„Amikor egy gyermek születik, akkor szülő is születik. És tudjuk, hogy minden öröm ellenére szülőnek lenni nem mindig könnyű” – nyilatkozta Thierry Philardeau, a Nestlé táplálkozási vezetője. Az ő megbízásukból készült el a Parenting Index felmérés, amely a világon elsőként vizsgálta azokat a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket, amelyek megnehezítik, vagy éppen segítik a gyereknevelést.
A globális kutatásban 16 országból összesen 8000 olyan anya és apa vett részt, akik 0–12 hónapos korú gyermekeket nevelnek. És hogy miért pont emellett az életkor mellett döntöttek, miért pont kezdő szülőket kérdeztek? Mert – ahogyan a kezdő idézet is utal rá – az első gyermekkel válunk szülővé, egy teljesen új szerepben kell ekkor helytállnunk, megtalálni magunkat. Ahogyan az egyik, a felmérésben résztvevő apuka fogalmazott, a legnagyobb változás, amin szülőként keresztül ment, az az volt, hogy önző lényből egy olyan emberré vált, aki másik érdekeit helyezi a sajátjai elé. Természetesen a gyerekek nem egyformák, és az, hogy valaki egyszer már megtapasztalta, mit jelent szülőnek lenni, az önmagában nem jelenti azt, hogy egy második, harmadik gyermek ne állítaná új kihívások elé az édesanyákat és édesapákat.
Szülői mutató
A Parenting Index összesen 11 tényező alapján állt össze, a szempontok közül nyolc a felmérés adatai alapján született, három pedig globálisan mérhető társadalmi és gazdasági tényezőből, mint például a fizetett szülési szabadság, az egy főre eső GDP, az adott országban, illetve a nemzeti jövedelem eloszlásának Gini-indexét. Mik voltak a szubjektív tényezők? Az első helyen szerepelnek a szülőkre nehezedő külső és belső nyomások (22,6%), a második helyen az anyagi biztonság (16,7 %), harmadik helyen munkáltatói támogatás (15,6%), a negyedik helyen a baba természete (10,1%), az ötödik helyen az egészségügyi és jóléti erőforrások hozzáférhetősége (9%), vagyis, hogy mennyire elérhető megfelelő egészségügyi ellátás és megbízható információ a szülők és gyermekeik számára, a hatodik helyen a támogató környezet (8%), vagyis, hogy a szülők mennyire tudják a saját útjukat járni, mennyire szülő- és bababarát a környezetük, a hetedik a közös nevelés (5,8%), vagyis hogy a két fél között hogyan oszlanak meg a szülői feladatok és a felelősség, mennyire veszik ki a részüket a gyermeknevelésből, a nyolcadik pedig a szülői magabiztosság (2,7%), vagyis, hogy az édesanyák vagy az édesapák hogy érzik magukat ebben a szerepben, mennyire elégedettek, magabiztosak, rugalmasak. Ugyan országok között vannak különbségek, vannak közös pontok is, például, hogy a szülők számára leginkább a rájuk nehezedő nyomás jelenti a legnagyobb problémát, és – ami egy elég érdekes eredmény – az anyagi biztonság nem az első helyen szerepel.
Forrás: The Parenting Index
Thierry Philardeau szerint nem az volt a kutatás célja, hogy segítsenek eldönteni az embereknek, adott országban vállaljanak-e gyermeket vagy sem, mert nincs tökéletes hely a családalapításra. Az index célja, hogy azonosítsa azokat a kulcsfontosságú univerzális tényezőket, amelyek az egész világon befolyásolják a gyermeknevelést, és a szülők így láthatják, hogy nincsenek egyedül, mások is osztoznak a problémáikon, mások is ugyanabban a cipőben járnak, felkészülhetnek a kihívásokra. Persze lehet remélni azt is, hogy a felmérés kapcsán elindulhat egy társadalmi, politikai diskurzus arról, hogyan lehetne javítani a szülők helyzetén, miközben egyéni, közösségi szinten is könnyebb segíteniük egymást az embereknek.
