A brit Becca Butcher először 13 éves korában vette észre, hogy valami gond van a mellei fejlődésével, a jobb ugyanis annak rendje és módja szerint növekedni kezdett, a bal azonban nem. A kamaszlány több orvost is felkeresett a problémájával, akik azonban nem vették komolyan a panaszát és azzal zavarták el, hogy a keblek eltérő ütemű növekedése a pubertás idején normális. Ő azonban biztos volt benne, hogy valami nem stimmel. Némi kutatással aztán arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg Poland-szindrómában szenved.
A Poland-szindróma egy ritka rendellenesség, melyet mellkasi izmok és mirigyállomány féloldali hiánya, ennek következtében az egyik mell fejlődésének elmaradása jellemez. A szindróma a becslések szerint 20 000 emberből 1-nél fordul elő és férfiaknál gyakoribb. Ugyanakkor elképzelhető, hogy ennél sokkal több embert érint, ugyanis az enyhébb eseteket gyakran egyáltalán nem diagnosztizálják.
Amikor Becca már azzal fordult orvoshoz, hogy esetleg ez az állapot áll fenn nála, azzal kellett szembesülnie, hogy jó néhány szakember még csak nem is hallott a Poland-szindrómáról, ezért nem maradt más választása, mint hogy.ő maga ismertesse meg velük a betegséggel kapcsolatos kutatásokat.
„18 éves koromig nem vettek komolyan orvosi szempontból, és még most is azon kapom magam, hogy orvosokat tanítok az állapotomról, mivel olyan ritka, hogy a legtöbben soha nem hallottak róla” – mesélte a ma már 26 éves Becca, aki TikTok-oldalt is indított annak érdekében, hogy a Poland-szindrómát szélesebb körben is megismertesse. Ma már több mint 67 ezer követője van és közel 8 millióan lájkolták a videóit.
Beccát sokat csúfolták az iskolában és tinédzserként mindent megtett azért, hogy eltüntesse a két melle közti különbséget, a melltartóit például féloldalt zoknival tömte ki.
„Megpróbáltam serkenteni a növekedést úgy is, hogy mellkason ütögettem magam, miután hallottam arról, hogy a háborúban a katonák hogyan növesztettek férfi melleket, attól, hogy a géppuskáik egész nap a mellkasukat ütötték.”
Azt is sokan mondogatták neki az évek folyamán, hogy ilyen mellekkel soha nem fog magának párt találni, azonban nem lett igazuk. A lány évek óta boldog párkapcsolatban él és ma már menyasszony.
Bár felajánlottak már neki mellplasztikát is, amivel korrigálhatták volna a méretkülönbséget, Becca ebből nem kért.„Visszautasítottam az operációt, mert nem érzem szükségét, hogy megváltoztassam a testemet, de nem ellenzem, hogy mások műtétet végeztessenek, ha szükségét érzik – fogalmazott. – Egy ilyen állapot valóban befolyásolhatja az emberek mentális egészségét és önbizalmát, és senkinek nem szabad megmondania, mit tegyek a testemmel, vagy fordítva.”
Becca elfogadta a nehézségeket, amelyekkel szembesült, és pozitívummá változtatta azokat. Jelenleg egy Poland-szindrómás embereket segítő jótékonysági szervezet nagykövete, és a közösségi médiában való jelenlétét arra használta, hogy tájékoztasson másokat állapotáról.
„A közösségimédia-platformjaimat arra használom, hogy felhívjam a figyelmet, és normalizáljam a mell aszimmetriájáról folytatott diskurzust, megtörve ezzel a tabukat.”