Család

Vannak, akik tényleg most adták be a válókeresetet, de hálásak a karanténnak

Két olyan párral beszélgettünk, akik valóban a karantén alatt hozták meg a végleges döntést a házasságuk lezárásáról, de mindnyájan azt mondják, hálásak a sorsnak, hogy a házasságuk utolsó hónapjait kényszerű összezártságban töltötték.

Bodrogi Eszter

Rengetegen bocsátkoztak jóslatokba a karantén lejárta utáni időszakra. Volt a ki hatalmas babyboomot jósolt, és akadt, aki a válások számának emelkedését. Valószínűleg inkább a bontóperek száma emelkedik, mintsem a gyerekszületéseké, de a pontos számokra még mindenképp várni kell. Riportalanyaink mindegyike egyetértett abban, hogy nem a karantén miatt válnak, és az összezártság ugyan segített meghozni a nehéz döntést, ami előbb-utóbb mindenképp megtörtént volna.

Jobb a válás, mint a rossz házasság (Fotó: Pixabay)

Enikő és Péter tizennyolc éve házasodtak össze, a lányuk tizenhat, a kisfiúk négyéves. Tíz éve egyszer már válságba került a kapcsolatuk, de akkor még mindketten úgy érezték, hogy menthető a dolog, és érdemes is dolgozni érte. „Párterápiára mentünk – meséli Enikő. Nem igazán bíztam benne, mert azt láttam a környezetemben, hogy azok, akik párterápiára mennek, később mind elválnak. Valószínűleg mi még időben kértünk segítséget, mert működött a dolog. Nem túlzok, olyan jó időszak következett, amit akár második szerelembeesésnek is lehet nevezni. De az, amit most átélünk, egészen más. Nem arról van szó, hogy ellaposodott a kapcsolatunk, hanem hogy mindketten teljesen kiégtünk minden szempontból, de különösen, mint család, és egyikünk se látja akár a legkisebb esélyét sem annak, hogy ez valaha is változni fog a jövőben. Nem is kérünk segítséget, ugyanis mindketten tudjuk, hogy nem akarunk már együtt élni többet.”

Maratont kezdett futni, az jó sokáig tart

A nő szerint két éve kezdett megváltozni minden, amikor visszament dolgozni. Azt vették észre, hogy esténként már nincs mit mondaniuk a másiknak, csak a gyerekek körül teendők voltak közösek, különben csendben léteztek egymás mellett. Péter elkezdett futni, két év alatt felhozta magát nulláról a maratonig, Enikő pedig a jógában találta meg azt, amit keresett.

„A szexuális életünk is szinte teljesen megszűnt, talán havonta egyszer voltunk együtt, azt is leginkább kötelességből. Amikor felmerült bennem, hogy ennek a házasságnak vége, a barátnőm rögtön azt kérdezte, hogy mi a helyzet a szexszel? Mindenki sejteni vélte, hogy vagy nekem, vagy a férjemnek van valakije. Nem volt.”

A karantén első pár hetében Enikő még gondolkodott azon, hogy talán érdemes lenne újra megpróbálniuk helyrehozni a kisiklott kapcsolatot, de ahogy teltek a napok, egyre biztosabb volt benne, hogy nem akarja.
„Egész nap egymás mellett dolgoztunk a kanapén, ebédet főztünk, kutyát sétáltattunk, mostunk, főztünk, vasaltunk. De egy pillanatnyi intimitás nem volt. Nem simítottuk meg egymást, nem beszélgettünk csak úgy. Pont egy hónapja voltunk otthon, amikor egyik reggel úgy ébredtem, hogy ezt nem akarom tovább csinálni. Megkértem a férjem, hogy jöjjön le velem kutyát sétáltatni, hogy a gyerekektől távol tudjuk beszélni. Nem kérdezett vissza, hogy mit akarok megbeszélni, és már láttam a tekintetében, hogy tudja miről van szó, mert nála is megszületett a döntés a négy hét alatt ugyanerről.
Nem tudom, könnyebbültem-e már valaha meg ennyire, mint amikor kimondtam, hogy el akarok válni. Péter csak annyit mondott, hogy oké, szerinte is. Este azért megittunk egy üveg bort, de nem volt nagy dráma. Akkor még nem szóltunk a gyerekeknek.”

Szép válás? Valami olyasmi

A házaspár egy hónap alatt minden apróságot megbeszélt a válással kapcsolatban, mielőtt ügyvédet kerestek volna, majd amikor kiderült, hogy minden lehetséges úgy, ahogy eltervezték, szóltak a családnak és a gyerekeknek is. Enikő szerint egy nagy lehetőség volt számukra ez az egy hónap arra, hogy valóban békében válhassanak el úgy, hogy senkiben nem marad a legkisebb tüske sem. „Ha máskor csináltuk volna, akkor a barátok, rokonok úgy is tudomást szereztek volna róla amikor találkoztunk volna velük. Így viszont tényleg egymás között el tudtunk intézni mindent. Még sírtunk is, de arra is jutott időnk, hogy egyik este elosszuk a közös fényképeket és a könyveket. Nem tudom létezik-e szép válás, de szerintem ez az lesz, legalábbis, meg nem utáltuk egymást. A férjem egy nagyon jó ember, és hálás vagyok a sorsnak ezért a közel húsz évért, úgyhogy mindkettőnknek azt kívánom, hogy legyünk boldogok külön-külön is.”

