Orrpiercing – nem csak a modern kor divatja

Meglepő, de igaz: az orrpiercing története 4000 ezer évvel korábbra nyúlik vissza. Napjainkra szinte minden testtájékon megtalálhatók és elhelyezhetők a különböző ékszerek. Piercing-történelem következik!

Bors Hanna

Szponzorált tartalom

Számos törzs és népcsoport hagyományához tartozott és tartozik még ma is az orr kiszúrása. Az ősi ékszerek fő funkciója nem a test díszítése volt, inkább az egyén rangját, szerepét vagy egy közösségbe való tartozását szimbolizálták.

Jelentése minden kultúrában más és más: lehetett vallási jelkép, lehetett a szépségideál része, illetve szimbolizálhatta a gazdagságot is.

(Fotó: Getty Images/Victor Dyomin)

Az észak- és dél-amerikai indiánok körében gyakori az átfúrt alsó-, illetve néha a felsőajakba helyezett tányér alakú fa ék. Sok afrikai népcsoporthoz tartozó nő visel az orrában különféle ékszereket, ezüst- ébenfa-, vagy bambuszpálcikát. Az egyiptomiaknál a királynők előjoga volt a köldökékszer, az ókori Rómában a férfiasság jelképe a mellbimbón átszúrt karika volt, míg XIV. Lajos korában a felsőbb osztályok hölgyeinek eleganciáját fokozta a mellékszer. A mali peul törzsnél alkalmazott füllyukasztással a fülkagyló teljes ívét apró ezüstgyűrűkkel vagy hatalmas aranyfüggőkkel ékesítették: itt a függők a csábítást és a gazdagságot jelképezték.

Tudtad? A közel-keleti beduin törzsek férfi tagjai a leendő feleségüket ajándékozzák meg a család vagyonát jelképező orrékszerrel. Az olykor óriási méretű karikák egyfajta anyagi biztonságot is jelentenek.

Míg korábban többnyire fül-, orr- és szájékszereket használtak, napjainkban szinte minden testtájékon megtalálhatók és elhelyezhetők a különböző „beépített” ékszerek.

Honnan indult a ma is virágzó piercing-divat?

A díszes orrgyűrű viselése a 16. században, a Mogul Birodalom hatására honosodott meg Indiában. Ekkor hódította meg a térséget a Dzsingisz kán anyai ágáról származó Bábur. India női lakosságának körében a mai napig élő hagyomány a főként a bal orrcimpában viselt ékszer, az ajurvédikus tanok szerint ugyanis ez a terület a női ivarszervekhez köthető: úgy tartják, hogy a bal orrcimpában viselt piercing enyhíti a menstruációs fájdalmakat és megkönnyíti a gyermekszülést. Az indiaiak orrékszere igen változatos: hordanak pöttyöt vagy karikát, és előfordul az is, hogy az orrukat és a fülüket egy lánccal kötik össze.

A nyugati országokba már Indián keresztül jutott el az orr díszítésének szokása, maga a piercing azonban csak sokkal később terjedt el: az 1960-as években a hippiknél jelent meg tömegesen, miután spirituális feltöltődésért sokuk ellátogatott Indiába.

A divattá alakult hagyomány később is megmaradt. Az 1970-es, 1980-as években a piercing sokáig a lázadást szimbolizálta, a konzervatív értékek elleni harc mutatós jelképe lett.

Ma már kevésbé tartozik az extravagáns kategóriába, ha valaki piercinget visel, hiszen a divat, illetve az önkifejezés egyik eszközévé vált. Az ékszerek anyaga lehet szövetbarát orvosi fém, titán vagy anyagában színezett nióbium. Kialakításánál arra törekednek, hogy az ékszer bőr alatti részei egyforma vastagságúak legyenek, így jobban belesimulnak a testbe, ezért kényelmesek és könnyedén cserélhetőek is.