Pánikbetegség, orgazmushiány, alkoholizmus

Ötödéves egyetemista koromban kitört rajtam a pánikbetegség. Szüleim orvostól orvoshoz vittek. Kiderült pl., hogy nekem még soha nem volt orgazmusom. Ötéves kapcsolat után. (Az áhított pasival sem.) A páromnak én voltam az első, nekem is Ő. Rátaláltam egy pszihoterapeutára, aki relaxációval segített megszüntetni a pánikbetegséget. A párom addigra szépen lassan elkezdett inni. Ilyen körülmények között mégis elkezdtük tanulni a szexet.

Ma van két csodálatos fiunk, de tavaly a betegségem újra előjött. Tudom, hogy a 4 és fél év gyed, a munkahelyre való kedvezőtlen visszatérés, és a párom alkoholproblémája az oka. Emellett, ha otthonról elmegy az ember, sajnos sokáig nincsenek barátai. Közben megromlott a viszony egyetlen húgom és a párom, illetve szüleim és a párom között is.
A szex nem vészes, tudom már, mi a szuper, de ez nagyon ritka. 1-2/év. A többi csak jó. Ez is heti egyszer, de inkább kéthetente.

Én igen magas libidóval megáldott leányzó vagyok, imádok flörtölni, hajt a vérem, a kíváncsiság. Szüleim nagyon szigorúan neveltek, apukámtól mindig féltem, és ő volt az, aki mindig kritizált: ” Hülye vagy, fiam, az is maradsz” (mára ez teljesen megváltozott, jó irányban). Anya szokott volt dícsérni, tőle sok-sok szeretetet kaptam. A szüleim is lassan elfogadják, hogy nem vagyunk már gyerekek, lazább lett a kapcsolatunk, nem kell már mindenről beszámolni. Most mégsem vagyok boldog, sőt, régóta nem. Csilla

Kedves Csilla!

Sok mindent elmeséltél, most mégis tele vagyok kérdéssel. Nem tudom például, hogy mit jelent a “munkahelyre való kedvezőtlen visszatérés”. Mit csinálsz? Mi a munkád? Mennyire csinálod azt, amit szeretsz, ami te vagy? Mert ez életünk egyik legfontosabb döntése és állapota, az örömmel végzett munka, amiben önmagunkat tudjuk adni. Ha “csak” ez a része nem működik, az életünknek, akkor is mindenre kihatással van.

Azt írod a pánikbetegségedről: “Tudom, hogy a négy és fél év gyed, a munkahelyre való kedvezőtlen visszatérés, és a párom alkoholproblémája az oka. Emellett, ha otthonról elmegy az ember, sajnos sokáig nincsenek barátai. ” Nyilván nem ez az oka, hiszen írtad, hogy már régebben is megvolt, most csupán aktiválódott. Ezek csak felszínre hozták a meglevőt. Én a leveledből nem egy felnőtt nőt érzek, hanem egy kislányt, hiába vagy anya. Persze ez nem baj, és ráérsz felnőni. Egy felnőtt már nem írja azt a szüleiről, hogy: “nem kell már mindenről beszámolni”. Egy spirituálisan is felnőtt ember nem csak tudja, de meg is éli azt, hogy senkinek nem kell megfelelni! (Nyilván ez nem azt jelenti, hogy például nem felelünk meg a szülői szerepnek. De ezt nem külső elvárásra teszi az ember – ha egészséges -, hanem belső kényszerre.)
Ne alakítsd továbbra is a “jó kislányt” a szüleidnek! Épp eleget dolgoztál a szeretetükért és elismerésükért. A valódi szeretet egyébként is FELTÉTEL NÉLKÜLI. Ha bárki is a szeretetét a másikkal szemben valamilyen feltételhez köti, az nem a másik szeretete, az önmaga szeretete! Apád egykori kritizálása sérülésre és bizonyos szinten ostobaságra is vall (“Hülye vagy, fiam, az is maradsz”), a legokosabb dolog – vele szemben is – a megbocsátás és elengedés.

