Egy-egy kozmetikum elkészítése rendkívül összetett folyamat, néha a csomagolás mégis többe kerül, mint maga a krém. Hogy miért lehet ez így, mennyire meghatározó gyártási szempontból a minőség és milyen hatása van a trendeknek a kozmetikumokra, arról Rácz Judit kozmetikai vegyészt, a Geek & Gorgeous márka alapítóját kérdeztem.
A Q10 és a K+F
„Nagyon változó, mennyi idő alatt alakítanak ki egy új terméket vagy termékcsaládot a márkák. Saját márkámnál az abszolút minimum a háromnegyed év volt, de jellemzőbb a 1,5-2 éves átfutási idő, attól függően, mennyire komplex, mennyire újszerű az adott termék” – árulja el Judit, aki felhívta a figyelmet egy nagyon fontos, az iparágat jellemző különbségre is.
„Jellemzően az olcsóbb tömegtermékek piacán figyelhető meg, hogy vannak olyan marketingvezérelt márkák, melyeknél egy-egy új termékcsalád kialakítását nem a kutatás-fejlesztés (K+F), hanem pusztán a trendek befolyásolnak.” Alapulhat mindez például egy összetevőn is, ami valami oknál fogva felkapottá válik, ha pedig még viszonylag olcsón is beszerezhető, semmi nem áll a márkák útjában, hogy a lehető legnagyobb hasznot húzzák a trendből. Ilyennek számít mostanság a kannabisz, ami távolról sem bír annyira csúcsszuper hatásokkal, mint amennyire elterjedt, de hasonló karriert futott be évekkel ezelőtt a Q10-koenzim is.
„Ezeknél a márkáknál a fejlesztő csapat a marketingosztály irányából kapja meg a pontos listát arról, milyen legyen az új termék, amely alapján aztán megpróbálják a lehető legjobb kozmetikumokat megalkotni.” Az összetevők árai között persze sokszoros különbségek vannak, akármit nem tehetnek bele egy olcsó krémbe. „A termékfejlesztő csapatok komolyan meghúzott pénzügyi határok között mozoghatnak, igaz ez a legtöbb piaci szereplőre.”
A TM varázsa
Számos kozmetikum hirdeti magát valamilyen hangzatos nevű összetevővel, például valamilyen bőrápoló komplexszel, melyen ott fityeg a védjegyek TM jelölése. Ezekről azonban jó ha tudjuk, fantázianevek, amiket a hivatalos kozmetikai összetevők listájában nem találhatunk meg. Védjegyeztetni ugyanis nemcsak egy márkanevet vagy terméknevet lehet, de összetevők egy adott kombinációjának adott megnevezést is. Ilyen esetben azonban nem új összetevő megalkotásáról van szó, hanem létező összetevők, például két-három hidratáló komponens csoportjáról, aminek valamilyen fantázianevet adtak. Ettől még természetesen hatásosak lehetnek, hisz külön-külön is bírnak adott hatékonysággal és vannak olyan összetevők, amik erősíthetik is egymást (mint a C- és E-vitamin), de érdemes az összetevőlistát is elolvasni, hogy lássuk, miket takarhatnak ezek a megnevezések.
„A legtöbb kozmetikai formula nem tartalmaz hatalmas innovációt a többihez képest, inkább arról van szó, hogy van egy koncepció, amiről úgy gondolják, hiánycikk, és elkezdenek annak megvalósításán dolgozni. Meg kell azonban említeni a kutatásalapú termékfejlesztéseket is, amikor egy újdonság kidolgozása mögött valóban eurómilliós K+F tevékenységek állnak” – árulja el Judit. Ilyenek azonban csak a legnagyobb márkáknál vannak, mondjuk egy L’Oreal Csoportnál, Shiseidónál, de biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb innovációikat ők sem szórják szét az olcsóbb brandjeik közt, első körben a presztízsmárkáknál használják fel őket, majd folyamatosan „leszivárognak” az olcsóbb márkákhoz is. A komoly kutatás-fejlesztési tevékenységek miatt náluk egy-egy új termék megvalósítása is van, hogy hosszabb időt vesz igénybe, egy-egy új összetevő kifejlesztése, tesztelése hosszú évekig is eltarthat.
