5 dolog, amivel a Beatles divattörténelmet írt

Nemcsak a zenéjük volt botrányosan jó és modern, hanem a külsejük is. Az idősebb generáció persze akkor is ájuldozott a rémülettől, de azért minden tini úgy akart kinézni, mint ők. Összegyűjtöttünk öt dolgot, amit a Beatlesnek köszönhetünk a divattörténelemben.

A Beatles 1966-ban (b–j): Paul McCartney, Ringo Starr, John Lennon és George Harrison (Getty Images)

Gombafrizura

Ma már semmi botrányosat nem látunk a Beatles tagjainak frizurájában, de a hatvanas években ez a fület takaró hosszúság és a szembe fésült frufru olyan felháborítónak számított, hogy a Szovjetunióban egyenesen betiltották a viseletet. Ha arrafelé elkapott a rendőrség valakit az utcán gombafrizurával sétálni, akkor bevitték az őrsre, és büntetésképp kopaszra borotválták a fejét.

Az ikonikus frizurát Leslie Cavendish álmodta meg a hatvanas évek elején, aki akkoriban a Vidal Sassoon szalonban dolgozott. Állítása szerint soha senki nem mondta neki, hogy mit is kéne csinálnia ügyfele, Paul McCartney loboncával, egyszerűen csak jött az ötlet, hogy a forradalmi zenéhez lengébb fürtök illenek, így ilyenre vágta McCartney haját, és mivel a többieknek is megtetszett a kreációja, lassan az együttes összes tagja hozzá kezdett járni – kivéve Ringo Starrt, akinek a felesége, Maureen Cox maga is fodrász volt.

Így lőtték be a legendás frizurát a Beatles tagjai (Getty Images)

Aki nem akart vagy tudott arra várni, hogy megnőjön a saját haja, annak egyébként létezett Beatles-paróka is – amiből népszerűségének csúcsán napi (!) 15 ezer darabot adtak el. És ne gondoljuk, hogy a vevők között csak férfiak voltak: még Janet Leigh színésznő is pózolt egyet benne. Ha pedig már itt tartunk, tegyük hozzá azt is: Vidal Sassoon, a szalon vezetője egy idő után maga is rájött, micsoda aranybánya a Beatles-frizura, ezért elkészítette annak női verzióját is, amit aztán „bob”-nak nevezett el, és ami a mai napig népszerű fazon.  

Nehru-zakó

A Beatles menedzsere, Brien Epstein vetette fel, hogy a fiúk a nagyobb népszerűség érdekében cseréljék le az ötvenes évekbeli bőrdzsekis, bőrgatyás megjelenésüket egy kicsit jól fésültebb imázsra, Paul McCartney pedig erre azzal kontrázott, hogy akkor már öltözzenek egyformán is, hogy a színpadon egységesebben nézzenek ki. A Beatles számára végül Pierre Cardin ötlete alapján Douglas Milling varrta meg a legendás Nehru-zakókat, amiknek se gallérjuk, se hajtókájuk nem volt, és az ő ötlete volt az is, hogy a ruhák színe a szürke legyen, mondván, az jobban mutat a fekete-fehér képeken.

A Beatles tagjai Nehru-zakókban (CBS Photo Archive/Getty Images)

A fazont egyébként még az 1940-es években tervezték Indiában, az angol gyarmattartók elleni megmozdulások idején, és nevét Paudit Jawaharlal Nehruról kapta, aki India első miniszterelnöke volt. Ez a zakó afféle kompromisszumnak számított akkoriban, hiszen átmenetet képezett a hagyományos indiai ruházat és a modern európai öltönyzakó között – ennek fényében (és egyáltalán a tagok jófiús külsejét látva) nehéz elhinni, de voltak, akik a Nehru-zakókat is felháborítóan merésznek találták, amikor a Beatles révén szélesebb körben is elterjedtek. Különösen azt kifogásolták sokan, hogy nem látszik bennük rendesen a fiúk nyakkendője.

Beatle-csizma

A 19. század nagy találmányai közé tartozott a vulkanizált gumi is, ami lehetővé tette, hogy létrejöjjön egy újfajta lábbeli: a Chelsea-csizma. Ebben az a különleges, hogy nem kell hozzá cipőfűző, mert a rugalmas anyag kitágul felvétel közben. Az új fazont Viktória királynő susztere találta fel, és egyébként maga az angol királynő is szívesen hordta.

A Beatle-csizmák (Ron Case/Getty Images)

Igazán népszerűvé azonban csak azután vált, hogy az Anello & David nevű londoni boltban kiszúrta magának Brian Epstein, a Beatles menedzsere, és rögtön rendelt is belőle a zenekar tagjainak, mert úgy vélte, hogy nagyszerűen megy majd a szűk nadrágjukhoz. Mindössze némi személyre szabott igazítást kért: picit hegyesebbre akarta az orrot, és magasított kubai sarkot kért hozzá, amilyet a flamencotáncosok is hordanak.

