Szinetár Dóra az Illatszertár című darabban: „ez egy igazi jutalomjáték” (x)

Mi a legnehezebb abban, mikor így belecsöppensz kész darabokba?

Talán az, hogy ezekben a darabokban nem tudtam részt venni a teljes próbafolyamatban. Nagy feladat lesz mindegyik, különösen azért, mert három komoly prózai szerepről van szó, ami mennyiségben is elég tetemes. Emellett van saját bemutatóm is.

László Miklós Illatszertár című színdarabja, ugye?

Igen, hatalmas boldogság, ez egy igazi jutalomjáték. Amellett, hogy egy nagyon édes történet, egy igazán jól megírt prózai darab, ráadásul Balázs kisasszony, az én karakterem kimondottan szerethető nő. Emellett még olyan csodajó kollégákkal is próbálhatok, mint Ember Márk, Nagy Viktor, Szervét Tibor, Szabó Győző, Mórocz Adrienn, Hunyadkürti István, Hevesi László, Szabó Erika és Tamási Zoli. Többször játszottam prózai előadásban, de ilyen stílusú darabban még nem. Nagyon szeretem a kort, amiben íródott, és a nyelvezetét is.

Visszanyúlsz ilyenkor a korábbi verziókhoz? Volt belőle tévéjáték is.

A Centrál Színházban láttam ezt az előadást pár évvel ezelőtt, akkor Pokorny Lia játszotta Balázs kisasszony szerepét. Érdekes módon pont Lia tetszett nagyon abban az előadásban. Amikor eleinte olvastam a szöveget, állandóan Lia hangját hallottam a fejemben, láttam magam előtt, nagyon szerettem ebben az előadásban is, ráadásul civilben is barátok vagyunk. Szerencsére nagyon más alkatok vagyunk, úgyhogy amint próbálni kezdtünk, meg kellett találnom az én Balázs kisasszonyomat.

Szinetár Dóra és Ember Márk az Illatszertár című darabban, Thália Színház

Mit rejt számodra Balázs kisasszony szerepe?

Az Asztalos urat játszó Ember Márkkal ugyanabban a cipőben járunk a darabot illetően, a próbák alatt is többször megállapítottuk, hogy mindketten sokkal vehemensebb emberek vagyunk civilben, mint amilyen a két karakterünk a darabban. Jellemzően a színpadon is sokkal színesebb eszköztárral szoktunk dolgozni, mint ami ebbe a történetbe belefér. Nagyon komoly feladat mindkettőnknek, hogy úgy legyünk hitelesek és úgy éljük meg ennek a két karakternek a szélsőségeit, hogy közben sokkal visszafogottabban kell léteznünk, mint tennénk azt a saját helyünkben. Márk fogalmazta meg nagyon jól, amikor azt mondta: a szerepben saját szürkeségét keresi – a szó legjobb értelmében.

Miben áll a darab különlegessége?

Ez a darab egy olyan korban játszódik, amikor

Furcsa, hogy amikor próbáljuk a jeleneteket, és időnként adná magát egy-egy helyzet, hogy az ember erőteljes, nonverbális eszközkészlettel próbáljon hatást elérni, rá kell jönnünk, hogy egyszerűen nem illik oda. Azt érzed, hogy nem megy, nem lehet a másikat taperolni, lökdösni, fogkrémet nyomni a fejére – még ha mai emberként jönne is egy-egy szélsőséges gesztus. De épp ezért nagyon figyelünk, hogy semmiképp se legyen az előadás egy avítt múzeum, annak ellenére, hogy a külsőségek nagyon mások, és a kimondott szónak valóban súlya van, a darab energiái mégis hatalmas, mai energiák kell, hogy legyenek. Ebben persze elsősorban Béres Attila, a darab rendezője segít minket, akivel én már nagyon sokszor dolgoztam együtt, de soha még ilyen jó próbafolyamatot nem éltünk meg, mint ez a mostani.  

