Vigyázz! Kész! Rajtam múlik – II. rész

Ellenállóképesség

“Volt már olyan, hogy az állatok megették az idomárt” – a mondat, amely írott formában kikerült az ajtóra is, egy kemény hasizom-gyakorlatsor vége felé hangzott el némi szemrehányással, és Nagy Andreának címezték.

– Egy ilyen megjegyzés, meg a nevetés utána csodát tesz. Ha az ember lelke egy pillanatra megkönnyebbül, jobban viseli a fizikai terhelést is – mondja Andrea, aki gyógytornász, és különlegesen jó hangulatú órákat tart reggelenként és késő délután. Azt hiszem, a legtöbb nő, amikor tornázni vágyik, valami ilyesmit képzel el. Hagyományos, normális tempójú gyakorlatokat, erősen koncentrálva a problémás testrészekre, főképpen a gerinctájékra. És közösséget! Olyat, ahol még színházjegy-felelős is van, és közösen ünneplik a karácsonyt.

– Az egy csoda volt! Mindenkit kértem, és hoztak is egy-egy szép mondatot, idézetet, gondolatot, ezzel ajándékoztuk meg egymást. Egy ilyen csapat megtartó erő. Valaki gyászol, és legszívesebben otthon maradna, de a többiek felhívják, nem hagyják, utánamennek. Ezek a győzelmek mindannyiunkat erősítenek. Legalább annyira fontos ez is, mint az, ha sikerül automatikussá tenni a helyes testtartást, ami mindennek az alapja. Mert igaz, hogy minden mozgás több a semminél, de azért nem mindegy, hogyan terhelődnek az ízületek, és hogy az a gyakorlat tényleg arra az izomra hat-e, amelyikre kell. Akik most foglalkoznak a gondolattal, hogy elkezdenek sportolni, azoknak azt tanácsolom, olyan helyre menjen először, ahol gyógytornász van. Mondja el neki, hogy fáj-e valamije, szed-e gyógyszert, volt-e műtétje, és együtt találják meg, milyen mozgás lenne neki a legjobb. Hozzám is jönnek azzal, hogy le akarnak fogyni öt kilót. Aztán elkezdünk dolgozni, és lehet, hogy az az öt kiló megmarad, a test mégis átalakul, pont úgy, ahogy elképzelték.

Annát nem Annának hívják, de ez most nem fontos. A lényeg az, hogy van egy fia, férje, és – ahogy ezt mondani szokták – megvan mindene, ami csak pénzen vehető. Anna nem dolgozik, a férje tartja el, cserébe csak annyit kért, hogy mondjon le a hivatásáról, barátnőiről, a hobbijáról, nagyjából mindenről. Ám amikor a felesége azt mondta, hogy tornázni akar, ezt az ötletet a férj támogatta. Nagy baj nem lehet belőle, gondolta, de tévedett. Annának ugyanis nemcsak hasfala, hanem az önbizalma is megizmosodott, hiszen ráérzett a saját siker ízére egy olyan közegben, ahol neki ugyanazok a feladatok jutottak, mint másnak. Most állást keres, mert dolgozni szeretne, ura és parancsolója ellenvetéseit bicepszből veri vissza. Elkezdett tornázni, és tessék: emancipált nő lett.

Csapatemberek

Akkor most tessék irigykedni! Van Szegeden egy kosárlabdacsapat, amely több mint huszonöt éve alakult meg, és a tagok azóta is minden héten összegyűlnek játszani. Van köztük orvos, szobrász, rajztanár, vállalkozó, egyetemi oktató, nők, férfiak vegyesen. A legidősebb csapattag ötvennyolc, a legfiatalabb huszonnégy éves. Gondoljunk bele még egyszer: huszonöt éve minden pénteken! Az utóbbi években még hétfőn is! Miért? Mert ez nemcsak mozgás, nemcsak erőnlét, nemcsak egészség – ez játék is. A labdajáték varázsa.

– Nyolcan vagyunk alapítótagok, de mindig jönnek fiatalok, a gyerekeink, tanítványaink – mondja Dr. Papp Györgyné egyetemi oktató. – Sok mindent megéltünk így együtt. Térdműtétet, esküvőket, gyerekek, unokák születését, és temetést is. A temetés után öt csapatból tornát rendeztünk annak emlékére, akit elveszítettünk… Nálunk nem az a fontos, hogy ki győz, hogy ki kivel van egy csapatban. Sokszor nem is számoljuk az eredményt, nem ez a lényeg, hanem a csapat, a közösség, a játék. Voltunk már együtt Prágában, Svájcban, a Balatonon, amikor pedig az egyik csapattársunk alkotótáborba ment, mindannyian követtük Nyíregyházára, de útközben még játszottunk egy meccset Debrecenben. Bográcsozunk, névnapozunk, elmegyünk a gyerekeink lakodalmára, együtt vagyunk. Huszonöt éve már!


