Mi a karma?

Kedves Soma!

Sokat olvastam Tőled, és a magamra vonatkoztatható élethelyzetekre szóló
tanácsaidat mindig átgondoltam és kipróbáltam. Bízom benned és a világlátásodban. Kérlek, segíts most nekünk.

Van egy kifejezés, amivel mostanában túl gyakran találkozom – ez a karma. Nagyon sokat adott nekem ez a szó, amikor először találkoztam vele, hatására sok dolgot átgondoltam és újraértelmeztem az életemben, a döntéseimben.
Viszont nagyon elkeserít, amikor a negatív élethelyzet tehetetlen elfogadására használják magyarázatként!

Példa erre a barátnőm, aki eltűri, hogy a gyermeke apja bántalmazza, a gyerek
előtt megalázza, és büntetést kapjon akkor, ha valamit nem úgy tesz, ahogy
parancsolja. Az anyukája is azt tanácsolta neki, hogy tűrjön, hamarabb szabadul. Sajnos a kicsi gyerek miatt jelenleg nem tudja eltartani magát, ezért a kivárást és tűrést látja ő is az egyetlen megoldásnak. És mindehhez mindig az a végszó, hogy ez az ő karmája. A barátnőmnek saját lakása van, és mégsem teszi meg a pici lépést, mert ez a karmája??? Véleményem szerint ez inkább a passzivitás elfogadása.

Kérlek, írd meg válaszodban neki és a többi jobb sorsra érdemes és képes
nőnek, hogy a karma nem ez! Abban is szívesen fogadok tanácsot Tőled, hogy én mit tudok tenni barátnőként egy ilyen helyzetben.

Köszönöm, Soma! Filo

Kedves Filo!

Teljesen igazad van abban, hogy nagyon elkeserítő, amikor egyesek úgy alkalmazzák a karma kifejezést, mintha ezáltal nem tudnának az adott élethelyzetükön változtatni. Ez nem más, mint hárítás, és a tehetetlenség érzésének önszuggesztiója.

Épp a napokban – a Margitszigeten, a Nők Lapja Családi Hétvégén – volt szerencsém Müller Péterrel beszélgetni. Mondtam neki, hogy olvastam a Szeretetkönyvében, hogy véleménye szerint a szerelem egy ponton döntés. Erre ő azt mondta, hogy szerinte minden döntés kérdése, csak többnyire nem ismerjük föl. Sokszor van olyan, hogy  egy másodperc (vagy akár annak a törtrésze alatt) átsuhan bennünk a gondolat, a döntés, hogy belemegyünk-e az adott helyzetbe. „Megdumáljuk” magunkkal, hogy „na, bevállalod?”. És akkor elindul a folyamat, amiről azt gondoljuk, hogy a véletlen vagy a sors műve, holott a mi döntésünk, még akkor is, ha ezt nem tudatosítottuk.

Tehát az a mazochista szerep, amiben a barátnőd most van, az ő választása. Ő a tehetetlenséget, a megaláztatást, az önbüntetést választotta. Bizonyára megvan a mélyben az oka annak, hogy ő most erre a döntésre képes, viszont jó lenne, ha tudná, hogy ez az ő választása, és ahogyan ezt, úgy mást is választhat.

A „karma” fogalma minden korban, kultúrában és vallásban jelen volt. Az Ószövetségben úgy írták: „Ki mint vet, úgy arat.” Vagyis ki milyen ’energiamagot’ vet el, az abból kinőtt termést is aratja. Vagy: „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.” Amit másnak adunk, azt kapjuk vissza. Épp erre mondta Jézus – hogy kilépjünk a „karma körből” –, hogy „megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”. Valamiért megdobtak, valamiért ezt kaptad, de te, én, mi, mindannyian változtathatunk azon, hogy ne a kapott energiaminőség lökődjön, áramoljon tovább. És innentől ez már a szabad akarat! A mindig és minden helyzetben mozgósítható szabad akarat!

