Szelek szárnyán

Modern idők

Amikor a papírsárkány kerül szóba, a legtöbb embernek egy trapézforma jut eszébe, pedig ma már a legtöbb példány nem is emlékeztet erre. Akad deltoid és paplanernyőt formáló, akárcsak madarat, békát, polipot idéző alak is. Sőt manapság a házilag legegyszerűbben elkészíthető darab is inkább egy füles téglalapra hasonlít majd. Az anyagok is megváltoztak. Ma már csak a hagyományőrző fajtákhoz használnak papírt és bambuszt, a modernebbek műanyagból, üvegszál és kevlár rudazattal készülnek. Ugyanígy a barkácsolóknak is érdemes első kísérleteikhez a legegyszerűbb, a háztartásban is fellelhető anyagokkal próbálkozniuk.

A sárkány teste

Az általunk készítendő modellhez is elég néhány hurkapálca, egy vékonyabb szemeteszsák, zsineg, karton és ragasztó.

A szemeteszsák (60 literes) alját és egyik oldalát szétvágjuk, úgy, hogy kapjunk egy olyan fekvő téglalapot, melynek rövidebb oldala egy, míg a hosszabb oldala 4/3 hurkapálcányi hosszú. Amikor ezzel kész vagyunk, a rövid oldallal párhuzamosan négyrét hajtjuk a lapot, és a hajtási éleket bejelöljük. Ha sikerült, széthajtás után, három függőleges vonalat látunk. Ebből a két szélsőre ragasszunk rá egy-egy hurkapálcikát, majd a középső vonal mentén ismét hajtsuk félbe az egészet. A hurkapálcáktól kifelé eső területet háromszög alakúra vágjuk. Ehhez a rövidebbik oldalt osszuk három részre, ezt a szélén jelöljük meg, és a tőlünk távolabbi jelet egy-egy vonallal kössük össze a hajtási él két végével. A vonal mentén vágjuk le a felesleget. Kiterítés után a két háromszög szabadon álló csúcsára lyukasztóval készítsünk lyukat. Ide rögzítsünk egy-egy kb. 30 cm hosszú zsinegdarabot, majd a madzag szabad végeit kössük össze, ügyelve arra, hogy ezek a csomó megkötése után is pontosan egyforma hosszúak maradjanak. Végül a csomóhoz bogozzuk hozzá az eregető kötelet is. A kész sárkányhoz már csak egy spulni kell, amelyre a fölösleges zsinórt tekerjük.

Ha mégsem repül

Az első próbálkozásokkor senki ne keseredjen el, ha a sárkány oldalra húz, táncol, vagy másképpen rakoncátlankodik, hiszen a túl erős, vagy túl gyenge szélben hiába is próbálkozunk. Ám a legkiválóbb időben is alapszabály, hogy csak széliránnyal szemben lehet eredményesen kísérletezni. Sokszor az is baj, ha a közelben, egy fa vagy épület megtöri a levegő útját, ezért inkább nyílt terepen gyakoroljunk. Sokszor maga a készítő hibázik, túl vastag vagy nem egyforma oldalzsinórt készít, ilyenkor aprólékos állítgatással lehet csak kiküszöbölni a hibát. Végül biztatásként: a nagy mesterek szerint a beállítással járó szöszmötölés a legszebb az egészben