Az édesség az külön rekeszbe megy – szokta mondani az én édesszájú férjem, aki bármilyen kiadós is legyen az ebéd, olyan nincs, hogy a végén ne tudjon bepuszilni egy kis csokit/sütit vagy bármilyen desszertet. Ismerős a helyzet? Most elmondjuk, milyen okai lehetnek annak, ha valaki állandóan édességre vágyik.
Már megint az evolúció
Egyrészt arra vagyunk programozva, hogy kedveljük az édes ízt, ugyanis ami édes, annak általában magas tápértéke van és ez szakócával praktizáló őseinknek a túlélést jelentette. De édeskés íze van az anyatejnek is, így hát születésünk óta az édes ízű ételekkel a jóllakottságot és a biztonság élményét asszociáljuk tudat alatt.
Születésünktől fogva azt tanuljuk, hogy az édes íz boldoggá tesz. (Fotó: unsplash)
A szokás hatalma
A napokban emlékeztetett a barátnőm, akivel 30+ éve vagyunk elválaszthatatlanok, hogy amikor gyerekek voltunk, suliból hazafelé menet mindig meghívtuk egymást fagyira a Mandula presszóban, és a nyakunkban lógó perselyben gyűjtögettük a réz kétforintosokat – ennyi volt egy gombóc ára. Lényeg, hogy iskola után édességgel “ajándékoztuk meg” egymást. És azzal jutalmaztak bennünket a szüleink is, amikor valami miatt elpityeredtünk kicsi gyerekként, vagy amikor megkaptuk a jó bizonyítványt, és persze a szülinapi ünnepeink meghatározó eleme is a torta, az édességek királynője. Magyarul az édességnek jutalom értéke van, ezt tanultuk meg már kisgyerekként, és ezt gyakoroljuk felnőttként is, amikor azt mondjuk, ma irtó sokat dolgoztam, úgyhogy nap végén megjutalmazom magam egy sütivel. És a dolognak megvan a kémiája is természetesen: ha édességet fogyasztunk, az agyunkban dopamin szabadul fel, vagyis tényleg boldogabbak leszünk tőle.
Az a fránya 21. század
A finomított cukrok és a finomliszt korszakát éljük, nem véletlenül van annyi cukorbeteg és egyéb anyagcsere-problémával küzdő ember. És mindenki, akinek kerülnie kell a gyorsan felszívódó szénhidrátokat, pontosan tudja, hányféle rafinált neve van a cukornak, amit sokkal több élelmiszer tartalmaz ilyen-olyan szirupok, glükóz, fruktóz formájában, mint laikusként gondolná az ember.
Hegyekben álló cukor – ez vesz minket körbe. (Fotó: unsplash)
De miért kezdünk sóvárogni az édesség után? Leginkább azért, mert leesik a vércukorszintünk, márpedig a cukor az izmaink és az agyunk üzemanyaga, tehát ha fogyatkozik, “tankolni” kell. Ha ezt a tankolást úgy oldjuk fel, hogy gyorsan bedobunk valami édességet, azzal egyrészt feltoljuk a boldogsághormon szintjét az agyunkban, ami könnyen vezethet függőséghez, másrészt a gyorsan elfogyasztott, gyors felszívódású szénhidrát a hatására megugrik az inzulinszint is a szervezetben, hiszen ez az a hormon, amely segít a cukor beépülésében és a vércukorszint normalizálásában. És minél több cukrot veszünk magunkhoz, hosszú távon annál jobban fogjuk kívánni, és könnyen egy ördögi körben találhatjuk magunkat (lásd függőség), ami a hasnyálmirigy kifáradásához és cukorbetegséghez vezethet. Szóval csak ésszel a cukorfogyasztással! Annak érdekében, hogy a cukoréhségünket kordában tartsuk, érdemes krómot is szedni. Ez az ásványi anyag segít az inzulinszintet egyensúlyban tartani. De aki rendszeresen tapasztalja a fokozott cukoréhséget, amihez izzadás, ingerlékenység, súlygyarapodás, netán remegés is társul, az mindenképp forduljon endokrinológus szakorvoshoz, mert ezek a tünetek inzulinrezisztenciára is utalhatnak.
Ha kimondottan csokit kívánsz, ez lehet a háttérben
Akit rendszereresen elfog a csokiéhség, annak könnyen lehet, hogy alacsony a magnéziumszintje. Általános jelenség, hogy ebből az ásványi anyagból túl keveset juttatunk a szervezetünkbe, márpedig az idegrendszer és az immunrendszer optimális működéséhez szükség van rá – a mai, stresszes világban különösen. Magnéziumban gazdag táplálékok közé tartoznak a tengeri halak, a magvak – főleg a kesudió, a mandula és a napraforgómag – és a zöld színű zöldségek, így a spenót, a sóska, a kelkáposzta és az avokádó. Érdemes ezekből gyakrabban fogyasztani.