Nyilván minden okozatnak oka van. De bármi is legyen az oka annak, hogy a barátnőd ezt a férfit vonzotta be, és ezt az önbüntető hozzáállást választotta, tudnia kell, illetve érdemes, hogy a továbbiakban az ő döntésén, viszonyulásán múlik a kapcsolatuk dinamikája. Tehát ha ő képes és hajlandó kinyitni a szemét, agyát, akkor meg fogja látni, hogy ehhez a „szadomazo” tangóhoz ő is kell! Persze választhatja a mazochizmust is, de akkor viszont úgy teljes a kép, hogy szembenéz önmagával, és azt mondja: valamiért nekem erre van szükségem!

Nem lesz egyedül ezzel, sok embernek van megalázkodásszükséglete. Sőt, ha kíváncsi arra – és innentől már elindul az önismeret –, hogy miért van ilyen szükséglete, akár ki is
derítheti. Akár pszichológussal, akár kineziológussal.

A barátnőd tehetetlenségérzés-gyártása és önbüntetése mögött nyilván ott van az anyja gondolkodása, élete. Csakis egy önnyomorító sorsú anya mondhat ilyet a gyermekének, hogy: „Tűrjél, hamarabb szabadulsz!” Ráadásul nincs is igaza, hiszen a kapcsolatok dinamikájában ez nem így működik. Ha te tűrsz (és nyilván ezzel folyatod át az energiádat a másiknak), akkor az még jobban meg fog táltosodni. Hogyne, hiszen ez az egyik klasszikus energiavámpír-technika. Az uralkodó és a megfélemlített szolgáló játszmája. A férj ebből szerzi az energiáját.

Én a helyedben vagy megmutatnám a levelemet a barátnődnek, vagy elmondanám neki a következőket (azt te majd megérzed, melyik lesz nála hatásosabb):

Tévedsz, ez nem a karma! Ez a te sérült lelkű anyai mintád hozadéka, amit ha felismersz, kívülről meglátva rá fogsz jönni: van választásod! Felejtsd el anyukád jó tanácsát, és tudatosítsd magadban, hogy neked nem kell az ő sorsát, gondolkodását, önbüntetését továbbvinned! Ne bántsd tovább a lelkedet, magadat, ne hagyd, hogy a gyermeked ezt lássa (nem csak a szemünkkel látunk, annak a gyermeknek a tudatalattijában már így is minden ott van)! Hidd el, hogy nem vagy kiszolgáltatott, és hogy ott van benned a tudás, az erő, és a választás, döntés hatalma, hogy kiteljesedett, méltó, boldog asszonyi életet élj! Ha ehhez segítségre van szükséged, akkor keresd meg a csatornákat! Jelenleg homokba dugod a fejed, gyermeteg módon a sorsra vagy a karmára hárítasz, és nap mint nap „combosítod” a tehetetlenségérzésedet. Egyetlen csettintéssel átfordíthatod a dolgokat! Csak ki kéne nyitni a szemedet, hogy lásd: ez hosszú távon nem jó választás! Ha ez így folytatódik, a gyermeked apja addig fog szadizni, míg „dementorként” ki nem szívja majd az összes erődet. Akkor viszont már nem fogsz kelleni neki!

Megrogyva, erőtlenül, összetörve már nem leszel neki képes energiát adni! És ez a folyamat nemcsak téged fog megbetegíteni, de a gyermeketeket is! Mert ő  legfőképpen a vele együtt levő anya energiáiból táplálkozik. Most vésed bele a gyermeked agyába, lelkébe a szenvedő anya mintáját, sorsát! Úgyhogy szedd össze a benned levő erőt, önbizalmat, bátorságot, és tudatosítsd magadban: van választásod! Segíteni fogok neked az úton, de csak akkor tudok, ha te is akarod! Ébresztő! Itt az idő, hogy élj a szabad akaratoddal, és döntsél! Ne hagyd cserben magad! Hajrá, asszonytárs, tudom, hogy most sokan drukkolunk neked!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! »