1933-ban Philip de László, Angliában élő magyar festőművész megfestette az akkor 7 éves yorki hercegnő, Erzsébet képmását. A fiatal hercegnőt egy későbbi visszaemlékezésében „intelligensnek és karakteresnek” írta le, ám „nagyon álmosnak és nyugtalannak” látta, mialatt modellt ült a képhez. Erzsébetet az ártatlanság megszemélyesítőjeként ábrázolta, világos, masnival díszített szaténruhában, a kezében kis virágkosárral. Királyi státuszára csupán annyi utalt, hogy a festmény hátterében felsejlik III. György brit király bronz lovasszobra. Ekkoriban még V. György uralkodott, a brit trón várományosa pedig az ő elsőszülött fia, Erzsébet nagybátyja, Eduárd volt. Senki sem sejthette, hogy a történelem kereke úgy fordul, hogy a kis hercegnőből nem egészen két évtizeddel később királynő lesz és a 20-21. század egyik meghatározó ikonjává válik.
Philip de László: Erzsébet yorki hercegnő (Forrás: Wikipedia)
A brit Nemzeti Arcképtár igazgatója egy alkalommal úgy nyilatkozott, II. Erzsébet a legtöbbet ábrázolt nő a történelemben. Hosszú élete és több mint 70 évig tartó uralkodása folyamán megszámlálhatatlan mennyiségű fotó és rengeteg képzőművészeti alkotás örökítette meg. Ez utóbbiak közül idézzük fel a legemlékezetesebbeket.
Pietro Annigoni: II. Erzsébet
Pietro Annigoni: II. Erzsébet (Forrás: Getty Images)
Két évvel trónra lépése után a Worshipful Company of Fishmongers, vagyis a londoni halárusok céhe rendelte meg Pietro Annigoni olasz festőtől Őfelsége egész alakos portréját. A művész reneszánsz stílusban, csipetnyi barokk hangulattal ábrázolta a királynőt, aki a brit Térdszalagrend jellegzetes kék köpenyét viseli a képen. Egyszerre zárkózott, méltóságteljes és romantikus, akár egy Daphne du Maurier-regény hősnője. A festménnyel maga a királynő is elégedett volt és az alattvalók körében is nagy sikert aratott. Az alkotás ma is a London Bridge szomszédságában álló Fishmongers’ Hall egyik falát díszíti.
Jamie Reid: God Save The Queen
Jamie Reid: God Save The Queen (Forrás: In Pictures Ltd./Corbis via Getty Images)
1977-ben, a királynő uralkodása 25. évfordulójának évében jelentette meg a Sex Pistols God Save the Queen című kislemezét. A dalt a monarchia elleni nyílt támadásnak tartották, igaz, eredetileg nem is a királynőről szólt, a banda menedzsere, Malcom McLaren azonban meglátta az üzleti lehetőséget az ezüstjubileumra időzített botrányban. A kislemezhez nem kevésbé provokatív borító is készült, mely aztán minden idők egyik legikonikusabb punk műalkotása lett. Jamie Reid a Peter Grugeon királyi fotós által készített hivatalos portrét helyezte az Egyesült Királyság zászlaja fölé, és váltságdíj-cetlikkel takarta ki rajta az uralkodó szemét és száját, amivel azt akarta kifejezni, hogy a királynő nem hajlandó meglátni a társadalmi zűrzavart. II. Erzsébet arcvonásainak eltüntetése egyszersmind a punkmozgalom azon szándékát is szimbolizálta, hogy a monarchiát meg kell szüntetni.
Andy Warhol: II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője
Andy Warhol: II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője (Forrás: Andrew Matthews/PA Images via Getty Images)
Andy Warhol 1985-ben készített színes szitanyomatokat II. Erzsébetről, mégpedig a 16 darabból álló, Reigning Queens sorozat részeként, melyben a művész még három másik akkor regnáló uralkodónő, Beatrix holland királynő, Ntfombi Twala szváziföldi királynő és II. Margit dán királynő 4-4 különböző színvilágú képmását is megalkotta. A képek alapját a királynők hivatalos portréi szolgáltatták. A Time magazin akkoriban azt írta a királynő portréiról: „Úgy bántak vele, mint bármely más hírességgel, befagyasztva az időbe és az élénk színekbe”. A Reigning Queens sorozat a brit uralkodóról készült négy eredeti nyomatát 2012-ben megvásárolta a Brit Királyi Gyűjtemény. Ezek a nyomatok az egyetlenek a gyűjteményben, melyek nem megbízásra születtek, illetve az elkészítésükben a királynő nem működött közre.
Justin Mortimer: A királynő
Justin Mortimer: A királynő (Forrás: Wikipedia)
A brit Királyi Művészeti, Ipari és Kereskedelmi Társaság 1997-ben kérte fel Justin Mortimer angol festőt, hogy az uralkodó és a társaság együttműködésének 50. évfordulója alkalmából fesse meg Őfelségét. Az akkor 27 éves művész nem kötött kompromisszumot és a rá jellemző, absztrakt stílusban készítette el a képet, ahogy akkoriban a többi alanyát is ábrázolta. A sárga háttér a Buckingham-palota sárga szalonjára utal, ahol II. Erzsébet Mortimernek pózolt. A festmény közeli Polaroid fotók alapján készült, az uralkodó elmosódó teste felett külön lebeg a feje. A művész úgy nyilatkozott, egy személyt akart lefesteni, nem pedig a királynőt, és el akart távolodni attól a megközelítéstől, ahogy a „normál” festmények ábrázolták az uralkodót, sértetlen és hízelgő módon. Az alkotást 1998 elején mutatták be és igen fagyos fogadtatásban részesült, annak köszönhetően is, hogy ebben az időszakban, néhány hónappal Diana hercegnő halála után a közvélemény igen elégedetlen volt a monarchiával. Maga a királynő sosem nyilvánított véleményt a művel kapcsolatban a nyilvánosság előtt, azonban feltételezhetően tetszett neki, ugyanis nem sokkal később rendelt Mortimertől egy másik festményt is a királyi ház kamarásáról.
