Fullajtár Andrea: ,,Médeia a szerelem áldozata”

Egy színésznő, ha mégoly tehetséges is, mint Fullajtár Andrea, a Katona József Színház egyik vezető művésze. Hogy ne legyen olyan „könnyű dolga”, egy márciusi előadáson még a bokaszalagja is elszakadt. Úgy tűnik azonban, a Janus-arcot mintha csak neki találták volna ki…

Amikor találkozunk, beszélnénk sok mindenről. Férfiakról, szerelemről, jó és rossz döntésekről – asszonysorsokról. De valaki hallhatóan rosszalja ezt. Az egyéves Gergő sehogy sem akar belenyugodni a sorsába. Hol pajzánul belekurjongat az interjúba, hol lekacag hozzánk az erkélyről, míg végül keserves sírásra fakad. Az édesanyja fel-felnéz, és jókat kuncog magában. Alighanem ez a kis akarnok az első férfi az életében, akitől eltűri, hogy ugráltassa.

– Mintha más lennél. Puhább, mosolygósabb.
– Én is érzem. Mióta Gergő megvan, rengeteget változtam. A próbákon is hajlíthatóbb lettem, hagyom, hogy a rendező irányítson, ami azelőtt szinte soha nem fordult elő. Nap mint nap tanít valamire ez a kisgyerek. Figyelem, ahogy teljes szívéből kacag, és őszintén sír. Ezt én már majdnem elfeledtem. Soha nem nevettünk annyit a húgommal, mint ez alatt az egy év alatt. Most is történnek velem rossz dolgok, elszakad a bokaszalagom, kórházba kerül a nagypapám, de mindez valahogy kevésbé gyötör meg. Hihetetlenül derűs és optimista lettem…

– Sorsfordító évek ezek, nem gondolod? Megszületett a fiad, és most itt ez a hangos siker a Médeia című darab főszerepében.
– Gergő valóban gyökerestől felfordította az életemet. De én ennek örülök. Igaz, nem ment minden simán. Hat hónapos terhes voltam, amikor az orvosom közölte velem, hogy azonnal meg kell szakítani a terhességet, mert a baba valószínűleg vízfejű, de mindenképpen fogyatékos lesz. Azt is hozzátette, hogy majd megmutatják a tetemet. Így mondta. Iszonyú volt! Közben én éreztem, hogy Gergő jól érzi magát a hasamban. Felkerestem Czeizel Endrét, hogy bizonyosságot szerezzek. Ő alaposan megvizsgált, és megnyugtatott, hogy nincs ennek a babának semmi baja, csak a méhlepényem vastagabb egy kicsit a kelleténél.

– Szerencse, hogy a szívedre hallgattál!
– Azért gondolhatod, mit éltem át a következő két hónapban! Amikor Gergő makkegészségesen megszületett, be akartam perelni a lelkiismeretlen orvost, nehogy más nők is a sorsomra jussanak. De sajnos, nem sikerült bebizonyítanom, amit négyszemközt közölt velem. Manapság csak az bűnös, akiről kiderül az igazság. Aki megússza, azt úgy hívják: ügyes.

– Egy kicsit bizarr, hogy Zsámbéki Gábor pont most, babázó mamaként osztotta rád a Médeia főszerepét, aki megöli először a férje szeretőjét, aztán a két saját gyermekét, hogy bosszút álljon a férje árulásáért.
– Engem is megdöbbentett, hogy épp most jutottam eszébe. Ő már a főiskolán sejtette, hogy el tudom játszani, csak ki kell várni az idejét. De bevallom, nekem most nagyon nehezemre esett ez az alakítás. Azt a jelenetet, amikor a tajtékzó Médeia elől egy autóroncsba menekülnek a gyerekei, sokáig egyszerűen képtelen voltam elpróbálni. Le kellett állni, annyira zokogtam. Örülök, hogy végül mégis sikerült megbirkóznom vele, bár egy kicsit bánt, hogy a csudába, pont ebben a szerepben vagyok ilyen jó!

Az interjú folytatásást a Nők Lapja május 4-én megjelenő 18-as számában olvashatod!