Ki úszhatja meg az allergiát?

Adri érett, egészséges csecsemőként látta meg a napvilágot. A születése utáni napokban több ízben tápszeres pótlást adtak neki a kórházban, bár a harmadik naptól már kizárólag szoptatta az édesanyja. Az első hetekben, hónapokban fokozatosan alakultak ki a tünetei: testszerte viszkető, vörös, hólyagra emlékeztető kiütések, hónapok múlva bizonyos részeken száraz, hámló, berepedező bőrfelületek. Az allergológus szakorvos laboratóriumi vizsgálattal is megerősítette a tehéntejfehérje-érzékenység diagnózisát. Tanácsára az édesanya nem fogyasztott többé tehéntejet. Dietetikus segített eligazodni a rejtett tehéntejtartalmú pékáruk és felvágottak kiiktatásában. Adrit csak gyógyszertári fürdetőkenőccsel mosdatták, ruhácskáit öblítőszer nélkül mosták. A tünetek a téli hónapokban voltak a legrosszabbak, nyárra azonban javultak. Adri étrendjébe hat hónapos és egyéves kor között nem tartalmazott tehéntejfehérjét, utána pedig óvatosan, orvosi, kórházi felügyelet mellett próbálták bevezetni a tejtermékeket és a tejet. Sajnos ekkor is okozott tüneteket a tehéntejfehérje: Adrinak tejivás után súlyos hasmenése lett, bőrének állapota romlott, kiütések jelentek meg rajta. Ezért a tehéntejfehérje-mentes diéta folytatása mellett döntöttek. Valamivel kétéves kora után a kórházi felügyelet mellett ismét próbálkoztak a tehéntejjel, ám ekkor már semmiféle látványos tünetet nem tapasztaltak sem akkor, sem néhány nappal, héttel később, amikor óvatosan, kis mennyiségekben ismét kapott a kislány joghurtot, sajtot.

Adri története nem számít kivételes ritkaságnak, majdnem minden ötödik csecsemőt érint valamilyen formában az allergia. Lássuk, milyen tényezők játszhattak szerepet állapotának kialakulásában, és mire számíthat a jövőben!
– Örökletes tényezők
Adri szülei mindketten szénanáthásak. Édesanyja főként tavasszal tüsszög sűrűn, amikor a mogyoró és a fűz virágzik, de bőre is érzékenyen reagál egyes kozmetikumokra, mosószerekre. Édesapja egész évben többé-kevésbé súlyos panaszokkal küzd, nála macskaszőr- és háziporatka-allergiát mutattak ki. Ha mindkét szülő allergiás megbetegedésben szenved, a születendő gyerek esélye arra, hogy hasonló sors várjon rá, ötven-hetven százalék. A veleszületett allergiás hajlam azt jelenti, hogy a gyerek immunrendszere bizonyos idegen fehérjékre fokozott védekezőreakcióval válaszol.
– Az immunrendszer védelme
Megvizsgálták azt a lehetőséget is, hogy a terhes nő allergénszegény diétájával befolyásolható-e a gyerek allergiás hajlama, de az eredmények ezt nem igazolták. Annál nagyobb jelentősége van annak, ha az újszülött immunrendszerét már az első életnapokban negatív hatások érik. Ez a negatív hatás az esetek többségében a tehéntejfehérjéből készülő tápszer, melynek fehérjemolekulái áthatolnak a csecsemő bélfalán, és emiatt úgynevezett érzékennyé válás (allergizálódás), más néven szenzibilizáció alakul ki. Amikor a szervezet legközelebb az adott fehérjével találkozik, már az allergia tüneteit is tapasztaljuk: hasmenés, csalánkiütés, atópiás bőrgyulladás vagyis ekcéma. Adri esetében elmondhatjuk, hogy a tápszer adásával fölösleges kockázatnak tették ki a kislányt: a harmadik napi tejbelövellés teljesen normális, az édesanyának elegendő teje volt, az első napokban pedig elég lett volna a kolosztrum, ha igény szerint, éjszaka is szophatott volna a kislány. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a kizárólagos anyatejes táplálás védelmet jelenthet az allergia bizonyos formái ellen, illetve elodázhatja a tünetek fellépését fokozott allergiás hajlam esetén.
Adri édesanyja sok tehéntejet ivott. Az anyatejbe átjutott valamennyi ezekből a fehérjemolekulákból, s valószínűleg ezek okozhatták az allergiás bőrgyulladást a kislánynál. Ezt a feltételezést igazolta az is, hogy Adri tünetei jelentősen csökkentek, részben meg is szűntek, amikor édesanyja tejmentes diétába kezdett. A tapasztalatok szerint legalább két hét tehéntejfehérje-mentes diéta szükséges ahhoz, hogy eldönthessük, valóban pozitívan befolyásolja-e a szoptatott gyerek állapotát, ha édesanyja nem fogyaszt ilyen termékeket.