A skandinávok ebben is vezetnek
A felmérésben résztvevő országok közül Svédországban volt a legmagasabb a Szülői Index, 100-ból 75 pontot értek el, egyetlen szempont, aminél alacsonyabb elégedettség a többi tényezőhöz képest, az a szülői magabiztosság volt. Hogy a svédek végeztek az első helyen, az nem annyira meglepő annak tükrében, hogy a boldogságfelmérésben évek óta ez a régió vezet, 2020-ban is Finnország lett az első, Dánia a második, Norvégia a harmadik. Ráadásul a legegészségesebb országok listáját is ők uralják, és alapvetően minden válogatásban előkelő helyen szerepelnek, ami arról szól, hogy milyen országok a legélhetőbbek.
A második helyen Chile végzett 58 ponttal. Náluk az adatok alapján a belső és külső nyomás, illetve a anyag biztonság az, amin javítani lehetne, de a fő krízispont a támogató környezet (vagyis hát annak hiánya). A harmadik pedig Németország lett 56 ponttal, náluk a szülőkre nehezedő nyomás nem annyira meghatározó, az anyagi biztonság is kiemelkedő, de az, hogy munkavállalóként mennyire érzik úgy a szülők, hogy megfelelő támogatást kapnak, az már problémás.
A lista utolsó három helyét, Brazília, a Fülöp-szigetek és Kína foglalja el. Utóbbi országban a szülői munka- és felelősségmegosztással nagyon is elégedettek a szülők, de az anyagi biztonság, illetve az egészségügyi és jóléti szolgáltatások lehúzták a pontszámot. Érdekes, hogy viszonylag azonos értékkel rendelkező országok között milyen különbségek vannak: Mexikó a negyedik helyen végzett, az Egyesült Államok pedig az ötödik helyen, mégis más kihívásokkal kell szembesülniük, ugyan a közös nevelés szempontjából, illetve a fizetett szülési szabadság tekintetében mindkét országot negatívan értékelték az ott élő szülők, Mexikóban például a szülőkre nehezedő nyomás kisebb, míg az Egyesült Államokban az anyagi biztonság az, ami kiemelkedő.
Nem kell tökéletesnek lenni
A szülői index összesített pontszámának 23 százalékánál a belülről és kívülről származó nyomás a legnagyobb tényező, amely a legnagyobb befolyással van az anyák és apák életére. Meghatározza a szülői létet az, hogy szeretnénk minél jobb életet biztosítani a gyermekeiknek, hogy folyamatosan megpróbálunk megfelelni a saját magunkkal szemben támasztott elvárásoknak, ahogyan az is, hogy a mind a saját közösségünkön belül, mind a társadalom részéről milyen ingerek érnek minket, és ezekből nincs hiány, főleg most, hogy a közösségi oldalaknak köszönhetően újabb felületeken lehet véleményt nyilvánítani.
Ami a belső tényezőket illeti, a szülőknek közel fele számolt be arról, hogy sokkal több kompromisszumra van szükség, mint várták, és szülőnek lenni nehezebb, mint gondolták volna. Egyharmaduk pedig úgy érezte, hogy nincs felkészülve az anyaság vagy apaság nyers valóságára. Erre jön rá az, hogy a megkérdezettek 51%-át nyomasztja, hogy mindenkinek van véleménye, és úgy tűnik, hogy mások mindent jobban tudnak náluk. Ez természetesen csak az átlag, országonként változik, ez mennyire van jelen a szülők életében, Fülöp-szigeteken ez az arány 42%, Kínában viszont 71% vallott arról, hogy nagy rajtuk a társadalmi nyomás azzal kapcsolatban, hogyan kell neveljék gyermeküket.
Ahogy egy mondás tartja, egy falu kell ahhoz, hogy felneveljük a gyereket, és a falunak bizony véleménye is van, ezt pedig nem rejtik véka alá, és még azt sem várják meg, hogy megszülessen a gyerek, már a várandósság alatt számolni kell azzal, hogy tanácsokkal bombáznak majd minket, és sokszor ugyan jó szándék vezérli az embereket, a kezdő szülőkben ez mégis negatív élményként csapódhat le, úgy érezhetik, hogy kritizálják őket. Érdekes észrevétel volt a felmérésben az, hogy bizonyos, nagyon megosztó témákban – például anyatejes táplálás – a szülők magabiztosak voltak döntésüket illetően, majd később, ahogyan egyre több véleménnyel találkoztak, úgy érezték, ítélkeznek felettük, és ez akár áldozathibáztatásba is átcsaphat, lásd a kommentcsokrot, amiket a férjöltésként is emlegetett eljárással foglalkozó cikkünkhöz jött hozzászólásokból állítottunk össze.