Mennyiben nehezíti meg a jelenlegi járványhelyzet a hétköznapjaidat?

Én alapvetően egy pozitív beállítottságú ember vagyok, próbálom mindenben a jót és az előremutatót megtalálni, de ezt most nagyon nehéz. Most legalább dolgozunk, nem úgy, mint tavasszal. Nekem ráadásul korábban volt egy kéthetes kényszerpihenőm, mert pozitív lett a koronavírustesztem. Gyakorlatilag tünetmentesen ültem otthon és végignéztem, ahogy a József Attila Színházban lement úgy egy bemutatóm, hogy nem én játszottam a szerepet, amit tavasz óta próbáltam.

Beszéljünk pár szót a megörökölt szerepekről!

Ez egy nagyon nehéz feladat, és már önmagában nagyon megtisztelő, hogy Schell Judit úgy gondolta: alkalmas vagyok arra, hogy helyette eljátsszam a szerepeit, ez nagyon sok erőt ad. A két nagy színpadi darab a Legszebb férfikor és a Rövid a póráz, egy angol, illetve francia vígjáték. Nyilván egy vígjáték akkor működik, ha a ritmus, a tempó, a jól bepróbált mozgások működnek, bízom benne, hogy elég lesz pár próba, és egy-egy jól működő gépezet részévé tudok válni. A Bernd Róza egy másik, kiemelt történet a lelkemben: szerencsére még látni is volt lehetőségem tavasszal: csodálatosan szép előadás volt. Ott egy mozgásképtelen nő szerepét játszom, aki egész végig egy széken ül. Hatalmas feladat, hogy egyáltalán nem tudom majd használni a testem.

Szinetár Dóra, Thália Színház / Bodnár Zsófia

Nehéz lesz ennyire mozdulatlanul játszani?

Ott aztán tényleg semmije nincs az embernek, csak a hangja és az arca. Az elmúlt évek alatt a saját koncertjeimen tapasztaltam meg először, hogy mennyire élvezem, amikor nincs díszlet, jelmez vagy süllyedő, forgó tánckar. Sok koncertet csináltam végig egyedül vagy egyetlen zongoristával kettesben: ilyenkor

Másrészt viszont hatalmas energia képes visszajönni feléd, hiszen minden, amit értékelnek, az te magad vagy, az neked szól. Nincsenek negatív érzéseim emiatt, sőt, nagyon várom, egy egészen érdekes és jó feladat lesz ez a szerep. Csak néző legyen, merjenek az emberek beülni a színházba!

Hogyan tudod ezt a nyüzsgő, színészi életet összeegyeztetni a családi életeddel?

Az én édesanyám is színésznő, én is így nőttem fel, és ezt viszem tovább. Az előbbi beszélgetésünkből érezhető, mennyire fontos számomra a színház, de én elsősorban a gyermekeim édesanyja és a férjem felesége vagyok. Ha az életemről kell beszélni, akkor nagy szerepe van benne a színháznak, de a prioritás soha nem az volt. Valójában nagyon komoly harcokat vagyok képes vívni azért, hogy a hétköznapihoz hasonlító életünk legyen, amilyet az ember elképzel magának.

Hogyan néz ki nálatok egy átlagos hétköznap?

Reggel 6:40-kor csörög az óra, én viszem a középsőt iskolába, a kisebbet bölcsődébe, a próba után én megyek értük. Nagyon sokat segít az anyukám, a nagyfiam, a barátnője – sokan vagyunk a családban, de én mindig úgy voltam vele, hogy ez az én dolgom és minden csak ezután jöhet. Úgy gondolom, hogy ha az ember fejében ez a prioritás, akkor a gyakorlati életben is ehhez tud majd igazodni. A hangsúly abszolút rajtuk van: a családomon.

Az Illatszertár című darab bemutatója október 30-án lesz a Thália Színház színpadán.