Stonewalling a párkapcsolatokban

A falnak beszélek? – szokták kérdezni a rutinos anyák a gyerekeiktől, azonban a stonewalling jelenség a párkapcsolatokban is ugyanúgy megjelenhet, ahogyan a szülő-gyerek kommunikációban. A különbség csak annyi, hogy amíg egy gyereknek elnézzük, hogy nem hajlandó valamilyen kérdésre érdemben reagálni, addig egy felnőtt embertől már furcsán veszi ki magát, ha homokba dugja a fejét és nem képes közölni, hogy pontosan mi a baja.  

Fejjel a falnak 

Filmekben fordul gyakran elő, hogy a pár valamelyik tagjával történik valami, amiről nem akar beszélni, ezért a viselkedése gyökeresen megváltozik, és nem hajlandó elárulni, hogy mi az oka. Nagyjából így kell elképzelni a stonewallingot. Az egyén teljesen zárkózottá válik, nem reagál sem személyes közlésekre, sem üzenetekre, elhallgat, mikor egy adott téma kerül szóba – persze indoklás, az nincsen.  Egy jól működő kapcsolatban, ahol a kommunikáció folyamatos és a felek őszinték egymással, általában könnyen beazonosítható a probléma és a megoldás is. De sajnos, ahol ez nem ennyire jól bejáratott a beszélgetés, ott nagyon könnyű azt érezni, hogy az ember egy kőfalhoz beszél, amit képtelen áttörni – innen jön az elnevezés is.  

Mindez azért is problémás, mert egy dolog, hogy a pár egyik fele emészti magát valamin, de a másikat is egy kellemetlen önostorozásba taszíthatja azzal, hogy nem mond semmit. Megeshet, hogy a jelenség elszenvedője magában keresi a hibát, hogy esetleg olyat tett, mondott, ami miatt indokolt lenne a viselkedés. Ebben rejlik a stonewalling legnagyobb csapdája: egyszerre mérgezi a kapcsolat mindkét résztvevőjének életét, épp ezért hosszú távon nagyon káros lehet.  

3 tipikus jel, amiből felismerheted a stonewallingot 

• A partnered beszéd közben nem reagál, nem ad választ, elhallgat, a földet bámulja, vagy egyszerűen hátat fordít neked a párbeszéd kellős közepén és faképnél hagy. Emlékszel az Őrült, dilis, szerelem elejére, amikor Cal (Steve Carell) nem hajlandó válaszolni a feleségének (Julianne Moore), ami aztán odáig fajul, hogy egyszerűen kivetődik a mozgó kocsiból? Bár kissé drasztikus, ez is a stonewalling egy formája. 
• A szűkszavú válaszadás is jelentőségteljes. Ha a párod egy sima párbeszéd, vagy akár egy vita közepén csak tőszavakkal reagálja le a helyzetet (persze, bocs, ú, jaj), akkor biztos lehetsz benne, hogy igazából meg sem hallotta, amit mondtál neki. 
• Az eltávolodás is jelenthet stonewallingot, ha úgy érzed, hogy közben a partnered egyúttal falat is épít kettőtök közzé és korlátozza azt, hogy te mennyit kaphatsz belőle. 

Az Apokalipszis negyedik lovasa 

Dr. John Gottman, a The Gottman Institute munkatársa négy konfliktusmintát különböztet meg a kapcsolatokban: a kritikust, a megvetőt, a védekezőt és a kőfalat. Akárcsak az Apokalipszis négy lovasa, akik az idők végét jelzik a Biblia Újszövetségében, úgy ezek a mintázatok is olyan kommunikációs stílusokat írnak le, amik kutatásaik szerint előre jelezhetik egy kapcsolat végét. Szerintük a kőfal állapota akkor következik be, amikor a hallgató kivonja magát az interakcióból, leáll, és egyszerűen abbahagyja a válaszadást a partnerének. Ahelyett, hogy szembesítené a másikat a problémákkal, a kőfal stádiumában álló ember kitérő manővereket hajthat végre, hogy ne kelljen beszélnie. 

Dr. Gottman szerint ha az Apokalipszis lovasai metaforánál maradunk, nincsen negyedik lovas a három nélkül, azaz a viselkedésminták összeadódnak, és általában az vezet a kőfal stádiumához mint egyfajta kilépési lehetőség. Ugyanakkor azt is mondja, hogy ez nagyon könnyen rossz szokássá válik, és nehéz visszafordítani abba az állapotba, ahol még racionálisan meg lehet beszélni a dolgokat.  