Bilonka és az ő internetes szalonja

Balázsné Fige Ilona eredeti foglalkozása szerint gyógypedagógus, aki csupán a szülés utáni pluszkilók leadása miatt keresgélt fogyókúrás tanácsok után az interneten. Akkor látta, milyen fontos és jó, ha van kivel ötletet, tapasztalatot cserélni, erősíteni egymást. Ahhoz képest, hogy négy éve tanulta meg bekapcsolni a számítógépet, mára oktatásinformatikusként egy hetvenötezer látogatóval bíró honlap szíve-lelke és – gyomra. Azt szeretné, ha honlapja önbizalom-erősítőként is szolgálna, hiszen sokan azt hiszik, csak az ötven-ötvenkét kiló közötti tartományban helyezkedhet el az ideális testsúly, ez pedig nagy tévedés. Bilonka, mert így nevezik őt a neten, a kitartásra és önmagunk elfogadására helyezi a hangsúlyt. Egy huszonéves lányt nemrég sikerült meggyőznie arról, hogy ha valaki százkilencven centi magas, akkor a súlya nem lehet ötvenvalahány kiló. Egy harmincéves asszony pedig a gyereke halála után hízott meg életveszélyesen, és csak az bírta rá a fogyásra, hogy fel akarja nevelni a másik gyerekét. Ötletek, tippek, lelki segítség, duci-butik címek, bevált tornatermek elérhetőségei töltik meg az oldalakat, amelynek célja, hogy a látogatók ne a tökéletes, hanem az egészséges súly elérésére törekedjenek. És tegyenek is érte.
www.fogyipatika.hu


Az út tőlem, magamhoz

– Másfél évvel ezelőtt a férjem egyik napról a másikra elhagyott. Elhagyott, mint nőt, mint üzlettársat, mint szellemi társat. Mint egy A betű két szára, egymásnak támaszkodva hoztunk létre egy céget, egy családot, hittünk egy eszmében, a közös álmainkban. Ő kirántotta az egyik támasztópillért, így én és az egész addigi életem a földre került. Egyik este még tálcán tettem elé a vacsorát, másnap hátra sem nézve elköltözött egy másik nőhöz. Előtte sosem panaszkodott, azután sem válaszolta meg a miértjeimet. Nagyon fájt, hogy esélyt sem ad az újrakezdésnek. Három hónapig sokkos állapotban voltam. Folyamatosan reszkettem, sírtam, alig tudtam enni. Három hónapra bezárkóztam magamba. Utólag rájöttem, hogy nagyon mélyen át kell élni a fájdalmadat, a sérelmeidet ahhoz, hogy abból a mélységből fel tudj emelkedni. Áldozni, szenvedni kell ahhoz, hogy megerősödhess. Viszont a mélységben ott a depresszió kényes határa, amelybe nem szabad beleesni. Engem megmentettek a barátaim, a családom. Amikor minden porcikám azt kívánta, hogy a kis kuckómban sírjak, a gyerekeim – mint egy önsegítő csoport tagjai – megrázták a vállam, elrángattak moziba, egy barátnőm pedig jógára. Megismerkedtem a yantra jógával és a csi kunggal, egy meditációs és energiatornával. Jártam előadásokra, órákra, megtanultam, hogyan nyerjek energiát akkor, amikor annyira letaglóznak az események, hogy képtelen lennék továbblépni. Elmentem egy ezoterikus pszichológushoz is, meg akartam magamban fejteni a törés okait. Nagyon sokat segített önmagam megismerésében, kíváncsi voltam, bizonyos helyzetekre hogyan és miért pont úgy reagálok. Aztán lezártam a múltat, lezártam a jövő miatt. Tudatosabb, reálisabb, nyitottabb lettem. Minden lépésemben, döntésemben benne van az új erő. Hatalmasat csalódtam, minden bizalmamat elveszthettem volna az életben, de vissza tudtam jönni. Néha magam is rácsodálkoztam a talpra állás állomásainál, hogy jé, mosolygok, dudorászom, pedig sírnom kéne. De egy idő után maguktól elfogynak a könnyek. Erre mindenkinek meg kell találnia a saját módszerét. Nyitottnak kell lenni a segítségre, mert jön az, csak be kell engedni. Aztán elkezdődik egy nagyon szép új élet.
(Kövesdi Natália, az Életfa Egészségvédő Központ igazgatója)

Én leszek én

– Az egészséges táplálkozás fogalmával a nyolcvanas években ismerkedtem meg – mondja Lőrincz Gabriella, akit a televízióból ismertünk meg mindannyian. – Egy forgatás alkalmával találkoztam Oláh Andor természetgyógyásszal, akkor kezdtem el érdeklődni, keresgélni, és változtattam meg az étrendemet, pontosabban azt, ahogyan az étkezésről gondolkodom. Persze, nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan alakítottam át a szokásaimat, az életemet. Már nem használok cukrot, fehér lisztet, ám húst, ha keveset is, de eszem. A biokészítmények hazai kínálata most elfogadható, bár nem minden boltban lehet ugyanazt kapni. A bio zöldségekről, gyümölcsökről meg nem lehet megállapítani, hogy valóban azok-e. A helyes étkezés azonban csak egy része a teljes életnek, én emellett aerobikozom, meditálok, mély és intenzív spirituális életet élek. Mindez a munkámat is megváltoztatta. 1999-ben készítettem egy filmsorozatot Világokon át címmel, a metafizika, a transzcendencia volt a témája, most ennek a folytatásán dolgozom. Biztosan tudom, hogy mindennek az eredője az önismeret! Akkor tudok törődni magammal, ha meg akarom ismerni azt, aki vagyok. Ha ez sikerül, akkor tudom igazán végigvinni azokat a gyakorlati változtatásokat, amelyeket elhatározok, akkor válnak belső szükségletté, lesznek az enyémek.

Na ugye, hogy lehet! Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha valami hasonló jó, követnivaló kezdeményezésbe fogtak, írják meg nekünk! Hátha éppen az ő levelük, az ő példájuk, az ő csapatuk nyomán indul el valami hasonló sportközösség az ország más vidékén. Leveleikre írják rá: “Vigyázz! Kész! Rajtam múlik”. Előre is köszönjük.