Tóth Vera: „Az is törődés, ha megkérdezed a másiktól, hogy van” (x)

Magyarországon 2020 előtt is sok volt a rászoruló család, és ezen a helyzeten a koronavírus-járvány csak rontott. Ilyenkor minden segítség aranyat ér, ezért is döntött úgy a Procter & Gamble és a Magyar Vöröskereszt, hogy egy országos akcióban együttes erővel próbálnak segíteni. A Márkák, melyekre számíthat kampány keretében minden egyes partnerboltban megvásárolt P&G termék után egy adománytermék jut el a Magyar Vöröskereszthez, akik ezzel a nehéz helyzetbe került családokat támogatják. A tervek szerint országszerte nagyjából 2000 nehéz helyzetű családot kívánnak támogatni több tízezer termékkel, és az adományokból részesülnek a Magyar Vöröskereszt saját intézményei (átmeneti otthonok, hajléktalanokat ellátó intézmények) is. A november 11-ig tartó kampány részleteiről a www.everydayme.hu/adomany oldalon tájékozódhat. Az országos jótékonysági kampány arcával és segítőjével, Tóth Vera énekessel beszélgettünk.

A téged ismerők törődő személyiségként jellemeztek. Egyetértesz ezzel?

Igen. Fontos számomra a környezetem és a világ sorsa. Nem vagyok Superman, de ami tőlem telik, azt megteszem. Egy idő után rájöttem, hogy nem tudom megmenteni a világot. Amióta ezt helyreraktam magamban, azóta úgy vagyok vele, hogy azt teszem meg, ami jólesik, és amennyit az erőm bír. Azért nem jó ezt az erődön felül ilyet csinálni, mert akkor nem tudod megélni azt, amikor másoknak jobb lesz. Pedig az a legfontosabb, hogy örülj annak, hogy más örül. Ebből kell feltöltődni. Gyerekkorom óta törődő személyiség vagyok. Ezért is hívtak többen az iskolában anyunak vagy Vera mamának, mert mindig a Vera mama volt az, akinek a szárnyai alá lehetett menni egy kedves szóért vagy egy simogatásért. A segítségnyújtásnak nem az a lényege, hogy mennyit veszel meg bizonyos dolgokból egy rászorulónak, hanem az is lehet segítségnyújtás, ha rámosolyogsz valakire, akiről azt gondolod, hogy rossz kedve van. Ez a kis figyelmesség jól eshet neki. Az is törődés, ha megkérdezed a másiktól, hogy van.

Tóth Vera (fotó: Leéb Ádám)

Sokszor próbáltál erődön felül segíteni?

Előfordul. Most például a kutyámmal is ez a helyzet. Azt gondoltam, hogy a műtét után három nap múlva már járni fog, erre már egy hete küzdünk, és ki tudja meddig tart még. Most ott tartunk, hogy 0-24 órában berendezkedtem egy gyerek ápolására. Nagyon kemény. Három hete vettem észre a tüneteket, azóta tart ez a helyzet nálunk. Több kutyám is van, de ő tényleg olyan, mintha a gyerekem lenne.

Annak idején a Megasztárban váltál ismertté. Ezután mennyi időnek kellett eltelnie, hogy rájöjj, az ismertségedet jótékonyságra, és más emberek segítségére szeretnéd használni?

Viszonylag gyorsan történt. Eleinte állatmenhelyeknek segítettem. Az ismertséget erre jó igazán felhasználni. Sokat számít, ha az embernek van neve, és általa sokan megmozdulnak egy ügy miatt. Ez történt a kis Zente esetében is, akire több híresség is felhívta a figyelmet. Én egy hétköznapi ember vagyok, úgy is élek. Nem vágom magam sztárba sose. (nevet) Épp ezért pontosan tudom, hogy mik azok a helyzetek, amikor az ismertségemet akarom használni. Sok megkeresést kapok, és sokszor segítek úgy, hogy azt nem rakom ki a Facebookra vagy az Instagramra. Egyszer-egyszer, amikor egy ilyen nagyobb megmozdulásban veszek részt, mint most a Magyar Vöröskereszt és a Procter & Gamble akciója (az akcióban részt vevő boltokban és online vásárlások esetében minden megvásárolt Procter & Gamble termék után a vállalat egy adománytermékkel támogatja a Magyar Vöröskeresztet – a szerző), természetesen posztolok róla, mert itt rengeteg embert kell elérnünk és megszólítanunk.

