Varga Iza: „A vita divat nálunk, és ezt fontosnak is tartjuk” – családi életéről, államvizsgáról és új karrierről mesélt nekünk

Pár napja adtad le a diplomamunkádat. Néhány hét és jön az államvizsga.

Június végére kell felkészülnünk, tételeket húzunk majd. A szabadidőm nagy része el is megy vele , hiszen három év anyagát kell átnéznem. Szerencsére élvezem a tanulás minden percét, hiszen felnőtt fejjel egész másként áll hozzá az ember: jó esetben már nem azért jár egyetemre, hogy kipipáljon egy diplomát, hanem azért, mert a tanultakat szeretné beilleszteni az életébe, a munkájába.

Hogyan jött az ötlet, hogy andragógiát tanulj?

Már lassan 10 éve dolgozom trénerként, coachként, ebbe a profilba tökéletesen illik bele a felnőttképzés tudománya, az andragógia. A felnőttkori tanulás jelentősége ugyanis napjainkban jelentősen felértékelődik, az átlagéletkor növekedésével, a nyugdíjkorhatás kitolódásával sokkal hosszabb ideig tartozunk felelőséggel önmagunkért. Az elégedett élet záloga pedig szerintem a célirányos továbbképzés, hogy alkalmanként bővíthessük, szépíthessük, vagy akár újratervezhessük a szakmai, vagy a civil életünket.

Varga Iza (Fotó: RTL Klub)

Hogyhogy erre a pályára léptél?

Kicsi korom óta küldetésemnek érzem, hogy másoknak segítsek. Az egyik énem a színészetben találta meg a helyét és abban határozottan elégedett és boldog. De van egy olyan Iza is, aki szeretné mások javát szolgálni, például azzal hogy továbbadja a megszerzett tudását, vagy szakemberként segít, ha valaki elakad az életében.

Akkor elképzelhető, hogy egyszer saját céged lesz?

Egy fantasztikus tanácsadó cégnél dolgozom, és épp elég zsúfolt az életem ahhoz, hogy végtelenül hálás legyek, amiért csak a munka kreatív részéhez van közöm. De persze semmi jó elrontója nem vagyok. Egyelőre ebben a felállásban tökéletesen boldog vagyok.

Másfél hónapig nem forgattatok a Barátok köztben, milyen volt az otthonlét a két kamaszlányoddal?

A mi családunk általában magas energiaszinten pörög, a legnehezebb feladatunk, hogy mindenki igényét próbáljuk kielégíteni. Emiatt folyton úton vagyunk és rengeteg programunk van a mindennapokban. A lassítás nálunk emiatt inkább kéziféknek tűnt: jó pár hétig tényleg nem mentünk sehová, mindent az internetről rendeltünk. Bár mindenki másként képzelte el az itthonlétet, de remek kompromisszumok születtek, gyakran közösen főztünk, sportoltunk, esténként társasoztunk, filmet néztünk, szalonnát sütöttünk, két kamasszal szerintem várakozáson felül teljesítettünk.

Akkor nincsenek nálatok veszekedések sem?

Veszekedések nincsenek, viták viszont annál gyakrabban. A vita divat nálunk. Ezt azért is tartjuk fontosnak, mert így mindenki elmondhatja a saját véleményét, érvelhet, megtanulhat kiállni a gondolataiért, nézeteiért. A lányok pedig nagyon-nagyon határozottak, de szerencsére a heves érzelmek ellenére sosincs hosszú távú neheztelés a másikra, ami szerintem kifejezetten jó jel.

Ez nyilván függ a nevelésetektől is.

