Krisztina hercegnő tiarája
Krisztina svéd hercegnő gyémántokkal és gyöngyökkel kirakott tiarájának első tulajdonosa a dédnagyanyja, Zsófia királyné volt. Ő a másodszülött fiára, Oszkár hercegre hagyta, aki lemondott címéről, hogy feleségül vehessen egy udvarhölgyet, Ebba Munckot. Oszkár és Ebba harmadik lánya volt Krisztina keresztanyja, a hercegnő tőle kapta ajándékba a fejéket. 2012-ben azonban betörtek Krisztina otthonába és ellopták a tiarát, melyet aztán a tolvaj menekülés közben Stockholm egyik hídjáról a vízbe hajított. Bár búvárokkal kerestették, a fejdísz soha nem került elő.
Maria Alexandrovna gyémántszegélyű tiarája
Maria Alexandrovna orosz nagyhercegnő 1874-ben ment feleségül a brit Viktória királynő másodszülött fiához, Alfréd herceghez. A gyémántokkal szegélyezett, kokoshnik stílusú tiarát az édesapjától, II. Sándor orosz cártól kapta nászajándékba. A házaspárnak négy lánya is született, közülük a legfiatalabb, Beatrix kapta meg a tiarát, aki aztán a spanyol polgárháború idején eladta azt, hogy az árából kórházat építtethessen a sérült katonák számára. A fejék azonban a tágabb családban maradt, a vevő ugyanis az unokahúga, Mária jugoszláv királyné volt. Az ő halála után, a hatvanas évek elején az örökösök elárvereztették a tiarát. Tízezer angol fontért kelt el, a hollétéről azóta nem tudni.
A bajor Napsugár tiara
A Napsugár tiarát II. Izabella spanyol királynő 1883-ban az esküvője alkalmából ajándékozta egyik lányának, Mária de la Paznak, aki Ludwig Ferdinánd bajor herceghez ment feleségül. A fejdísz középpontjában látható fleur-de-lis motívum a Bourbon-ház fontos szimbóluma. A tiarát a hercegi pár leszármazottai viselték generációkon át, egészen 2013-ig, amikor is ismeretlen – talán anyagi – okokból a család úgy döntött, elárverezteti azt. A Sotheby’s aukciós ház árverésén egy anonim licitáló vette meg 180 ezer dollárért. Azóta eltűnt.
Matild királyné gyöngyös tiarája
Matild hercegnő, a későbbi norvég királyné 1896-ban a szüleitől kapta nászajándékba a Garrard-háznál készült, gyöngyökkel ékesített tiarát. A fejdísz vele volt akkor is, amikor 1938-ban Londonban váratlanul meghalt. A tiarát a fia, Olaf herceg, a későbbi király örökölte, ám csak jóval később jutott hozzá. Az elhunyt királyné ékszereit ugyanis a II. világháború alatt, majd azt követően is a Windsor kastélyban őrizték. A herceg végül 1953-ban követelte vissza azokat, amikor II. Erzsébet koronázására Nagy-Britanniába utazott. V. Olaf édesanyja ékszereit, köztük ezt a tiarát is a fiának, Haraldnak – a jelenlegi norvég királynak – ajándékozta, miután az 1968-ban feleségül vette Sonja Haraldsent. A fejéket Szonja királyné rendszeresen viselte. 1995-ben aztán a Garrardhoz szállították tisztításra, ahonnan ellopták. Az eredeti tiara soha többé került elő, az ékszerház azonban elkészítette annak tökéletes másolatát a norvég királyi család számára.
A Harewood Scroll tiara
Amikor V. György király lánya, Mária brit királyi hercegnő 1922-ben hozzáment Henry Lascelles-hez, szülei csodálatos ékszerkollekcióval ajándékozták meg, melynek része volt a – talán a Romanovoktól származó – Harewood Scroll tiara is. A fejék különlegessége volt a közepében cserélhető központi kő: egy méretes zafír és egy gyémánt tartozott hozzá. Máriának ez volt a legkedvesebb tiarája, melyet egész életén át megtartott és jelentős eseményeken viselt. 1965-ben bekövetkezett halála után a gyémánttal díszítve árverezték el a fejdíszt, míg a zafír külön kelt el. Azóta semmit sem tudni a tiaráról.
A Poltimore tiara
A Poltimore tiarát 1870-ben a Garrard-ház készítette Poltimore bárója, Augustus Bampfylde nejének. A viktoriánus stílusú, természeti formákat idéző tiarát viselte Lady Poltimore többek között V. György 1911-es koronázásán is. A család 1959 januárjában elárvereztette a fejdíszt. A vevő II. Erzsébet húga, Margit hercegnő volt. Bár a divatikonnak számító hercegnőnek természetesen hozzáférése volt a királyi család ékszereihez is, szeretett volna valamit, amit ő választ ki, és ami csak az övé lesz. Másfél évvel később Margit hercegnő ezt a tiarát vette fel az esküvőjén is. A tiarát egészen idős koráig számos jeles alkalommal viselte, nemcsak fejékként, de nyaklánccá, illetve brossokká alakítva is. Halála után, 2002-ben a Christie’s aukciós ház tartott árverést Margit hercegnő ékszereiből. A Poltimore tiarát egy ismeretlen vevő vásárolta meg, 926 400 fontért. Hogy jelenleg hol és kinek a tulajdonában van, azt nem lehet tudni.
A Massin tiara
Az Oscar Massin ékszertervező által készített gyöngyös-gyémántos tiarát Erzsébet wiedi hercegnő román arisztokrata nőktől kapta ajándékba, miután feleségül ment Károly román herceghez, a későbbi királyhoz. Házasságuk nem volt boldog, a hercegnő pedig nem is szívesen viselt tiarákat. A fejdíszt 1893-ban Erzsébet unokaöccsének neje kapta meg, aki viszont már sokkal jobban kedvelte az ékszert. Az I. világháború alatt aztán számos egyéb kinccsel együtt ezt a tiarát is Moszkvába küldték megőrzésre. Miután azonban a szovjetek megszakították a diplomáciai kapcsolatot Romániával, az értéktárgyak náluk maradtak. Később ezek egy részét visszaszolgáltatták a románoknak, a Massin tiara azonban nem került elő többé.
A Bourbon-Parma tiara
A tiara, melyet Irén holland hercegnő viselt, amikor 1964-ben feleségül ment Bourbon-Parma Károly Hugóhoz, már évtizedek óta a vőlegény családjának tulajdonában volt. Irén és Károly Hugó házasságkötése kis híján alkotmányos válságot okozott, többek között azért, mivel a hercegnő titokban tért át a katolikus vallásra jövendőbelije kedvéért, ami hatalmas felháborodást váltott ki a holland protestánsok körében. A frigyre a kormány nem adta áldását, de Irén szülei is megpróbálták megakadályozni az esküvőt. Nem sikerült. Irén Rómában ment hozzá választottjához, úgy, hogy a holland királyi család egyetlen tagja sem volt jelen a ceremónián. Döntése következményeképp elveszítette a helyét a holland trónöröklési sorban és kénytelen volt hazájától távol élni. A házasság 1981-ben végül válással végződött, a tiara pedig a férj családjánál maradt. A kilencvenes években Károly Hugó egyik testvére egy örökösödési eljárás során átmenetileg egy francia ügyvédre bízta a fejéket, ám mire visszament érte, a tiara már nem volt meg. Később a francia bíróság 3 millió font kártérítést ítélt meg a családnak az elveszett értéktárgy kompenzálásképp.