Sztárok

Feke Pál először a József Attila Színház színpadán (x)

A Macskafogó színpadi adaptációja igazi szenzációnak ígérkezik a musical szerelmesei számára. Szente Vajk neve garantálja a humort, az igényes zenét és a pazar színpadi látványt. Feke Pál Junior Príma és Artisjus-díjas színész-énekes annyira készül Lusta Dick szerepére, hogy riporteri kérdezz-felelek helyett egy levegővel mesélt a készülő előadásról.

hirdetés

Feke Pál, Puskás Péter

Feke Pál: Az elmúlt húsz évben nagyon sok olyan színpadi műben, változatban játszottam, aminek az alapját egy nagy, klasszikus film adta – a Hair, a Jézus Krisztus Szupersztár vagy az István, a király. Ez utóbbi 1983-as, királydombi változatát egy ország szerette és látta. Tapasztalatom szerint ilyenkor a kulcs abban van, hogy az alapmű szerzői kinek a kezébe adják oda az adaptáció lehetőségét. Azt hiszem, hogy a mai magyar zenés színház egyik legtehetségesebb alkotó embere Vajk, akinek nem véletlenül vállaltam el első szóra ezt a felkérést. Ha ő valamit csinál, megír, majd rendez, az egy olyan minőségű és – nem mellesleg – a világ színházi trendjeinek megfelelő zenés előadás lesz, aminek boldogan vagyok a részese.

Olvasópróba

A Macskafogót, gondolom, ismerted gyerekkorodból…

Persze. Egy ország nőtt fel a rajzfilmen, habár én bevallom: sosem voltam annyira Macskafogó-rajongó. Ismerem, szeretem, tudtam róla mindent, amit kell, de az igazi mély történetével most találkoztam a Vajk-féle szövegkönyv nyomán. Ezt kézben tartva, abban bízom, hogy most születik egy olyan színpadi változat, amin aztán megint generációk nőnek fel.

Először játszol a József Attila Színházban.

A József Attila Színház különleges dolog. Újpesti gyerekként, amikor arról álmodoztam, hogy egyszer színész leszek, mindennap itt mentem el busszal a színház előtt. Akkor is nagy nevek játszottak itt. Ez az a korszak volt, amikor a Kern– Koltai-kettős a Miniszter félrelép-et rongyosra játszotta. Nagyon örültem, hogy ebben a színházban a csapat tagja lehetek.

Olvasópróba

A nézők még nem tudják, de eddig még ismeretlen dallamok csendülnek fel.

Vajk volt az, aki tulajdonképpen felfedezte bennem a humoros énemet. Addig elsősorban a drámai szerepek találtak meg. A Tied a világ című produkció – amit a Játékszínben mutattunk be – volt az első, amikor tulajdonképpen ránk, barátokra írt egy darabot. Ezt az első lépést követte aztán a Shrek, az Apácashow. Ezek a figurák nem arról szólnak, hogy drámai hősként kiállok a színpadra, hanem mindegyik vicces karakterszerep. Lusta Dick is ilyen. Hogy milyen lesz a zene fogadtatása? Nem hiszem, hogy lényeges lenne. Ha egy színházi előadás jó, az minden körülmények között jó. Sokszor találkoztam a pályám során azzal, hogy a nézők hajlamosak párhuzamot vonni korábbi élmények és a mostani között. Azt gondolom, ezzel nem kell foglalkozni egy pont után. Ha erre fókuszálnánk, akkor nem tudnánk ma, 2019-ben hiteles előadást csinálni, mert mindig azon izgulnánk, hogy mit szól hozzá, aki már látta az adott mű valamilyen változatát. Ezzel én egyáltalán nem törődöm. Remélem, hogy egy olyan színházi katarzissal mennek haza majd a nézők, ami itt és most születik, és senki nem fog azzal foglalkozni, hogy „de hát ez a rajzfilmben úgy volt, hogy”… A filmvászon egészen más. Ez színház – ahogy ezt Vajk el is mondta annak idején a sajtótájékoztatón –, ahol a szövegkönyv 13-15 ezer szóval operál, míg a film alig a felével: nyolcezerrel. Ez óriási különbség, tehát a rajzfilm köré kellett írni egy nagyon komoly szövegkönyvet. A végeredmény? Minden ízében nagyon vicces. Juhász Levi – fiatal zeneszerző srác – pedig kiváló zenét írt, pont olyat, ami passzol a Macskafogó stílusához.