Egy színész, aki rosszul lesz, ha meglátja magát a vásznon

Valljuk be, elég ritka, hogy nemcsak kedvelt színésszé, de szexszimbólummá is válik egy olyan férfi, akinek a külseje finoman szólva is távol áll mindenféle nőideáltól.

Szerencsére mégis megtörtént. A különös arcszerkezettel, vastag szájjal, hosszú orral, kisfiúsan langaléta testtel, sok-sok anyajeggyel és szeplővel megáldott Adam Driver karrierje az elmúlt pár évben rohamosan ível felfelé, és a sztár sok nő kedvence lett.

„Nem bírom magamat visszanézni. Fizikailag rosszul leszek, ha meglátom magamat a vásznon” – nyilatkozta többször Driver, aki ennek ellenére mások alakításában a tökéletlenséget szereti a legjobban. Érdekes paradoxon. Csakúgy, mint a színész élete, aki gyerekkorában egyáltalán nem erről a mesterségről álmodott, bár nagyapja próbálta ebbe az irányba terelni.

Driver 1983. november 19-én született Kaliforniában holland, ír, német és skót felmenőkkel rendelkező apa és tősgyökeres amerikai anya gyerekeként. Szülei hétéves korában váltak el, anyjával ekkor Indianaba költöztek, ahol egy baptista lelkész lett a nevelőapja. Driver a templomi kórusban énekelt.

A színész különcként jellemzi gyermekkori önmagát, bár ez elég enyhe kifejezésnek tűnik, amikor kifejti, hogy imádott rongálni, gyújtogatni és egy amolyan „harcosok klubját” is alakított a barátaival, amiben a filmhez hasonlóan véresre püfölték egymást. A suli alatt porszívóeladóként házalt, ezzel kereste a zsebpénzét, a középiskola végén pedig megpróbált dráma tagozatra felvételizni, de nem járt sikerrel.

Ebben a képlékeny lelkiállapotban döntött úgy, miután értesült a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról, hogy beáll a hadseregbe. 2002 februárjában már be is sorozták, majd tengerészgyalogos lett, több mint két évet szolgált, mígnem egy sérülés miatt le kellett szerelnie. Driver elveszettnek érezte magát: nagyon szerette a bajtársait és azt, hogy a hazáját szolgálhatja. Ez az érzés a mai napig él benne, alapítványa, az Arts in the Armed Forces hadseregben szolgáló katonáknak tart drámaterápiát.

Driver leszerelése után az indianapolisi egyetemen tanult, közben pedig többször megpróbált bejutni a leghíresebb színiiskolába, a New York-i Juilliardra. Második próbálkozásra sikerült is neki, de az osztálytársai nehezen fogadták be: ingerlékeny, vehemens és zavarba ejtő figurának találták, nagyon más volt a tengerészgyalogság merevsége után egy ilyen közegben boldogulnia. „A bajtársaim nyersen és agresszívan fejezték ki magukat, mert azokban a helyzetekben nekünk ez jutott, így eresztettünk ki. Hirtelen egy nagyon művelt és finom közegben találtam magamat, persze, hogy furának hatottam közöttük.”

A New York Times újságírója szerint Driver a mai napig nem tudta levetni az önfegyelmet, amit a seregből hozott magával. Nagyon alaposan átgondolja, mit mond, és mit nem. Amikor tovább faggatnák egy adott kérdésben, hozzáteszi: „Az előző mondat végén pont volt.”

Driver mindemellett mély érzésű ember, aki nem fél bevallani, hogy elismerésre vágyik. „A színészeknek nincs mi mögé bújniuk. Nincs eszközöm, mint egy csellistának a hangszere. Itt a tested az eszközöd, így aztán bizonyos szempontból még sebezhetőbb leszel, mint más művészek.”

Adam Driver (balra) a Warrenné mestersége című darab New York-i bemutatóján (Fotó: Roger Kisby / Getty Images)

Driver a Juilliard után New Yorkban kezdte el karrierjét, a Broadwayn és kisebb színitársulatokkal is játszott. Az indulás nehéz volt, a színészettel keresett pénz neki sem volt elég arra, hogy a kellően drága nagyvárosi életét finanszírozza, így mosogatóként és pincérként egészítette ki keresetét.