Nos, itt az idő, hogy elindulj önmagad felé! Itt az idő, hogy azt tedd, amit TE tenni szeretnél! Mindegy, hogy ki mit gondol, mondd, kinek mennyire tetszik vagy nem tetszik a döntésed, te légy hű önmagadhoz! Nyilván arra vágysz, hogy kiegyensúlyozott családi életet élj, és boldog, virágzó nő légy. Én a következőket tenném a helyedben. Elkezdeném a tudatos önépítést. Azt írtad, hogy egy pszihoterapeuta relaxációval segített elmulasztani a pánikbetegségedet. Akkor nyilván elsajátítottad a relaxáció technikáját – ami egyébként nem nehéz -, így nap mint gyógyíthatod magad. A pánikbetegeknek javasolt orvosságot semmiképpen nem ajánlom! Egyik legjobb barátnőm is ebben szenved, és megmutatta az erre kapott orvosságról leírt lehetséges mellékhatásokat – az önmagában már okot ad a pánikra. Rettenet!

Nem, nem ez a megoldás! Sokkal inkább az oldás! Menj el kineziológushoz, az egyik legjobb módszer az ilyen típusú betegség gyógyítására.
Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke azt írja az “Út a teljességhez – A betegségek jelentése és jelentősége” című könyvében a pszichotikus tünetekről: “Minden, amit a páciens a külvilágban él meg, saját árnyékvilágának projekciója (hangok, támadások, követés, hipnotizőrök, gyilkossági szándék, stb…). A pszihés magatartás a meg nem élt árnyékvilág kényszerű megvalósítása. “
Nyilván mindeddig elfojtottad árnyékvilágodat, hogy a szüleidnek az ő elvárásaiknak megfelelő kislányt reprodukáld önmagadból, hogy szeressenek. Nem, drága, ezt nem kell tovább játszanod, mert még jobban bele fogsz betegedni! Ne félj a hibáidtól, én mindig azt szoktam mondani, tökéletes hibáink vannak. Éppen ezek a “hibák” tesznek minket azzá, akik vagyunk!

No, de visszatérve az önépítésre. Tehát: relaxálás, kineziológiai oldás. A helyedben járnék jógára vagy thai chira, hastáncra vagy pszichodráma csoportba, bárhova, ami vonz. Nagyon fontos lenne, hogy megtaláld azt, amit élvezel, ami kikapcsol, gyógyít és tölt! Ezen kívül ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megnyisd magad az embereknek, és bevonzzál új barátokat! Több legyet is üthetnél egy csapásra! Ez a férjednek is nagyon jót tenne, de semmiképpen nem javaslom, hogy egy csoportba járjatok! Okos lenne felosztani, hogy hetente kétszer egyikőtök, és másik két alkalommal másikótok jár el valamiféle testi-lelki-szellemi foglalkozásra. Vedd rá! Annyit kapnátok tőle! Fontos, hogy olyasmibe vágjatok bele, amihez kedvetek van! Érezzetek rá, biztos van ilyen! Lazuljatok, és nyíljatok meg új kapcsolatoknak! Döntsetek úgy, hogy élvezitek az életet! A gyerekeknek is rengeteget fogtok adni azzal, hogy jobban érzitek magatokat! Van egy ilyen mondás: “Ha beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt!” (Az én szüleim izzó gyűlöletben éltek, amíg el nem váltak – 16 éves voltam -, krónikus légcsőhurutom volt.)

Azzal sincs semmi baj, hogy „Én egy igen magas libidóval megáldott leányzó vagyok, imádok flörtölni, hajt a vérem, a kíváncsiság.” Ez a normális. Ezzel minden egészséges fiatal nő így van. Akinek nincs libidója, az beteg. A libidó hatalom, rengeteg dologra lehet használni, de csak úgy, ha egy részét megéli az ember. A másik részét pedig szublimálja. Belerakja kreativitásba, alkotásba. Te ezt miben éled meg? Mert a kreativitás megélése nélkül is megbillen az ember.

Az emberiség még végtelenül gyermeteg módon kezeli a párkapcsolat viszonyát. Mennél fejlettebb valaki, annál kevésbé birtokol! Anyáink kapcsolatmodellje lejárt, az új még nem alakult ki. Mindenesetre jó, ha tudod, az emberek alapvetően nem monogám természetűek. És ezzel nincs semmi baj. Sokkal inkább a hazudozással van a gond. Az emberek nagy többsége elfojt, és szerepet játszik. Nem kell megfelelni a társadalom hazug elvárásainak sem! Légy az, aki vagy! Indulj el, nagylány! Vigyázz a családodra, és magadra! Légy bátor!
És ne feledd! Most a befektetési időszak van! Légy önmagaddal következetes, türelmes, és rakd bele magadba tudatosan az energiát. Megéri! Drukkolok!

Soma Mamagésa

Somának a soma@nlcafe.hu mélre írhattok.