A L’Oreal laboratóriuma a belga Bastogne-ban (Fotó: ANTHONY DEHEZ)
„Vannak aztán a harmadik utas márkák, ide sorolnám magunkat vagy például az amerikai Paula’s Choice-t is, amelyek ugyan kicsik ahhoz, hogy komoly, saját kutatásokat finanszírozzanak, a termékfejlesztéseket mégsem pusztán marketingcélok határozzák meg, azok független kutatások eredményein alapulnak.”
A szabadalmak ereje
Hogy mekkora jelentősége van a nagy cégek kutatásainak, jól mutatja a glikolsav elmúlt évekbeli felfutása. A glikolsav bőrre gyakorolt pozitív hatásait a hetvenes években a Neostrata kutatta ki (és fordít a K+F-re azóta is tetemes összegeket) és védette le. Az oltalmi idő azonban miután lejárt, a többi márka számára is szabadon felhasználhatóvá vált az összetevő, ezért történhetett meg, hogy az elmúlt években egyre többet hallani erről a kémiai hámlasztóról. Hasonló a helyzet a retinallal is, a retinoidféle anti-aging képességeit az Avéne gyártója kutatta ki, más márkák pedig csak az elmúlt években, szintén az oltalmi idő lejártát követően dolgozhatták ki saját arcápolóikat a részvételével.
Állatkísérletek
Ahogy a kozmetikai vegyész is elmondta, vannak stabilitásra, a termék biztonságosságára vonatkozó kötelező tesztelések, melyeket a márkáknak el kell végezniük, mielőtt piacra dobnak egy újdonságot. Ezek során azt vizsgálják, hogy a formula kellően tartós-e, erről dokumentációval kell rendelkezniük. Ezek felül egy ISO szabvány szerinti, úgynevezett GMP kézikönyvvel is rendelkeznie kell a gyártónak, ami EU-s előírás szerint a helyes gyártási gyakorlatát tartalmazza, tehát olyan folyamatot, mely minden szabályozásnak megfelel. Ehhez kapcsolódik, hogy a gyártóknak be kell tartani minden, az összetevőkre vonatkozó EU-s és hazai szabályozásokat, legyen szó a tiltott és engedélyezett hatóanyagokról, a tartósítószerekről, színezékekről vagy UV-szűrőkről, azok mennyiségéről vagy arról, milyen kozmetikumban használják őket.
Az állatkísérletekről, illetve azok mellőzéséről sokat hallhattunk az elmúlt években, hisz egyre nő azon márkák száma, melyek cruelty free minősítésűek, vagyis termékeik előállításához nem végeznek állatkísérleteket (vannak olyan listák, melyek azt is nézik, hogy az összetevők szintjén végeznek-e ilyen kísérleteket). Az EU-ban 2013-ban lépett hatályba a kozmetikai célú állatkísérletek teljes uniós tilalma, mely alapján nem lehet forgalomba hozni az EU-ban állatokon tesztelt kozmetikumokat. Hosszú, csaknem tízéves folyamat zárult le ezzel: 2004 óta tilos a kozmetikai termékek állatokon végzett vizsgálata ez EU-ban, 2009 óta pedig az összetevőik esetében sem engedélyezett. „Az emberi egészségre gyakorolt, összetettebb hatások tekintetében, például ismételt dózisú toxicitás, többek között bőrszenzibilizáció és rákkeltő hatás, reprodukciós toxicitás és toxikokinetika, a forgalmazási tilalom határidejét 2013. március 11-ig meghosszabbították” – olvasható az Európai Bizottság oldalán.
Helyettük különféle alternatív módszereket kell kialakítaniuk a kozmetikai cégeknek, illetve a kutatóintézeteknek, melyek alkalmasak lehetnek rá, hogy helyettesítsék az állatokon végzett teszteket. Ezek kidolgozására az Európai Bizottság 2007 és 2011 között mintegy 238 millió eurót biztosított, mely mellett a kozmetikai ipar is több millió eurót fordított azóta is az új módszerek kifejlesztésére. „Az állatkísérletek olyan nagy cégeket érinthetnek, ahol új molekulákat, új összetevőket fejlesztenek ki, a meglévő, standard anyagok használatához nem szükségesek az állatkísérletek és nyilvánvalóan nincsenek is már ilyen vizsgálatok.”