Valahol az, hogy tanácsokkal látunk el másokat, az ösztönösen jön, a felméréssel kapcsolatban megszólaltatott szülők közül volt egy anyuka, aki azt mondta, zavarják a kéretlen tanácsok, de észrevette, hogy maga is szokott ilyeneket osztogatni, a momsplaining nem egy egyoldalú dolog, és az apukák sem kivételek, volt egy megszólaló, aki gyakorló szülőként lánytestvéreit látta el tanácsokkal. Szakértők szerint egyébként meg lehet hallgatni mások véleményét, de nem kell mindent megfogadni, válogassuk ki azokat az észrevételeket, amiket tényleg be tudunk építeni a saját elképzeléseink közé, amelyek tovább visznek azon célok felé, amiket családként kitűztünk magunk elé, érdemben hozzátesznek ahhoz, amit a szülőségről gondolunk.
Szomorú adat, hogy a megkérdezettek 45%-a pedig folyamatos bűntudattal küzd, mert nem érzi magát elég jó szülőnek. A mutatóval kapcsolatos panelbeszélgetésben egy apuka elmondta, számolt azzal, hogy a szülőséggel együtt jár a félelem és a megbánás, de amikor a családtagja azt ajánlották neki, hogy készüljön fel arra, hogy folyamatosan bűntudata lesz, nem hitt nekik, azután beütött a valóság. „Bűntudatom volt amiatt, mert unalmasnak találtam rázni a csörgőt, mert nem olvastam el elég könyvet a szülőségről és felkészületlen voltam, mert romantizálva tekintettem vissza a régi életemre és arra, hogy milyen szabad voltam… Néha amiatt is bűntudatod van, hogy bűntudatod van… Szülőként olyanok vagyunk, mint a tányérpörgető akrobaták, és ha túl sok tányért kell pörgetni, akkor sajnos elkerülhetetlen, hogy van, amelyik leesik.” Hozzátette, ha bármikor is kétségbe vonnánk, hogy jó szülők lennék, akkor próbáljuk meg magunkat kívül helyezni az adott szituáción, kicsit távolabbról nézni a dolgokat, és ha nem látszik, hogy a gyerek bármiben hiányt szenvedne, akkor nincs nagy baj.
Egy másik döbbenetes adat az, hogy az első hónapokban a szülők 32%-a egyedül érezte magát, annak ellenére is, hogy a digitális eszközök már rengeteg kapcsolódási lehetőséget kínálnak, és a magányt, az elszigetelődést főként az édesanyák tapasztalják meg. A közösségi oldalak ugyanis kétélű fegyverek, egyrészt azért, mert ugye nem mindig az a valóság, amit látunk, másrészt mert egy újabb felültet biztosítanak arra, hogy szembesüljünk azzal, milyen volt a régi életünk, mennyiben különbözött az új mindennapoktól, miközben édesanyák közül sokan ettől függetlenül is identitásválságba kerülhetnek, hiszen úgy érzik, hogy az új szerep miatt elveszítették régi önmagukat. A magányosság érzetét fokozza az is, hogy sokan nehezen kommunikálnak arról, hogyan valóban érzik magukat, még a közeli családdal és a barátokkal is, mert attól tartanak, hogy alkalmatlannak tűnnek, és az elszigeteltség érzése így tovább fokozódik. Természetesen az is országonként változik, ezt az időszakot ki hogyan éli meg, az Egyesült Királyságban, ahol ugye már magányügyi miniszter is van, öt szülőből kettő számolt be arról, hogy magányosnak érzi magát, Spanyolországban viszont olyan szorosak a közösségi kötelékek, hogy a gyermekvállalás nem igazán van befolyással a szülők társasági életére.
Ahogy a boldogságfelmérésben, úgy a szülői indexben is a svédek vezetnek (Fotó: Getty Images)
A panelbeszélgetésen részt vett egy svéd anyuka, aki egyedül neveli két gyermekét, és elmondása szerint a magány számára valóban a szülőség neuralgikus pontja. „Nem könnyű összebarátkozni más anyukákkal, mert az emberek távolságtartóak, és a járvány miatt még nehezebb a helyzet, hiszen nem nagyon hagyják az el az otthonaikat.” Hozzátette, ha meg is van a támogatói környezet, a problémákat akkor is sokszor a szülőknek egy maguknak kell megoldaniuk, főleg, ha egyedül nevelik gyermekeiket. „Úgy érzed, hogy te vagy az egyedüli, akinek ilyen kihívásokkal kell megküzdenie, miközben tudod, hogy nem te vagy az egyetlen anyuka a világon.”