Carder Stout pszichológus úgy véli, a stonewalling egy manipulációs technika is lehet: 

Fotó: Getty Images

Nem minden fekete-fehér 

Chelsie Reed mentálhigiénés tanácsadó nem látja ennyire egyértelműen rossznak a stonewalling sémáit, szerinte többféle aspektusról is beszélhetünk. Előfordulhat például, hogy a partner addig nem szeretne beszélni, míg nem tud gondolkodni a problémán. Szerinte nincs abban semmi, ha valaki szünetet kér, amíg összeszedi magát, hogy átgondolhassa a dolgokat, de ezt egyértelműen közölni kell a másikkal. 

A tanácsadó azt mondja, az is megeshet, hogy a falat felhúzó azért nem hajlandó beszélni, mert egyszerűen nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, készségekkel, amikkel az érzéseit ki tudja fejezni. Nem rosszindulat vezérli, egyszerűen szűkös a repertoárja és úgy érzi, ha bármit mondana, az félreérthető lenne – persze ettől a fogadó fél számára ugyanolyan frusztráló a helyzet.  

Reed szerint a stonewalling tipikus példája az is, ha valaki azt gondolja, úgysem fog semmi változni, ezért nem érzi szükségét, hogy beszéljen róla. Sokszor itt egyébként az is közrejátszik, hogy azt reméli, ha figyelmen kívül hagyja a zavaró tényezőket, minden visszatér a normális állapotba. Ezzel azonban a megoldáshoz semmilyen mértékben nem járul hozzá. 

Ebből is látszik, hogy nem lehet általánosítani és azt mondani, hogy a stonewallingot szándékos rosszindulat vezérli, de az kétségtelen, hogy bármilyen indíttatású, hatással van a kapcsolatra, mert akadályozza a továbblépést és frusztrációt szül. 

Kezeld a helyzetet! 

Bármit is sugall Dr. Gottman, a kőfal viselkedés nem jelent rögtön szakítást, ehhez azonban mindkét félnek muszáj felismernie, hogy hibás kommunikációs mintákat követnek, illetve lépéseket kell tenniük ennek megváltoztatására, ami nyilván időbe telik és nem kizárt, hogy valamilyen külső segítségre is szükség van hozzá. Egy szakember például meg tudja határozni, hogy hol akadt el akár az egyik fél, akár mindkettő, és segíthet abban, hogy új, jó sémákat kezdjenek kiépíteni, valamint kulcsfontosságú szerepe lehet a konfliktuskezelésben is. Ahhoz ugyanis, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, a feleknek meg kell tanulniuk a konfliktusokat egészséges módon kezelni, és ha nincs előttük jó példa, akkor ebben csak egy szakember tud segíteni.  

Lily és Marshall az Így jártam anyátokkal című sorozatban (Fotó: Cliff Lipson/CBS via Getty Images)

Ava Cadell szexológus szerint az is egy lehetőség, hogy egy biztonsági szót használva megállítja valamelyik fél a folyamatot, mint ahogyan Marshall (Jason Segel) és Lily (Alyson Hannigan) tette az Így jártam anyátokkal-ban, ha összevesztek. Ha ez a kifejezés elhangzik, az azt jelenti, hogy tilos tovább erőltetni a dolgot, mert érezhetően oda a kontroll, és olyanok hangozhatnak el a kommunikáció során, amit később a felek megbánhatnak. Dr. Gottman szerint is hasznos 20 perc, vagy akár egy nap szünetet tartani, ha a kőfal emelkedni kezd, pont azért, hogy kitisztuljanak a gondolatok, de hangsúlyozza, hogy ilyenkor világosan közölni kell, hogy miért és meddig tartunk szünetet, szó nélkül elsétálni nem megoldás. És az is fontos, hogy a megszakítás idejére tényleg blokkolva legyenek a gondolatok, és ne arra használjuk fel az időt, hogy új érveket fogalmazzunk meg, amivel megnyerhetjük a csatát. Ez kontraproduktív, és pont a megnyugvást nem segíti elő, holott ez lenne a cél.  

Végül pedig az unalomig ismételgetett önismeret is sokat segíthet, hiszen, ha ismerjük magunkat, sokkal könnyebb elmondani, mire vágyunk, és egy érzelmektől fűtött helyzetben is egyszerűbb megragadni a tényeket, ahelyett, hogy az indulatra és frusztrációra alapoznánk, ami aztán újabb sérelmeket szül. 

(via, via)