Mire számíthatnak a sorstársak?
Röviden és velősen: „allergiás menetre”. Így nevezik a szakemberek azt a jelenséget, amikor a túlérzékenységre való hajlam más-más területeken nyilvánul meg az életkor előrehaladtával. Adrinál például az első két évben a várakozásoknak megfelelően ekcéma és táplálékallergia jelentkezett. Ebben az életkorban a tápcsatorna és a bőr az allergiás betegségek megjelenésének fő színtere. Sajnos sok gyereknél az ekcéma megszűnése után asztmás tünetek jelentkeznek, ezek a panaszok öt-hét éves korban tetőznek. Asztmán a légutak beszűkülésével és nehezített kilégzéssel járó gyulladásos betegséget értünk, melyet alsó légúti hurut vagy valamilyen allergén, esetleg fizikai megerőltetés válthat ki. Körülbelül nyolcéves kortól a szénanáthás tünetek gyakoriságának lassú, de biztos emelkedését figyelhetjük meg. Az allergiát sajnos nem lehet kinőni, ám várható, hogy a tünetek és a súlyossági fok a körülmények függvényében változik. Ebben sokat segíthet az orvos és a szülő, olykor a dietetikus jó együttműködése.

Házi kedvencek: igen vagy nem?

A legtöbb allergológiai szakmai társaság magas allergiakockázatú gyerekek esetében (az írásunkban bemutatott Adri is ilyen) egyáltalán nem javasolja a háziállattartást a lakásban. Abból a logikus következtetésből indulnak ki, hogy olyan allergén, amelyikkel nem is találkozik a páciens, nem fog allergiát kiváltani. Az elmúlt években azonban jó néhány olyan szakmai közlemény napvilágot látott, amely kétségeket ébreszt a fenti következtetés érvényességét illetően. Kiderült ugyanis, hogy a falusi körülmények közt, állatok közvetlen közelében felnövő gyerekek körében jóval ritkábban fordul elő asztma, és ritkábban játszódik le allergizálódás más (tehát nem állathoz kapcsolódó) allergénekkel szemben. Vajon érvényes ez a megállapítás a lakásban tartott macskákra is? Legésszerűbbnek az a javaslat tűnik, hogy mindazok, akik asztmásak, ne tartsanak macskát a lakásukban, tüneteik súlyossága ugyanis függhet a környezetükben előforduló allergén mennyiségétől is. Újabb kutatási eredmények azonban arra utalnak, hogy a kevésbé steril környezetben felnövő gyerekeket ritkábban sújtja az allergia. Talán éppen azért, mert az immunrendszerük más teendőkkel van elfoglalva: épp elég kórokozóval találkoznak ahhoz, hogy valódi behatolókkal küzdhessenek egy alapvetően ártatlan ellenség (jelen esetben a macskaszőrhöz tapadó állati fehérje) helyett. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fenti vizsgálati eredményeket nem csupán a házi kedvenc léte vagy nemléte befolyásolja, hanem az is, hogy hány közösségbe járó testvére van a gyereknek, dohányoznak-e a szülők, és milyen tájegységen laknak. Az allergia megjelenése tehát a genetikai és környezeti tényezők bonyolult kölcsönhatásától függ

.

Mi kerüljön a cumisüvegbe?
Ha csak lehetséges, egyáltalán ne kapjon tápszert az újszülött és a hat hónaposnál fiatalabb csecsemő. A kizárólagos szoptatás és különösen a kolosztrum védőhatását több vizsgálat és a tapasztalat is igazolja. Az a jelenlegi gyakorlat, hogy az újszülöttek jelentős százalékának már a tejbelövellés előtt tápszert adnak a kórházban, tarthatatlan megoldás. Németországban 1996 óta van folyamatban a GINI felmérés (German Infant Nutritional Intervention Study), melybe kétezer, javarészt allergiás szülőktől származó csecsemőt vontak be. A csecsemőket vagy kizárólagosan szoptatták az első négy hónapban, vagy hagyományos csecsemőtápszert kaptak, vagy három különböző típusú hipoallergén tápszer közül valamelyiket. A két legfontosabb eredmény:
1. Az első négy hónapban kizárólag szoptatott csecsemők körében kevesebb allergiás megbetegedés fordul elő. Ezeknél a kisbabáknál az atópiás ekcéma is ritkábban fordult elő, mint azoknál, akik tehéntej alapú tápszert kaptak (akár hipoallergén formában is).
2. A hagyományos tápszerhez képest a hipoallergénekkel optimálisabb eredményt lehetett elérni a megelőzés terén, bár a különféle, egyaránt HA jelzéssel ellátott, ám valójában különböző méretű és típusú fehérjemolekulákat tartalmazó tápszerek közt e tekintetben különbségeket tapasztaltak.

