Meghalt Radnóti Miklós özvegye

Gyarmati Fannit utoljára négy évvel ezelőtt szerepelt a nyilvánosság előtt: 2009 decemberében tüntették ki a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével több évtizedes oktatói munkásságáért és Radnóti Miklós hagyatékának gondozásáért, közrebocsátásáért. Akkor hajlott korára való tekintettel a lakásában vehette át a kitüntetést, abban a házban, ahová a férjével házasságuk után beköltöztek a Pozsonyi úton, és a lakáson még mindig kint van Radnóti névtáblája.

70 év nélküle

Radnótit 14 éves korában ismerte meg, és négy évvel a második világháború előtt házasodtak össze. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult. Alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól az Erőltetett menet halhatatlan sora: “és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt”.

A költő 1940-ben kezdte meg első munkaszolgálatát, a feleségéhez a harmadik munkaszolgálatból írott leveleit a neten is lehet olvasni. A költő számára ő, a feleség jelentette a biztos pontot, a kapaszkodót, a köteléket az élethez. 1944-ben – nem sokkal meggyilkolása előtt – is hozzá írta verseit, a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című költeményt.

Gyarmati Fanni összesen kilenc éven át volt Radnóti kedvese, a költő 1944-es halála után sosem ment férjhez, tanított, és férje hagyatékát gondozta. A nyilvánosságot kerülte. 2008-ban ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának Radnóti Miklós teljes kézírásos hagyatékát, amit ezután digitalizáltak.

“…köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet” – írta Radnóti 1944-ben:

Dehogyis volt ő mártíralkat – így írt a fiatal Gyarmati Fanniról Zelk Zoltán:

“Vele csak úgy lehetett beszélgetni, ha Miklós is az asztalnál ül. Nem szerénység ez, nem is szerénytelenség, nem is megfontolás szülte magatartás: ez az ő lénye. Mindig is így volt. Mindig a Miklós verse volt a szándék és a cél, ezért ébredt reggel, ezért varázsolta otthonná a Pozsonyi úti lakást, ezért pörkölt kávét, ezért törölte le az asztalt, ezért tanított.

És mégse, dehogyis volt ő mártíralkat, a világ örömeitől elforduló, úgynevezett költőfeleség. Akár kislány és menyasszony korában, Radnóti Miklós feleségeként is ő volt a korcsolyán futó, sítalpakon repülő ifjúság. Aki csupa báj, és mégis csupa keménység. Aki ha társalog, ha kirándul, ha kenyeret keres, minden dolga mögül az asztalra figyel, melyen a papír, a papíron a költő tollat szorító keze fekszik.”

Forrás: vers.hu

Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós egy 1937-es álarcosbálon Molnár Ferenc Liliom című darabjának szereplőiként Fotó: radnoti.mtak.hu

Bächer Iván az idős Gyarmati Fanniról, Fifi néniről, a Pozsonyi út ismert figurájáról:

“A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus-házak vagy a Szent István park. A Pozsonyi úton persze a kutyát is sokan ismerik, sokan tudják erre azt is, hogy tizenhét éves már a kis, öreg eb, süket, beteg és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudják sokan a kutyának, errefelé még akad csodabogár is, akiknek mond ez a név: Dido. Lakik erre még polgár, ki tudja, hogy Dido a hűség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.”

Fiatal házasok: amikor Radnótit kenyérért küldte – Rozsondai Marianne, az MTA Kézirattárának és Régi Könyvek Gyűjteményének egykori osztályvezetője

“Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni ma is jelenség. Rajongása a magyar költészetért magával ragadó. Háborgása, hogy a mai fiatalok nem tanulnak és nem tudnak verseket, több mint elgondolkodtató. Ő ma is sokat tud kívülről. A magyar költészetet tartja legfőbb nemzeti kincsünknek.

Aktivitása meglepő. Ha időpontot egyeztetünk a találkozásra, olykor elhangzik, hogy »a kedd este nem jó, akkor jön a tanítványom«, mert ketten is járnak hozzá franciaórára! (Fanni 1912. szeptember 8-án született.) Nem szereti ezt a világot, búsítja az ország állapota.

Egy keveset dohányzik, csak napi 3-4 cigarettát szív, de ezt is csak »újabban, mert amikor Miklós élt, s ő erős dohányos volt, nem volt annyi pénzünk, hogy kettőnknek jusson cigarettára.« Szívmelengető apró történeteinek, visszaemlékezéseinek egyike: egyszer Radnóti Miklóst küldte kenyérért a közeli pékhez. A félkilós cipónak »Jó egészség« volt a neve, de Miklós elfelejtette, mire odaért, s csak arra emlékezett, hogy valami pozitív – s némi töprengés után »Életkedv« kenyeret kért.”