Egyszerűen vonzanak, mintha mágnes lenne bennük: a narcisztikus embereknek nehéz ellenállni. Ha pedig többször is belefutottál a csapdájukba, akkor úgy érezheted magad, mint egy molylepke, aki nem tanul a tapasztalataiból, és újra meg újra belerepül a lángokba.
Dr. Maura Matarese pszichiáter a pácienseinél gyakran fedezi fel, hogy úgy viselkednek egy narcisztikus férfi közelében, mintha kijelölt pályán mozognának.
Hiába égették már meg magukat régebben, újra figyelmen kívül hagyják az összes figyelmeztető jelet, mintha automata üzemmódba kapcsolnának, és kizárnák a tudatos döntéseket.
A szakember szerint azonban nincs veszve minden, meg tudjuk változtatni a saját jövőbeli kapcsolatainkat.
A narcisztikus ember nem különbözik olyan nagyon a többiektől, a legnagyobb gond vele nem az önzőség – hiszen az mindenkiben megvan –, hanem az empátia hiánya. Klinikai értelemben a narcisztikus tárgyként kezeli az embereket, nem látja, hogy a többieknek is vannak szükségletei, vágyai, fájdalmai, érzései. A narcisztikus ezeket az érzéseket felhasználja, hogy több hatalmat szerezzen magának, olykor még beteges kielégülést is érez, ha látja, hogy a markában tartja az áldozatait.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Ha pedig te vagy ez az áldozat, elhiteti veled, hogy neked majd sikerül őt megváltoztatni, majd jobb lesz idővel, csak türelmesnek kell lenned – de persze ez is csak a manipulációjának része, amivel a hatalmában akar tartani.
Nem az a kérdés, hogy a narcisztikus miért viselkedik így, hanem az, hogy neked miért olyan vonzó ez a viselkedés, hogy újra meg újra narcisztikus férfit választasz.
A pszichiáter szerint a választ a kötődési problémákban kell keresni. A kötődés kisgyerekkorban alakul ki, ekkor az agyban megíródik az a program, amely átveszi a hatalmat felnőttkorban is, ha az emberi kapcsolatokról van szó. Szinte gondolkodás nélkül, automatikusan választunk magunk mellé embereket annak alapján, hogy gyerekkorunkban hogyan bántak velünk, hogyan gondoskodtak rólunk a szüleink, azaz milyen mély kötődés alakult ki a hozzánk legközelebb állókkal, akiktől az életünk függött.
Ha elhanyagoltak, bántottak, elhagytak, akkor ezt a mintát keressük a későbbi kapcsolatainkban is, és ezért tűnik úgy, mintha nem tanulnánk a hibás döntéseinkből. Pedig valójában tudatosan tanulunk, de az adott helyzetben a tudatalatti program átveszi az irányítást, és megint egy érzelmileg sérült kapcsolatban találjuk magunkat.
A rossz hír az, hogy nem lehet csak úgy, akaraterővel felülírni a gyerekkorban belénk égett programot, de egy pszichoterápia segíthet abban, hogy feloldjuk azt a tudatalatti hitrendszert, amely irányít. A sérült kötődés miatt jellemzően ez a program fut bennünk:
- „Nem vagyok szerethető.”
- „Ha egy adott módon viselkedem, akkor fognak szeretni.”
- „Az a feladatom, hogy boldoggá tegyem a másikat.”
- „Az ő szükségletei fontosabbak az enyémnél.”
- „Nem érdemlem meg a boldogságot.”
A szakember szerint egy jó terapeuta kicsomagolja a páciensével ezeket a hiedelmeket, és együtt helyettesíteni tudják őket az önszeretet gondolataival. A negatív programot át lehet változtatni pozitívra, ha hajlandó vagy megdolgozni érte. Amikor ez megtörténik, már hiába környékeznek meg a narcisztikusok, nem dőlsz be a manipulációknak, és képes leszel úgy elsétálni tőlük, hogy soha vissza sem nézel.