Vizsgálati módszerek
Táplálékallergiák esetében a legbiztosabb megoldás, ha elhagyjuk az étrendből a gyanúsnak ítélt alapanyagot, majd megfigyeljük, elmúltak-e a tünetek. Ha a páciens újból fogyasztja az élelmiszert, újból megjelennek a tünetek.
Ha légúti allergénre gyanakszik az orvos, bőrpróbát végez a betegen. A Prick-bőrpróba során az alkarra cseppentenek egy-egy csepp allergént, a cseppek közepén egy kis lándzsaheggyel karcolást ejtenek a bőrön. Húsz perc múlva letörlik. A cseppek helyén mért bőrpír és duzzanat nagysága jelzi az adott allergénre az allergiát.
Sor kerülhet úgynevezett specifikus IgE-antitest meghatározásra is, a vérből ugyanis kimutathatóak a táplálékallergén ellen termelődő IgE-típusú ellenanyagok. Ez a vizsgálat azonban csak a gyanú megerősítésének tekinthető, a valódi bizonyítékot az jelenti, ha a diéta hatására megszűnnek, majd a diéta abbahagyása után újra fellépnek a tünetek. A „terhelés” után akár egy hónapig is eltarthat, amíg a tünetek újból jelentkeznek.

Csalánkiütés és allergia
Minden tizedik gyereknél előfordul, hogy a testfelület egyes részein rücskös, viszkető kiütések jelennek meg. Akkor kell orvoshoz fordulni, ha a kiütések néhány óra alatt nem múlnak el, hanem egyre jobban terjednek, megduzzadnak. Talán meglepő, de az alkalmi csalánkiütés mögött az esetek többségében NEM allergia áll. Gócok, vagy a gyomor- és bélnyálkahártya, esetleg a légutak nyálkahártyáinak megváltozott működése okozhatja. Krónikus csalánkiütést okozhat ezzel szemben számos fizikai hatás: túl szoros ruhanemű, szoros nadrág, hideghatás, napfény, víz, fizikai terhelés és izzadás. Ez utóbbi esetben apró, néhány milliméter átmérőjű kiütések jelenhetnek meg az egész testen.

Paralagfű és társai

A pollenallergiában szenvedőknek jelentős megkönnyebülést hozhat, ha csökken ezeknek a növényeknek az előfordulási gyakorisága. Amíg úton-útfélen ott lengedeznek, sajnos egyre többen és egyre súlyosabb tünetekre (szem- és torokviszketés, nehéz légzés, allergiás arcüreggyulladás, fejfájás) számíthatnak, hiszen egyáltalán nem közömbös, hogy az allergiát kiváltó pollenből mekkora mennyiséggel kerülünk szembe. Saját érdekünk is, hogy lakóhelyünkön csökkenjen a parlagfű-szennyezettség. A lakás teljes pollenmentesítése csaknem lehetetlen vállalkozás, de egy korszerű légmosókészülék igazi megváltást jelent.

Infó: www.bonair.hu

Toplista
A leggyakoribb allergének
1. Táplálékunkban
tej, tojás, szója, mogyoró, hal, eper
2. A belélegzett levegőben
parlagfű, feketeüröm, pázsitfű, háziporatka, penészgomba, állati szőr és hám
3. Ami a bőrünkhöz hozzáér
kobalt (mosószerekben), nikkel (bizsuban, fémgombokban), thiomersal (tartósítószerként fogkrémben, kontaktlencse-tároló folyadékban, oltóanyagban), perubalzsam (illatszerekben)

Összeállította: W. Ungváry Renáta

Szaktanácsadó: dr. Nagy Adrienne csecsemő- és gyermekgyógyász, az immunológia és allergológia szakorvosa
anagydr@axelero.hu