A legboldogabb nap

Még csak sejtettük, hogy hamarosan hárman leszünk, amikor egyik este hirtelen magas lázam lett. Elmentünk az orvosi ügyeletre, ahol megvizsgáltak ugyan, de csak annyit tudtak tanácsolni, vegyek hűtőfürdőt. Természetesen nem nyugtatott meg maradéktalanul a válasz, mivel 39 Celsius-fok felett volt a lázam. Szerencsére később sikerült elérnem a nőgyógyászomat, Dr. Balogh Tibort, így végül kaptam lázcsillapítót és infúziót, mivel már teljesen ki voltam száradva, mire hozzá kerültem. Pár nap alatt rendbe jöttem. Én ezért gondolom, hogy jó, ha van választott orvosa egy kismamának, akit bármikor felkereshet, vagy felhívhat, ha szükségét érzi, aki mellett biztonságban érezheti magát. Ezután már nyugodtan és boldogan teltek a hetek, hónapok. Végighallgattuk a Szent Imre Kórház felkészítő előadásait. Jártam kismamatornára és úszni is, ami a nagy hőségben különösen jólesett. Október 13-ára, péntekre voltam kiírva, de én nem vettem túl komolyan ezt a napot, gondoltam, majd Ábel eldönti, mikor akar megszületni. Előző nap még semmi sem jelezte, hogy másnap este már hármasban leszünk. 13-án hajnalban viszont arra ébredtem, azt álmodom, elfolyt a magzatvíz. De ez már nem csupán álom volt. A magzatvíz kitartóan csordogált, ezért lassan készülődtem, majd felébresztettem a férjemet is, s aztán együtt indultunk a kórházba. Mivel fájások még nem jelentkeztek, és tágulni is alig kezdtem, a férjemet hazaengedték. Délig nem is történt semmi, utána kezdtem el nyilallgatásokat érezni a derekamban. Innentől felgyorsultak és egybefolytak az események – egyre erősödtek a fájások, és bizony nálam ezek azonnal kétpercenként ismétlődtek. Két órakor megérkezett az orvosom, majd a férjem is, ami nagy megnyugvással töltött el. Ekkorra a szülésznő előkészített, már ami a beöntést és a borotválást illeti, de egyik sem volt különösebb megrázkódtatás számomra, pedig egy kicsit féltem tőle. Még mindig úgy érzem, ha ő nem lett volna ott velem, nem lettem volna képes elviselni a végeláthatatlanul erősödő fájdalmakat. Pedig kaptam fájdalomcsillapítót is. Az orvosom gyakran megvizsgált, mindig biztatott, és elmagyarázta, épp hol tartunk. De ekkorra teljesen megszűnt számomra a külvilág, csak a bennem történő dolgokra voltam képes figyelni, egy szót se tudtam szólni órákon keresztül. Aztán egyszer csak nyomhattam, ami már kevésbé volt fájdalmas, de addigra már úgy éreztem, minden erőm elhagyott. Ráadásul a baba minden nyomás után visszacsúszott egy kicsit, mert mint utólag kiderült, úgy tartotta maga előtt a kezecskéjét, hogy még az is nehezítette az útját. Így végül az ügyeletes orvost hívták segítségül, aki az adott pillanatban végül „kikönyökölte” belőlem a babát, de ez már egyáltalán nem fájt. Este nyolc órakor, sokadik nyomásra végre megszületett Ábel, akit azonnal a hasamra tettek, s ott szemlélte csendesen a körülötte lévő új világot.
Hirtelen mintha valami földöntúli csend és nyugalom szállt volna a szülőszobára, egy pillanat alatt eltűntek a hosszú kínlódás órái.
Olyan gyönyörű volt, cseppet sem lila, a koponyája is formás, szabályos, hatalmas, sötét hajjal, ami azóta sem hullott ki, csak még hosszabb lett. Később az orvosom ellátta a gátsebet, de közben Ábel a papája karjában nézelődött, immár megfürdetve, felöltöztetve. Utána pedig még együtt lehettünk két óráig. Ez volt életem legszebb, legboldogabb napja, amit azóta is sokszor átélek. Ehhez a kórházban dolgozó nővérkék, orvosok és csecsemősök is nagyban hozzájárultak. A kórház átalakítási munkái miatti felfordulás ellenére mindenki kedves és türelmes volt, minden segítséget megadtak. Ezúton is köszönöm Mindannyiuknak hozzáértésüket és kedvességüket!
Korábban azt gondoltam, szeretnék sétálgatni a fájások alatt, lehetőleg az „alternatív” szülőszobába akartam kerülni, a saját hálóingemben lenni, és hasonlókat. Úgy alakult aztán, hogy moccanni sem tudtam a fájdalomtól, nem hogy átsétálni egy másik szobába…
Ez akkor már eszembe se jutott, annyira nem az számított, mi van körülöttem, hanem csak a csoda, ami épp bennem, velünk történik, és az, hogy biztonságban érezhetem magam eközben. Kell ennél több?
B. Zsuzsanna, Budapest