Mindeközben a felmérés szerint vannak pozitív változások is, a hagyományos társadalmi szerepek miatti nyomás ugyan továbbra is jelen van a nők életében, de a szivárványcsaládok nagyobb támogatást élveznek (Magyarország ugye nem szerepelt a felmérésben), és az apukák egyre jobban részt vesznek a gyermeknevelésben, bár a gyermekgondozási feladatok nagy részét még mindig az anyák végzik.
Szülőség járvány idején
A felmérés egyik érdekes eredménye volt az, hogy a koronavírus-járvány mintha nem változtatott volna azon, hogy milyen szülőnek lenni a mai világban. Igaz, a kutatás nagy része még a pandémia előtt zajlott, de hogy azért képet kapjanak arról, három országban, Kínában, Spanyolországban és az Egyesült Államokban 2020 júniusában újabb kutatást végeztek a szülők körében, országonként 300-300 édesanyát, illetve édesapát kérdeztek meg. Válaszaikból kiderült, hogy a járvány alatt mintha kisebb társadalmi nyomás nehezedett volna rájuk, és több támogatást kaptak, nagyobb volt az elfogadás a környezetek részéről.
A Szülői Indexszel kapcsolatos webkonferencián hangsúlyozták, a felmérésben újszülött- és csecsemőkorú gyermekek szülei vettek részt a felmérésben, és valószínűleg másként élték meg a járványt azok a családok, ahol nagyobb gyerekek (is) vannak, és vélhetően a járványnak bizonyos hatásai főként hosszú távon lesznek majd mérhetőek, arról nem is beszélve, hogy a pandémia azóta sem eresztette a markából a világot, sőt. A tervek szerint a felmérést két-három évente megismétlik majd, és újabb országokat is bevonnak majd a kutatásba, így akkor valószínűleg tisztább képet kapunk arról, milyen következményekkel járt a világjárvány.
És Magyarország?
Magyarországot ugyan egyelőre nem vonták be a felmérésbe, de a Nestlé Magyarország kiegészítésként megkérdezte a magyar szülőket arról, ők hogyan látják, hogy itthon mik jelentik a gyereknevelés főbb kihívásait. A válaszadók közel fele gondolja úgy, hogy anyának vagy apának lenni nehezebb, mint amire számítottak. Kétharmaduk szerint nagy nyomás nehezedik az anyákra, hogy megfelelően táplálják gyermeküket, 56%-uknak pedig sokszor van lelkiismeret-furdalása, amiért nem elég jó szülő.
Az anyák és apák harmada úgy érzi, hogy nem beszélhet őszintén a gyerekneveléssel kapcsolatos problémáiról és a kétségeiről, mert egy szülőtől mindenki azt várja, hogy boldog legyen. Nekik különösen sokat jelentene, ha többet és nyíltabban beszélhetnének az újdonsült szereppel járó nehézségekről: ezzel az állítással az összes megkérdezett 76%-a egyetértett. A válaszadók leggyakrabban édesanyjukhoz, anyósukhoz, illetve a védőnőhöz fordulnak tanácsért és támogatásért, de hasznos segítséget nyújthatnak a gyerekneveléssel kapcsolatos blogok, fórumok, weboldalak is.
„Fontos, hogy legalább annyira figyeljünk oda saját testi-lelki jólétünkre, mint a babáéra, hiszen akkor tudjuk a legtöbbet nyújtani számukra, ha mi is kiegyensúlyozottak vagyunk. Gyermekünk egészséges fejlődése szempontjából rengeteget számít, ha elég időt szánunk saját feltöltődésünkre. Ne akarjunk megfelelni a közösségi média hamis valóságának, és felejtsük el, hogy tökéletes szülőnek kell lenni: bőven elég, ha elég jó szülők vagyunk” – nyilatkozta Hérák Anita védőnő. Szavai egybecsengenek azzal, amit Dr. Ming Cui, a kutatás módszertanának kidolgozója is üzen a szülőknek. „Az anyukáknak és apukáknak is fel kell ismerniük, hogy a saját jólétük is fontos… a gyermekek egészséges fejlődésének elősegítése érdekében a szülőknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk saját jólétüket, és vigyázniuk kell magukra.”