DIY és receptkönyv
Joggal merülhet fel a kérdés, mi értelmük van a DIY bőrápolóknak? Van rá esély, hogy mi az otthonunkban valóban hatásos készítményeket keverjünk össze? Judit szerint „a DIY kozmetikumoknak széles skálája van. A konyhai kutyulmányokban nem hiszek, azokat megenni kell, nem az arcunkra kenni” – mondja Judit, aki szerint egy kozmetikum, egy arckrém készítéséhez szükséges alapanyagok, felszerelések bárki számára beszerezhetők, így természetesen lehetőség van rá, hogy mi magunk is kísérletezgessünk. „Ez azonban nemcsak macerás – ahhoz képest mindenképp, hogy egy jó hidratáló krémért manapság már nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni –, de kérdéses az is, hogy kellő szakértelem hiányában a tartósítása megfelelő lesz-e, vagy az eszközöket megfelelően sterilizálni tudjuk, nem kerül-e valamilyen szennyeződés a krémbe.” Az emulzió tökéletes táptalaja a bacilusoknak, a nem megfelelő tartósítás nélkül pedig könnyen észre sem vehetjük és megromlik a krém. „Az antimikrobiális stabilitás nagyon fontos és ezt nehéz otthoni körülmények között kivitelezni. Ugyanígy egy kémiai hámlasztónál például a pH-értékkel csúszhatunk nagyon mellé, komoly irritációkat okozva a bőrnek.”
Egy jó hidratáló krémért manapság már nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni, nem érdemes kísérletezni (Fotó: Getty Images)
Ha azt a vonalat nézzük, hogy vásárolunk egy jó alap hidratáló krémet és abba csepegtetünk például pluszban E-vitamint, az Judit szerint is működhet. Ettől azonban nem válunk kozmetikai vegyészekké. „Ha kedvünk van ilyesmihez, ám tegyük, de olvassunk mindig hiteles forrásból utána, milyen összetevőkkel érdemes próbálkozni, néhányuk ugyanis kifejezetten instabil, nem alkalmas rá, hogy otthoni körülmények között tuningoljuk fel vele a krémünket. Retinolos kozmetikumot például ne akarjunk kikeverni és fényvédőt se álljunk neki kotyvasztani. Ezek a termékek tényleg komoly szaktudást és eszközöket is igényelnek” – hívja fel rá a figyelmet Judit.
A kozmetikumok esetén sem arról van szó, hogy random sorrendben összekeverik az előre kimért hozzávalókat. „Van egy összetevőlista és van egy gyártási technológiai leírás. Abszolút fontos, milyen sorrendben, milyen hőfokon, vagy például milyen gyorsaságú keverés során adunk hozzá egy-egy összetevőt a készítményhez. A cukrászathoz is hasonlíthatnám, hiszen egy sütemény elkészítésénél sem mindegy, meddig keverjük a tojásfehérjét, mely összetevőket elegyítjük előbb, melyeket később. Természetesen a kozmetikai iparban is vannak szakkönyvek példareceptekkel, amikből ki lehet indulni, de rengeteg összetevő létezik és a legapróbb részletek is befolyásolni tudják a végeredményt, ezért az ilyen leírások tényleg csak az indulásnál segíthetnek.”
Európa az első
A kozmetikai és testápolási termékek legnagyobb piaca Európa, 2019-ben 79,8 milliárd euróra rúgott az értéke, jó hatmilliárddal ráverve az USA-ra, de a kínai piachoz képest is ez csaknem másfélszeres értéket jelöl. Az impozáns számok valóságát pedig napi szinten érzékelhetjük, egy átlagos drogériában is többezres termékkínálat tolja az arcunkba színes-szagos – de minimum korszakalkotó, forradalmi és úttörő – vívmányait. Az igazi varázslat azonban nem itt történik, hanem a kutatólaborokban és gyártóüzemekben – jó esetben csillámpor nélkül.
Hatásosság és az árak
Laikusként azt gondolhatnánk, az árak a minőséget is tükrözik, és egy luxusmárka terméke valóban „annyival jobb”, mint amennyivel többe kerül egy átlagos terméknél. Ez azonban nagyon termékfüggő, az ördög mindig a részletekben rejlik. „Egy luxustermék esetén a márkanév megfizetése, a valóban első osztályú csomagolás, marketingköltségek komoly hányadát teszik ki egy termék árának, ezért azt megítélni, hogy valami, ha drága, jó-e annyira, mint amibe kerül, nagyon nehéz” – mondja a kozmetikai vegyész.
