Az új lemezed anyaga teljes mértékben téged tükröz, hiszen a szövegeket te írtad és a zeneszerzésben is kiveszed a részed. Miben más ez, mint az eddigi albumok?
Éppen a napokban csiszoltunk még a hangszereléseken, helyre tettünk minden hangot, és végeztünk az utolsó simításokkal. Hihetetlenül büszke vagyok erre az anyagra. Ritkán érzem ezt, de most úgy gondolom, hogy az album minden dalából kihoztuk a maximumot, kerek lett, az összes dallal együtt tudok lélegezni. Hűen tükrözi a 2022-es önmagamat és a jelen orra is reflektál. Bízom benne, hogy sokan meghallgatják majd. A szerzőtársam, Hajas Gábor kiváló munkája mellett pedig más közreműködők is feltűnnek a lemezen, többek között Koltay Kurszán zongora, Novák Éva és Harmath Hodászi Klára hegedűjátéka is színesíti az albumot, emellett egy Ferenczi Gyurival közös duett is helyet kapott rajta. Egy dalnak a szövegét pedig Müller Péter Sziámi és Müller Máté írták közösen.
Augusztus 28-án egy rendhagyó lemezbemutatóra készülünk a budajenői Magtárban. Édesanyám kiállítása nyitja meg a kapukat, illetve más képzőművészek alkotásai is helyet kapnak majd a kiállítótérben, így a zenei élmény mellett egy komplexebb kulturális eseményre számíthatnak az érdeklődők. A koncertet történetmesélés is színesíti majd, illetve néhány olyan dallal is készülünk, amelyeket rég, vagy színpadon talán még soha nem hallhatott a közönség. Akik szeretnek engem, vagy akik csak szimplán egy kicsit eltérő zenei élményre vágynak, azoknak is érdekes lehet.
Már debütált az új dalod, Ébredés címmel, ami gyakorlatilag arról szól, hogy az ember találja meg önmagát. Ezek szerint valamennyire elveszett voltál az elmúlt időszakban?
Nem önmagunk megtalálásáról, sokkal inkább a világgal való megbékélésről szól a dal. Lehet olyan életszakaszunk, amire nem szívesen tekintünk vissza, de ezt az utat lezárva, magunk mögött hagyva a nehézségeket már a jelen pillanat örömére koncentrálunk. Akik éltek már át hasonlót, pontosan értik ennek az üzenetét.
Mi volt az a pont, amikor rátaláltál az utadra? Lehet ezt egyáltalán egy adott ponthoz kötni, vagy inkább egy folyamat része volt?
Úgy gondolom, hogy arra a bizonyos útra már rátaláltam, hiszen sikeresnek érzem magam a szakmámban és szeretem, amit csinálok. Az élet más területei, emberi kapcsolataink pedig ettől teljesen függetlenül alakulnak aszerint, mit dob a gép. Talán inkább az lehet vízválasztó, ha kijelöljük a saját határainkat, hogy mit engedünk meg magunknak, és másoknak velünk szemben. Illetve az, ha megértjük és tudatosítjuk, milyen kompromisszumok mellett vagyunk továbbra is képesek hűek lenni önmagunkhoz és megőrizni belső békénket.
Mit gondolsz, ez az ébredés életkorhoz vagy inkább életszakaszhoz köthető?
Szerintem mindkettőhöz, méghozzá egyszerre. Vannak bizonyos életszakaszok, amelyeket csak adott korban tudunk megélni, az élettapasztalatunknak köszönhetően.
Csakis magadra számíthattál ebben a folyamatban, vagy a téged körülvevő emberek is segítettek?
Egy bizonyos szintig csak magára számíthat az ember, de alapvetően van egy nagyon erős támogató közegem, akikhez mindig fordulhatok. A megoldást viszont nem tőlük várom. Általában igyekszem saját magam rendezni az életemet.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy már készen állsz az ismerkedésre. Ezt hogyan kell elképzelni, aktívan keresed a társad, vagy a sorsra bízod?
Nem hiszek alapvetően a sorsban, szerintem az életünk túlnyomó részét a döntéseink határozzák meg, ám a szerelem egy kivétel, hiszen ebben a kérdésben valahol mégis rajtunk kívül álló tényezőkre kell hagyatkoznunk. Pont ezért nem is lehet szerelmet keresni. Teljesnek érzem az életemet jelenleg is, ám nyitott vagyok az ismerkedésre természetesen.
Továbbra is hiszel a sírig tartó szerelemben?
Bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknél van erre esély. Hiszem, hogy az életünket mi magunk alakítjuk, így bármi lehetséges, de ehhez két ember szükséges, akik egyenlő arányban hajlandóak energiát befektetni a kapcsolatba.
Hogy látod, mennyivel nehezebb vagy éppen csak más társat keresni kisgyermeket nevelő anyukaként?
Szerintem nem könnyebb, de igazából nem is nehezebb. Több logisztikát igényel, de nagyjából ennyi. Aki engem szeret és szeretne az életem része lenni, annak ez vélhetően nem okoz gondot, ahogyan fordított helyzetben én is megugrom ezt a kérdést.
Hogy vagy most lelkileg? Rendeződött teljesen az életed, vagy még folyamatban van?
Teljesnek és kiegyensúlyozottnak érzem az életemet, persze mindig van min dolgozni. Azt vallom, hogy örüljünk a jelennek, de mindig gondoljunk a jövőre.
Azt mondják, a művészemberek sokkal érzékenyebbek a változásokra: az elmúlt időszakban történt változások hogyan hatnak a lelkivilágodra?
Művészi vénától függetlenül, majdnem minden ember érzékenyen reagál az utóbbi idők és a jelen történéseire. Azt gondolom, inkább tájékozottság kérdése, hogy kire, miként hat. Aki követi a közéletben zajló eseményeket, akit foglalkoztatnak bizonyos kérdések – ahogy engem is – annak némileg megrendíti a biztonságérzetét. Ezért is igyekszem – többek között – az életmódommal is alkalmazkodni a jelenhez.
Milyen típusnak mondanád magad: váratlan szituációkban inkább megrázod magad és mész tovább, vagy kétségbeesel az újratervezés előtt?
Nem vagyok egy kétségbeesős típus. Az életben sokszor kell újratervezni, pláne édesanyaként. Napról napra változnak a világ dolgai, ehhez is tudnunk kell alkalmazkodni és segíteni egymást. Manapság csak az tud nagyobb stresszfaktor nélkül élni, aki elfogadja, hogy a bizonytalanság része a mindennapjainknak.
A zenei karriered egyengetése mellett milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Mostanra ismét teljes erőbedobással tudok a zenére koncentrálni, így az időm nagy részét szakmailag ez tölti ki, de folyamatosan vannak újabb céljaim, terveim. Szeretném kiélni a művészi ambícióimat és minél többet adni a közönségnek, ami a jelenkorban, a világban most zajló események mellett szerintem kiemelten fontos.