Az ünnepi vers

Kalil Gibran: A próféta – A házasságról

Együtt születtek és együtt is maradtok mindörökre.

Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai

szétszórják napjaitokat.

Bizony mondom, együtt lesztek

még az Isten csöndes emlékezetében is.

De együttlétetekben legyenek távolságok,

és a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:

Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.

Kínáljátok egymást kenyeretekből,

de ne ugyanazt a cipót egyétek.

Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok,

de engedjetek egymásnak egyedüllétet.

Miként a lant húrjai egyedül vannak,

habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.

Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.

És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:

Mert a templom oszlopai távol állnak egymástól,

és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

(Révbíró Tamás fordítása)