Mégis, ha pusztán a hatóanyagokat nézzük, nem gondolom, hogy a legdrágább nevek többet tudnának, mint egy jól formulázott, tudományos alapokon kiválogatott összetevőket tartalmazó, ár tekintetében valahol a középkategóriában mozgó kozmetikum. De kétségtelen, hogy azokban nem lesz meg a luxus érzete, ami sokaknak számít.” A luxuskozmetikumok mellett Judit úgy látja, két terület egyre inkább feljövőben van a kozmetikai piacon. A tudományos bőrápolás és részben ide kapcsolódó clean beauty mozgalom globális szinten is egyre nagyobb teret kap, de a természetes alapanyag is erős hívószó a vásárlóknak. Bár nem kozmetikumok, de azok használatához kapcsolódik a szépségápolási tech-eszközök felfutása is, esetükben csupán az a kérdés, mikor válik az adott technológia (például LED-maszkok, okostükrök) kellően olcsón legyárthatóvá ahhoz, hogy széles tömegek számára elérhetővé váljon.
Aki nem a science-based kozmetikumokat keresi, még mindig nagymértékben az illat alapján dönt. Hiába tudjuk, hogy az illatanyagok semmilyen pozitív hatást nem gyakorolnak a bőrre, a vásárlóknak fontos az illatélmény, a tömegtermékek piacán ezért még mindig óriási összegeket költenek el rá, hogy egy kozmetikum megfelelő illatot kapjon. „Komoly tudomány illatot választani egy termékhez, passzolnia kell a célcsoport jellemzőihez éppúgy, mint a csomagolás színéhez, formájához. Igazi művészet ez, amit ha jól eltalálnak, sikerre viheti az adott terméket.”
Fotó: Getty Images
Bármilyen árkategóriájú, márkájú vagy származási helyű kozmetikumok mellett is döntünk, Judit szerint egy alap arcápolási rutinhoz elegendő, ha három típust helyesen, bőrtípusunknak megfelelően kiválasztunk. Egy jól formulázott hidratáló krém, egy legalább SPF30-as erősségű fényvédő és egy gyengéd arctisztító triója már sokat tehet érte, hogy bőrünk megfelelő ápolást kapjon. Ezt a sort persze bármikor kedvünkre bővíthetjük, szérumok, tonerek, esszenciák, maszkok és számos más terméktípus áll rendelkezésünkre, hogy egy esetleges bőrproblémát kezeljünk vagy csak plusz, célzott ápolást adjunk bőrünknek.
Végül érdemes szót ejteni a csomagolásról is, hisz jelentősen képes alakítani az áron, de nekünk, vásárlóknak sem mindegy, milyen a kiszerelés típusa. „A tégelyes arckrémet nagyon szeretik az emberek, ez éppúgy rögzült a krémmel kapcsolatos elképzeléseink közt, mint a kellemes illat, ezért a tömegtermékek piacára még mindig megéri ezt választani, holott a tubusos kiszerelés például sokkal higiénikusabb lenne. Egy átlagos tégely vagy tubus ára közt nincs lényegi különbség, ha a termék formulázása szempontjából mindegy, melyikbe teszik, a marketingszempontok fognak dönteni. Persze a darabszám is fontos, az, hogy mekkora tételben lehet beszerezni egy adott típust. Előfordulhat bizony az is, hogy a csomagolás többe kerül, mint ami benne van, és nem feltétlenül azért, mert nem jó a termék, hanem mert a csomagolóanyagok drágák és rendszerint jó pár komponensből tevődnek össze, mint maga a flakon, a kupak, a címke vagy éppen a külső kartondoboz” – árulja el Judit.
A fenntarthatóság is kezd ebből a szempontból jelentős tényezővé válni a csomagolástervezés során, egyre több óriásmárka tér át például az újrahasznosított műanyagból készült flakonok használatára. „A környezetbarát, fenntartható csomagolások sajnos még nincsenek azon a színvonalon se árban, se minőségben, hogy széles körben elterjedjenek és leváltsák a mostani csomagolásokat. Az iparág azonban nagy erőkkel dolgozik rajta, sok szó esik a fenntarthatóságról, és az első fecskék már érkeznek. Úgy gondolom, hamarosan jelentős fejlődés lesz ezen a területen.”