Lucian Freud: Őfelsége II. Erzsébet királynő
Lucian Freud: Őfelsége II. Erzsébet királynő (Forrás: Steve Parsons/PA Images via Getty Images)
Lucian Freud brit festőművész 2001-ben maga kérte fel a királynőt arra, hogy lefesthesse. A portrén hat hónapon keresztül dolgozott, II. Erzsébet ezalatt több alkalommal is modellt ült neki a St. James palotában. Az alkotás a szokásosnál kisebb méretű, mindössze 38,7 x 59,3 centiméteres, az uralkodó arca pedig szinte teljesen kitölti a vásznat. Freud önéletrajzi kötetében később elárulta, az elkészült képet maga adta át a királynőnek, aki konkrét véleményt ugyan nem mondott róla, de elégedettnek tűnt és megjegyezte: „Nagyon kedves tőled, hogy elkészítetted. Nagyon élveztem nézni, ahogy kevered a színeket”. A kritikusok körében a festmény igen megosztónak bizonyult, akadt például olyan vélemény, mely szerint a királynő úgy néz ki a portrén, mint az egyik corgija, aki agyvérzést kapott, de olyan is, mely szerint ez lett az elmúlt 150 év leghitelesebb uralkodói portréja. A kurátorok a festményt mindig is nagyra becsülték és 2012-ben ez is szerepelt a királynő gyémántjubileuma alkalmából rendezett kiállításon a Windsori kastélyban.
Chinwe Chukwuogo-Roy: II. Erzsébet
Chinwe Chukwuogo-Roy: II. Erzsébet
A 2002-es aranyjubileum apropóján Chinwe Chukwuogo-Roy nigériai származású képzőművészt bízták meg a királynő hivatalos portréjának megfestésével. A művész ahelyett, hogy egy adott háttér elé állította volna a királynőt, egy képzeletbeli tájat festett mögé, amelyen jellegzetes épületek láthatók a világ legkülönbözőbb részeiről. Chukwuogo-Roy később a BBC-nek adott interjújában elárulta, vegyes érzései vannak a művel kapcsolatban, ugyanis ennek kapcsán legtöbbször úgy emlegetik, ő a fekete művész, aki megfestette a királynőt, amit sértésnek érez.
Chris Levine: Equanimity
Chris Levine: Equanimity
Az Equanimity (Kiegyensúlyozottság), illetve Lightness Of Being (A lét könnyűsége) címen is ismert Chris Levine fényművész alkotása. 2004-ben a Jersey Heritage Trust rendelt egy portrét II. Erzsébetről Levine-től. A művész a Buckingham-palotában, egy speciális fényképezőgéppel készítette el a portrét, mely 360 fokos pályán mozgott a királynő körül, miközben nagyjából 200 felvételt rögzített. Mivel a kamerát minden kör után alaphelyzetbe kellett állítani, Levine azt javasolta a királynőnek, hogy lazítson, amíg a beállításokat végrehajtják, és csak később fedezte fel, hogy véletlenül csukott szemmel, teljes nyugalomban is megörökítette őt. Az ugyanezen a fotózáson nyitott szemmel készült portré a Time magazin címlapjára, bankjegyekre és bélyegekre is felkerült. Mégis sokkal inkább ez, az uralkodót csukott szemmel ábrázoló felvétel vált ikonikussá. A művész többféle verziót is készített belőle, köztük egy holografikus portrét, mely talán a legszuggesztívebb alkotás az idős uralkodóról.
Banksy: Queen Ziggy
Queen Ziggy (Forrás: Google Maps)
Banksy a gyémántjubileum évében, 2012-ben fújta fel azt a graffitit a bristoli Upper Maudlin Street egyik házának falára, melyen II. Erzsébetet arcán azzal a jellegzetes kék-vörös villámmal ábrázolta, mely Dawid Bowie legendás színpadi alteregója, Ziggy Stardust védjegye volt. Az alkotás értelmezését már a befogadókra bízta. Egyrészt felfogható egyszerűen a gyémántjubileum előtti tisztelgésként, de akár úgy is, hogy a két ikon üzenetét egyesítette: az uralkodó képében a stabilitást és a hatalmat, míg Ziggy Stardust szimbolikájából a reményt, a békét és a szeretetet.
Alastair Barford: II. Erzsébet királynő
Alastair Barford: II. Erzsébet királynő (Forrás: alastairbarford.co.uk)
2015-ben egy akkor 28 éves, feltörekvő festőművész, Alastair Barford az Illustrated London News hetilaptól kapott felkérést a királynő portréjának megfestésére. A művész a Windsori kastélyban, a Térdszalagrend ceremóniáján vendégeskedhetett abból a célból, hogy megfigyelje alanyát, ám végül csak néhány percet tölthetett a közvetlen közelében. Ez alatt gyorsan vázlatokat rajzolt, illetve a festmény megalkotásakor az eseményen készült fotókat is felhasznált. Barford ezt megelőzően egyébként csak alig 20 portrét festett és azokat is a tanulmányai részeként, ez volt az első megbízásos munkája. Saját bevallása szerint a feladat ijesztő volt, hiszen egy olyan személyt kellett megfestenie, aki rengeteg ember számára sokat jelent, megismerni azonban nem volt alkalma úgy, ahogyan a korábbi portréi alanyait.
A cikk elkészítéséhez használt források: The Value, Artnet, The Art Newspaper, ABC News, El País