Ez igaz. Kicsi koruktól azt erősítjük bennük, hogy legyenek önállóak és mindig álljanak ki magukért. Nem szólunk bele a dolgaikba, kivéve, ha az felnőttért kiált. Bár néha kifejezetten nehéz, de hagyjuk őket a saját útjukon járni, és akár hibázni is. Meg kell tanulniuk, hogy minden döntésüknek van következménye. Azt látom, hogy Anna is és Sári is nagyon talpraesett, és tudják, hogy mit akarnak. Engem is így neveltek a szüleim: már háromévesen egyedül mentem óvodába az ötéves testvéremmel, nem volt szülői felügyelet. Később sem szóltak bele az iskolai dolgainkba, azt sugallták, az a saját felelősségünk. Ennek ellenére kitűnő tanulók voltunk a bátyám is, én is. Hamar rájöttünk, a saját erőnkre kell támaszkodnunk. Bár szülőként mi sok mindent máshogy csináltunk, hiszen a hetvenes évek óta a világ nagyot változott, ezt a szemléletet igyekeztem átadni a lányaimnak.

A vita divat nálunk, és ezt fontosnak is tartjuk (Fotó: RTL Klub)

Látod bennük magadat?

Sokszor beszéltük már Zolival, hogy ők nem tipikusan a kis Iza vagy a kis Zoli, mindkettőnk jegyei fellelhetőek bennük. Teljesen más egyéniségek, mint mi, és ez így is van jól.

Hogy látod, merre tartanak? Anna forgatott veled tavaly a Barátok köztben, esetleg színésznő lesz?

Nem valószínű, egyelőre legalábbis nem ebben gondolkodik, bár nagyon élvezte a pár napos forgatást, amikor a tini Balogh Nórát kellett alakítania. Azért vállalta el, mert romantikusnak találta, hogy majd az unokáinak elmesélheti, hogy ő játszhatta a saját fiatal anyukáját. Anna egyébként a nyelvek szerelmese, arra törekszik, minél többet tökéletesen elsajátítson, jelenleg angolul, franciául és kínaiul tanul. De, hogy mi lesz belőle, egyelőre nem lehet tudni. A kicsinél más a helyzet, ő már most a tánc köré képzeli az életét. Sári nagyon tehetséges, a klasszikus balettől kezdve, a hipp-hoppon keresztül, a vouge-on át a latin táncokig minden műfajban jeleskedik, keresi azt, amiben a legjobb lehet.

Van egy kiskutyátok is, ő a harmadik gyerek?

Abszolút. Artúr a világ legboldogabb kiskutyája, és olyan kedvesen, rajongva tud szeretni, hogy nem lehet neki ellenállni, jókedvre derít mindenkit. Folyamatos boldogság nekünk, igazi családtag. De van két cicánk is. Félix, a méltóságteljes kandúr és Lujza, a bújós kislány, mind nagyon élvezik, hogy otthon vagyunk velük.

Hogy látod a színházat? Várod már, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba?

Bízom benne, hogy az emberek kiéheznek majd a színházra, a kultúrára, és amint zöld lámpát kapunk, visszatérhetünk a színpadra. Nagyon hiányzik. Sok telt házas előadásunk lett volna Gödöllőn, a Királyi Kastélyban a napokban, a Léda című előadásunkra előre elkelt az összes jegy. Ebbe a szeretetbe, érdeklődésbe, bizalomba kapaszkodva remélem, hogy nem sokáig kell várni.

Hogy állsz a jövőképpel?

Sokat gondolkodtam a kialakult helyzeten. Olyan érzésem volt az elején, mintha váratlanul belecsöppentünk volna egy filmbe, ahol menet közben íródik a forgatókönyv. Bár sokan próbáltak csak a pozitív oldalra koncentrálni, nekem nem ment, sokszor megilletődötten húzódtam vissza a csigaházamba. Sokan azt mondják, mindez nem véletlen. Talán igaz, a mohó, nagyratörő megfelelni akarás az egész világot felőrölte, és eljött a számvetés ideje. A kényszerleállás mindenesetre kijózanító hatással volt sokakra, a fontos és nem fontos dolgok egyre élesebben váltak el egymástól, kitisztult a levegő, fellélegzett a természet. Az, hogy megőrizzük-e a tanulságokat, már közös felelősségünk, ami által értelmet nyerhetne ez a szomorú fejezet az emberiség történetében.