Örökre szól egy házasság? (Fotó: Pixabay)

Réka és Gyuri története messze nem ilyen idillikus, de ők is úgy gondolják, hogy a karanténban eltöltött idő jót tett a válási folyamatnak, legalábbis abból a szempontból, hogy hamar végleges döntésre tudtak jutni egymással.

Mindent feladtam, de ő semmit

Tíz éve, amikor összeházasodtak, mindketten meglehetősen ígéretes karrier előtt álltak, ezért nem is terveztek gyereket, legalábbis egy jó ideig semmiképp. Az élet hamar közbeszólt, Réka fél év után teherbe esett. „Minden annyira magától értetődő volt, hogy megtartjuk a babát, hogy feladom az állásom, hogy otthon maradok szülés után, hogy építkezésbe kezdünk, és majd én menedzselem a házat, hiszen otthon vagyok – meséli Réka. Gyuri viszont semmit nem adott fel az addigi életéből, egyedül az albérletét. Elképesztően tehetséges volt a munkájában, nagyon jól keresett, de szó szerint reggeltől késő estig dolgozott. Hetente maximum egyszer ért haza fürdetésre. Engem már ez is megviselt, mert úgy éreztem, hogy a hátamon viszem az egész családot, és bár a férjem tényleg reggeltől estig dolgozott, nekem nem volt igazi társam. Minden évben ötven hetet vártam a kéthetes nyaralásra, csak hogy végre együtt lehessünk. Pár éve én is újra dolgozom, de persze nem lett igazi karrierem, de azért szeretem, amit csinálok. Az is igaz, hogyha a gyerek beteg, fel se merül, hogy esetleg Gyuri marad otthon vele, vagy ő megy be később a munkahelyére. Az ő munkája szent, az enyém meg hobbi, legalábbis szerinte.”

Kiderült, hogy nem tudjuk már elviselni egymást

Amikor a munkahelyek sorra tértek át home office-ra, Gyuri főnökei is úgy döntöttek, hogy mindenki maradjon otthon. Tíz éve nem volt ennyit együtt a család, és az összezártság nem a legjobbat hozta ki a kapcsolatukból. Minden nap összeugrottak valamin, főleg azon, hogy ki tanuljon a gyerekkel. Az első hét után meg is volt az első nagy veszekedés, amit naponta akár több is követett. Előkerült minden, amit az évek alatt nem mondtak el egymásnak.
„Kiderült, hogy én nem önfeláldozó vagyok, hanem élhetetlen, hiszen ha akartam volna, lehetett volna vállalkozásom, a mostani munkám viszont egy vicc, amiért csak zsebpénzt kapok. Sőt, még azzal is meg lettem vádolva, hogy pasim van, és most az a problémám, hogy nem tudok vele találkozni, mert otthon kell lennem a férjemmel.”

Réka rájött, hogy tulajdonképpen egy idegennel él együtt, aki szinte semmit nem tud arról, hogy mi is történt vele az utóbbi években például a szakmai életében. Kiderült, hogy a férje még a pozíciójával sincs pontosan tisztában, a fizetését pedig a felére tippelte a valódinak.
Amikor szóba került a válás, Gyuri azonnal közölte, hogy ő nem tud közös gyerekfelügyeletet vállalni, de legalább normálisnak mondható gyerektartást ajánlott fel.

Van, amit már nem lehet megjavítani (Fotó: Pixabay)

„Igaz, ügyvédnél még nem jártunk, szóval ebből bármi lehet, de remélem tartja a szavát, hiszen a fiát nagyon szereti, és engem se utál, csak semmit nem számítok már neki. Kiköltöztem a nappaliba, és próbáltam rájönni, hogy mi tartott eddig össze minket. Mert a szerelem az már rég nem. Első sorban a kötelesség tudat, és a rutin. Minden úgy volt felépítve az életünkben, hogy előre gördüljön, és lehessen benne folyamatosan dolgozni. Egy igazi taposómalom, amiből ha kilépünk akár csak egy pillanatra is, már nem lehet visszalépni, de amíg benne vagyunk, nem tudjuk mivel is van dolgunk.
Nézegettem a régi képeket, és ahogy a fiam nőtt, egyre kevesebb a mosoly a képeken a részünkről. Észre se vettem, mert nem voltunk igazán boldogtalanok, hiszen mindig volt minden örülni, de nem tudtunk családként működni. Nagyon sajnálom, hogy nem váltunk el hét éve, akkor még talán lett volna lehetőségem a visszatérésre a munkámban. Nem tudom mi lesz válás után, csak azt, hogy tegnap meghirdettük a házat, amit közösen építettünk fel, Gyuri pedig egy hete átköltözött abba a lakásba, amit eddig albérletként kiadtunk. Nem veszekszünk, de meglehetősen hűvös a kapcsolatunk. Mégis olyan, mintha évszázados mázsás súlyokat akasztottam volna le a lábamról.”

Réka tulajdonképpen hálás, amiért közös karanténba kerültek a férjével, ahol kiderült, hogy semmi keresnivalójuk egymás mellett, mert úgy érzi, hogy a rutin miatt még akár évtizedekig is együtt maradtak volna, ha valami nem akasztja meg folytonosságot. Márpedig ez a házasság már senkinek nem volt jó.