Ma már, amikor ősszel minden bolt tele van rugalmas bokacsizmákkal, nem nagyon értjük, mi volt ebben olyan botrányos – de azt tudni kell, hogy a hatvanas években szülői beleegyezés nélkül el se adtak ilyen cipőt a vágyakozó tiniknek. Egyébként ennek a „rosszfiús” imidzsnek köszönhető az is, hogy 1977-ben az első Csillagok háborúja filmben pont ilyen csukájuk volt a birodalmi harcosoknak is; persze fehérben.

Bors őrmester-kabát

1967-re sokan úgy vélték, hogy a Beatles karrierje már leszálló ágban van, és a fiúk nem tudnak semmi újjal előrukkolni majd. Ők maguk is érezték a nyomást, de aztán Paul McCartney előállt egy zseniális ötlettel: ne Beatles-lemezt csináljanak, hanem egy képzeletbeli zenekar képzeletbeli koncertjét vegyék fel a stúdióban. Ezzel a húzással teljes művészi szabadságot ajándékozott a bandának, egyben pedig lehetőséget arra, hogy újradefiniálják magukat.

Így született meg a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (Bors őrmester és a Magányos Szívek Klubjának Zenekara). A dologhoz pedig természetesen új jelmezek is kellettek – ezért megalkották a világ legrikítóbb katonai zakóit, megbolondítva pár valódi kitüntetéssel, és olyan betyárbajuszt növesztettek mind a négyen, amit egyetlen hadsereg sem tűrne meg.

A zakók szabását egy, a Portobello Roadon vásárolt régi, 18. századi katonai díszzubbony ihlette, amely nagyon más volt, mint a világháborúk keki színű egyenruhái: csupa dísz, csupa elegancia. A Beatles neonszínű látomásában pedig még ennél is feltűnőbb pszichedelikus darabokká transzformálódott.

A Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band borítója

Persze a botrány itt sem maradt el – az élénk színeket a kritikusok nem tartották elég férfiasnak, és persze a katonai körök is tiltakoztak, hogy az egyenruhát efféle kereskedelmi célokra alacsonyították le, sőt az is felháborította őket, hogy valódi, nehezen megszerezhető kitüntetéseket viselve bohóckodnak a zenészek. Mindemellett maga a katonai téma is elég kényes volt akkoriban a vietnámi háború miatt – sokan úgy vélték, hogy erre is utal a zenekar, ami nyilván volt, akinek tetszett, másoknak viszont kevésbé imponált.

A Stella McCartney for Gap Kids kollekció (Kép: Gap)

Az album azonban minden botrány ellenére óriási siker lett – három hónap alatt 2,5 millió darabot adtak el belőle –, a borítón viselt Bors őrmester-dzsekik pedig divattörténetet írtak, és azóta is népszerűek maradtak – bár kissé fakóbb árnyalatokban. A nyolcvanas években Michael Jackson is szívesen hordott ilyen kabátokat, de manapság is népszerű a fazon, ezt bizonyítja, hogy amikor pár éve a Gap Kids számára Stella McCartney (Paul lánya) is tervezett egy hasonló kabátkát, az olyan népszerű lett, hogy a boltban rendszeresen rá kellett szólni a felnőtt vásárlókra, hogy ne tegyék tönkre az árut azzal, hogy megpróbálják belepréselni magukat.

Lennon-szemüveg

John Lennon erősen rövidlátó volt  – 31 évesen a jobb szemét -8.25-ösnek, a jobbat pedig -7.5-ösnek mérték –, ezért 1966-ig kontaktlencsét hordott. Ekkor azonban szerepet vállalt egy szatirikus háborúellenes filmben, amelynek a címe Hogyan nyertem meg a háborút volt, Gripweed közlegényként pedig nemcsak a frizuráját változtatták meg (katonásan rövidre vágták természetesen), hanem szemüveget is kapott.

John Lennon a Hogyan nyertem meg a háborút című filmben (John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)

A jellegzetes, kerek keret pedig annyira megtetszett neki, hogy lecserélte rá a kontaktlencséjét, és ezzel meg is született a legismertebb Lennon-védjegy, amiből aztán persze valódi divatcikk vált. Maga a zenész több párat is birtokolt – a kedvence a narancsszínű lencsés volt, mert feng shui-hívőként úgy vélte, hogy ez növeli a kreativitását.

Mind közül a leghíresebb azonban az, amit 1980-ban azon a napon viselt, amikor lelőtték. Ez máig özvegye, Yoko Ono tulajdonában van, aki több alkalommal is kitwittelte a vérfoltos szemüveg képét, hogy ezzel is tiltakozzon az amerikai fegyverbirtoklási szabályok ellen.