok. Én büszke vagyok arra, hogy szépségkirálynő lehettem, fantasztikus érzés volt, és büszke vagyok arra is, amikor a Karády-estem végén tapsvihar fogadott. Fantasztikus érzés volt a színpadon állni, és látni, ahogy az emberek tapsolnak, és elismerik a munkámat. Én egyszerű újpesti lány vagyok, a semmiből indultam… Ahol most tartok, azt a rengeteg munkának és a kitartásomnak köszönhetem, és annak, hogy remélem, némi tehetségem is van ahhoz, amit csinálok. Sokat dolgoztam, tanultam azért, hogy több legyek egy szépségkirálynőnél. Én nem csak a testemmel vagy egyéb mással valósítottam meg az álmaimat, a szekeremet magam toltam, és nem más. Talán a bulvárlapok egyszer ezzel foglalkozhatnának, ezt kellene mutogatni.

– Mintha éreznék némi kiábrándultságot a hangodban…

– Tudod, én szentül meg vagyok arról győződve, hogy rossz korba születtem. Nekem valamikor pár  évtizeddel ezelőtt kellett volna élnem, amikor jobban a felszínen voltak az értékek, amikor még számított valamit a másik iránti tisztelet. Csak egy példa. Hajdanán, ha leejtettél valamit, akkor segítettek felvenni, az emberek odafigyeltek egymásra, nem rúgtak bele szándékosan a másikba. Ha most leejtek valamit, maximum annyi történik, hogy felordítanak, hogy „jaj, anya, de jó, hogy lehajoltál, bomba a segged”. Én ezzel nem tudok – és nem is akarok – azonosulni. Én mindig az értéket kerestem, a kapcsolataimban is. Ha nem találtam meg, akkor továbbmentem, és folytattam a keresést.

Fotó: Sanoma archív/Szabolcs László

– Mennyire vagy tudatában annak, hogy nagyon szép vagy? Egyáltalán, mennyire fontos neked a külsőd?

– Szerintem hazudik az a nő, aki azt mondja, hogy nem fontos neki a külseje. Nekem is az, és nem tagadom, sokat is foglalkozom vele. Diétázom, naponta kétszer edzek, és büszke vagyok arra, hogy a kitartásomnak köszönhetően jó formában vagyok. Megtehetném én is, hogy este leülök a tévé elé, és elkezdek chipset falni, de ehelyett én ilyenkor a második edzésemre megyek. Mindenki maga dönti el, hogy mit kezd a testével és az életével. Nekem egyébként a mozgás nagyon fontos. A párommal a félmaratont már lefutottuk, de a teljest is le szeretném. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű, de az elszántságom ebben is hajt.

– Te tényleg ennyire erős nő vagy, vagy ez is egy szerep, amelyet fantasztikusan játszol?

– Én nagyon határozott csajszi vagyok, mindig is az voltam. Az én titkom abban rejlik, hogy mindig véghezviszem, amit kitűztem magam elé. Engem a határozottságom, a belső erőm visz előre, és ezek is éltetnek.

– A negatív kritikák sem tudnak fájdalmat okozni?

– Vannak olyan negatív kritikák, amelyeket érdemes figyelembe venni, de nagyon sok olyan van, amivel nem tudok mit kezdeni. Amikor úgy mondanak rólam vagy az előadásomról véleményt, hogy nem is látták, vagy nem is tudják, hogy miről beszélnek, akkor úgy érzem, hogy ezekkel nem kell foglalkoznom. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem bírom a kritikát, vagy én azt szeretném, hogy állandóan dicsérjenek. Nem kell engem magasztalni.

– Mire vágysz még?

– Mindenre – vagyis az összes álmomat meg szeretném valósítani.

– Hiszel abban, hogy vannak emberek, akiknek minden bejön, vagy az élet szerinted nagy mélységek és magasságok sorozata?

– Nem hiszek az állandóságban. Például abban sem, hogy létezik folyamatosan boldogság. Szerintem inkább léteznek nagyon boldog pillanatok. Amikor úgy érzed, mindened megvan, és elégedett vagy. A többit pedig ezekért a pillanatokért éljük, nem?