Első nagyjátékfilmes szerepét 2011-ben Clint Eastwood J. Edgarjában kapta, a nagy áttörést és nemzetközi figyelmet egy évvel később az HBO Csajok című sorozata hozta el neki. A kicsit kifordított, nyersebb Szex és New Yorkban nem harmincasok, hanem húszasok keresik a boldogulást a nagyvárosban. A pecók jóval lepukkantabbak, nagyobb szerepet kap a családi háttér, és a ballépéseket is erőteljesebben ábrázolják, a női test bemutatása is sokszínű, és korántsem féltökéletes (ahogy a Szex és New Yorkban volt). A sorozatot sokan szerették őszintesége miatt, de kritikát is kapott, amiért a főszerepet négy fehérbőrű lányra osztották, és nem került be színesbőrű vagy ázsiai ember a főszereplők közé.

A sorozatot a szakmailag egykor szebb napokat látott Lena Dunham írta, és ő játszotta a főszereplőt, Hannah Horváthot, az írói karrierjével csetlő-botló, kissé szerencsétlen, mentális gondokkal küzdő lányt is. Az ő párját, a hasonlóan elfuserált életű színészpalántát alakította Driver, akit három Emmyre is jelölték valóban parádés játékáért.

A Csajok végét követő évek kisebb szerepekkel teltek Drivernek, akire már ekkor felfigyelt a neves forgatókönyvíró-rendező, Noah Baumbach, akinek a színész mára mondhatni a múzsája lett. Ő jegyzi a Házassági történetet is, amiért Drivert számtalan díjra jelölték (az Atlanta Film Critics Circle, a Columbus Film Critics Association, a Chicago Film Critics Association és a Gotham Independet Film Association is kitüntette, a Golden Globe-on most nem nyert, de még hátravan az Oscar-jelölések bejelentése is), nincs viszont köze a Csuklyások – BlacKkKlansmanhez, amiért az első Oscar-jelölését kapta Driver. „Az egyetlen módja annak, hogy el tudjak fogadni egy ilyen jellegű elismerést, ha csapatmunkaként értékelem. Nagyon sok olyan szakembert ismerek, aki csodálatos munkát végez, de sosem kap ilyenfajta, nyilvános elismerést, így nem tudom, hogyan dolgozhatnék fel egy jelölést, vagy hogyan értékelhetném, mit is jelent” – mondta a színész a New York Timesnak.

Driver a Házassági történet és a Csajok között más szerepet is vállalt: jó érzékkel pályázta meg az egyik legkedveltebb sci-fiben, a Star Warsban az új trilógia egyik főgonoszát. Az ébredő erőben Kylo Ren labilis, érzelmektől túlfűtött karakter, ami tökéletes választás volt számára, a következő részben, Az utolsó jedikben pedig a kritikusok és a nézők szerint is egyenesen a trilógia legjobb szereplőjévé lépett elő.

Ezután következett Martin Scorsese, aki a Némaság című filmjébe válogatta be, és Driver közben nem hanyagolta el a színpadot sem: tavaly tavasszal a Broadwayn a Burn This című darabban is szerepelt. A Házassági történetre pedig a teljes szakma felkapta a fejét: Driver annyira finoman, észrevétlenül és elevenen jut el a filmben a katartikus pillanatig (amit most nem spoilerezünk el), hogy a nézőben megáll az ütő. Amikor erről a jelenetről kérdezik, a színész szívesen beszél karakteréről és az ő útjáról, de arról nem, hogy ő maga ezt hogyan élte meg. „Minden benne van a jelenetben. Mit tehetnék hozzá, amitől jobb vagy több lesz? Semmit” – válaszolta nevetve egy interjúban.

Adam Driver a Házassági történet premierjén, a 2019-es Velencei Filmfesztiválon (Fotó: Theo Wargo / Getty Images)

És hogy hogyan kezeli a viszonylag hirtelen jött nagy sikert? Mondhatni, nehezen, ugyanis nem tud kibújni a bőréből. Olyannyira nem, hogy legutóbb egy rádióinterjúról is kisétált, amikor a stúdióban a műsorvezetők elkezdtek bejátszani egy részletet a Házassági történetből annak ellenére, hogy a színész kifejezetten megkérte őket előre, hogy ne tegyék ezt.

„Szar, hogy felismernek az utcán. Valóban az. Magas is vagyok, nehezen bújhatnék el, marad a sapka. De ilyenkor meg megjelenik egy kép, hogy hé, Adam Driver sapkát hord az utcán!”