nlc.hu
Trend
A tubus meg a rongyól

A tubus meg a rongyól

Annak idején, mondhatnám úgy is, hogy hajdanában-danában családommal kempingezni indultunk. Bevallom azt is, hogy nem voltunk az a tipikus kalandtúra-család, addigi nyarainkat leginkább a vállalati üdülõ óvó karjaiban töltöttük, no meg az arra elcserélhetõ más vállalati üdülõkben, lett légyen az külhonban vagy belföldön.




Aztán egyszer csak döntött a családi tanács, összefogtunk a nagynéniékkel, és így együtt nyolcan a messzi Dél felé irányítottuk a Lada, no meg a Dacia orrát. A cél nem volt más, mint Görögország.
(Szerencsénkre akkor még béke honolt a jugoszláv tájon, a szerbek a horvátokat és bosnyákokat, a katolikusok a muzulmánokat és ortodoxokat keblükre ölelve élvezték a népközösség előnyeit.) Így hát gond nélkül suhanhattunk át az akkor még egy darab közbeeső országon, és máris táncolta a szirtakit az akkor hazatérő görög néptánccsoport.





Ekkor kezdődtek a megpróbáltatások. Egyetlen szerencsénk volt: ilyenkor itt Délen (édes éjen) esőre legalább nem kell számítani. Jó hír volt ez bizony, hiszen legmodernebb technikával készült egyrétegű vászonsátorral rendelkeztünk. Jó sok karóval kellett a földhöz rögzíteni a kis kétszemélyes alkalmatosságokat, ami így görög földön a szikla-föld arányt figyelembe véve korántsem egyszerű feladat. Mindenképpen jó azonban arra, hogy a család férfitagjai kellően heroikus színben tűnjenek fel, amikor izmos kezükkel megragadva a kalapácsot a Föld középpontjának irányába indítják a sátortartó cöveket.

A megpróbáltatásokat általában nem a sátor jelenti, bár az is igaz, hogy az egyik kempingben tanúi lehettünk két fiatalember többórás tortúrájának, mely során a használati utasítás segítségével próbálták lakhatóvá varázsolni sátrukat. Miután többször magukra tekertek kötelet, ponyvát, karót, sikerült is. Ezt minden addigi türelmes néző vad ovációval üdvözölte.





A kezdet egyébként a helyszínt tekintve tökéletes volt. Az úszómedencéből a Meteorák sziklái látszottak, rettentő impozánsan. Aztán volt ott márványmosdó is. A színvonal azonban tovább utazva egyre lejjebb csúszott. A nyugati part teraszos tengeröblös kempingje után (ahol a barátságos boltos nap mint nap megkérdezte a joghurtról: Frucht? Natura?) a keleti part kevésbé impozáns darabjai következtek. Itt már a boltos sem volt nyelvileg olyan tökéletes, mint az előző. Javaslom mindenkinek, aki a kemping kis boltjának hűtőjébe tetetne be egy üveg bort, hogy menjen oda, és tegye be maga, különben csak arra fog rájönni, hogy a boltos semmilyen nyelven nem beszél. Ekkor már csak a csengős kutyát kell kibírni, aki a szomszéd németek törölközőjét tépdesi, nagy derültség közepette, amíg rá nem jönnek, hogy az az övék.





És néhány, az út során kialakult szakkifejezés:



Sátor: rongyól
Hálózsák: tubus, amiből felkeléskor kinyomod magad
Gumimatrac: luft-alom
Polifoam matrac: mű-alom

Ezek létfontosságúak, ne indulj el nélkülük! Semmiképpen!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top