nlc.hu
Aktuális
Magyar családban nincs erõszak

Magyar családban nincs erõszak

Tipikus családon belüli erõszak-történetnek látszik Zsuzsa kálváriája. Pedig nem lehet az, Magyarországon ugyanis ilyesmi nincs.





A hét témája a Nők Lapjában:
Segítsen már valaki…!!!
Bántalmazás, zaklatás és – tehetetlenség?


Már megint. És még mindig. Mert a családon belüli erőszak mindig aktuális. Csak jönnek a levelek, a telefonok, a történetek, bennük ugyanaz a kérdés: de hát ki tud segíteni nekem?! Tényleg: ki tud segíteni nekik?

További írások:

• „Mintha bűnöző lennék…” »

• Nem volt más út, csak az anyaotthon »

• Pereljem be? »

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Mihalicz Csilla, Dudics Emese  

Néha elcsattan egy-egy pofon, olyankor kimegy a rendőrség, születik látlelet, aztán a megfélemlített nő (mert az esetek többségében nő és gyermek az áldozat), aki az érzelmei, egzisztenciája vagy a közös gyerekek miatt foglya a helyzetnek, teszi a dolgát tovább – egészen a következő orrcsonttörésig. És akkor elindul – segítségnyújtás helyett – a számonkérésnek és a hárításnak egy olyan spirálja, amelytől az áldozat, amellett, hogy mellesleg sokszor földönfutóvá is vált, kezdi úgy érezni, maga tehet mindenről.

– Mindez azért történhet meg, mert egy speciális bűncselekménytípus – amely nem egyszeri indulati cselekmény, hanem a lényege a folyamatosság – nincs a nevén nevezve, és ezért hozzárendelt feladatokat sem lehet számon kérni. Kizárólag a rendőrökön – magyarázza Lénárt Borbála pszichopedagógus, a Női és Gyermekjogi Kutató Oktató Központ Alapítvány munkatársa. – Az Országos Rendőr-főkapitányság még 2003-ban kidolgozott egy módszertani útmutatót, amelyben aprólékosan előírja, hogy a családon belüli erőszakügyekben riasztott rendőrnek mi a dolga. Azt feltételezve, hogy a szociális, egészségügyi szféra intézményei és más hatóságok is teszik a dolgukat. Csakhogy ez a legritkábban működik így, hol szakmai, hol anyagi, emberi feltételek hiánya miatt.





2003-ban az Országgyűlés határozatot hozott, amelyben egy sor intézkedést írt elő a családon belüli erőszak megelőzése érdekében. Ezekből szinte semmi sem valósult meg: csak nemrég a távoltartási rendelkezés, úgy-ahogy. Illetve a Családügyi Minisztérium elődje létrehozott egy Krízisközpontot. De sem a gyermekvédelmi jelzőrendszer, sem az úgynevezett alapellátás – az önkormányzatok gyámhivatalai, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatai – nem teszik, amit a törvények előírnak, és ezt nem is lehet rajtuk számon kérni.
Ez a következő történetünkből is kiderül, amit Lénárt Borbála mesélt el, aki korábban az említett Krízisközpont szakembereként dolgozott.

A témáról bővebben a Nők Lapja március 8-án megjelenő 10-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top