Fotó: Tóth Vera Instagram

Csak szervezetek, intézmények és cégek akcióiban veszel részt, vagy előfordul, hogy direktben segítesz magánszemélyeknek is?

Előfordult, hogy egy kedves barátom felhívott, hogy van egy szimpatikus idős házaspár, akiknek húszezer forintjuk sincs, és a karácsonyi asztalra nem tudnak venni semmit. Festőművészek voltak, ott álltak halomban a képeik, de senki nem vásárolta őket. Elkezdtem a képeiket feltenni a netre, és gyakorlatilag az összeset eladtuk. Négyszázezer forintot vittem nekik, utána pedig a hölgynek újra megjött a kedve a festéshez, és több képét is el tudta adni. A segítségnyújtással egy olyan energiát indítottunk el benne, amitől ismét visszatért a kedve az alkotáshoz.

Elítéled azt, ha valaki csak image-építés miatt jótékonykodik?

Ha bárkinek egy pillanatra is tud vele segíteni, már megérte. Nem érdekel, hogy csak image-építésre használta, amíg a segítség valós. Azonban, ha valaki szívből csinálja, az mindig érződik, és annak vannak pozitív következményei. Ha a segítség nem csak annyi, hogy elmegy valaki énekelni a szegény családhoz, majd lefotóztatja magát velük egy profi fotóssal, az már nagyon jó. Ha segítettél, és rászánsz egy estét, hogy megírd a Facebookra a történetet, és azt, hogy milyen élmény volt, az nemcsak neked lesz pozitív élmény, hanem azoknak is, akik olvassák, és talán ezzel másokat is segítségnyújtásra inspirálsz.

Mi alapján döntöd el, hogy milyen ügyeket karolsz fel?

Ez elsősorban megérzés. Attól függ, mennyire tudok azonosulni az adott helyzettel, mennyire érint meg.

Előfordult már veled, hogy te szorultál ilyen típusú segítségre?

Hogyne. Az egyik kutyám egyszer meglépett. Szép, nagy, zord kinézetű kutya, de nagyon ijedős, egy igazi kis mamlasz. A túltenyésztettség miatt az idegrendszere nem a legerősebb. Nagyon féltettem, mert egyszer csak magára maradt odakint a mínusz nyolc fokban több napra. Olyan összefogás jött létre a megtalálására, hogy a könnyeimmel küszködtem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Jöttek állatos klubok, jött egy állatmentő, magánemberek… Rengetegen keresték, és segítettek a plakátolásban. Ha van egy rosszabb pillanatom, csak elolvasom ezt a történetet – annak idején megírtam – , és segít azon, hogy túllendüljek rajta.

Elárulod a történet végét?

Hazajött a kutyus. Akkor még csak egy hónapja volt meg, de magától visszajött.

Az, hogy szeretsz másokon segíteni családi vonás nálad? A szüleid nevelték beléd?

Az anyukám és az apukám is ilyen. Egyszer például egy kedves barátnőm labilis édesanyja december 23-án öngyilkosságot kísérelt meg. Emiatt szétesett minden, esélyük sem volt karácsonyfát állítani, vagy karácsonyi vacsorát főzni… Anyukámnál voltam szenteste vacsorázni, amikor megtudtam ezt, és bár anyukám soha nem találkozott ezzel a barátnőmmel, az volt számára az első, hogy a történet hallatán azonnal összepakolt egy karácsonyi vacsorára való csomagot azzal, hogy ezt adjam oda a barátnőmnek. Annyira kedves volt.