Aktuális

Amikor magyarok oltották a lángoló poklot Kuvaitban

1991-ben egy magyar csapat is részt vett az iraki hadsereg által felgyújtott olajmezők oltásában. Big Wind nevű saját fejlesztésű oltógépükkel komoly sikereket értek el – de nem az övék volt az egyetlen hazai mentőalakulat, amely itthon és külföldön is emberéleteket mentett meg.

Amikor 1991 februárjában Szaddám Huszein iraki diktátor csapatai az amerikai és brit hadsereg vezette koalíciós erők támadásai elől menekülve kivonultak a megszállt Kuvaitból, több száz olajkutat robbantottak fel. Több mint hétszáz kút égett; az alacsonyabban fekvő területeken olajtavak és olajjal teli árkok is lángba borultak. A felperzselt föld taktikáját alkalmazó irakiak a kutak mellett olajtározókat és finomítókat is megrongáltak. A becslések szerint 1991 januárja és novembere között közel egymillió hordónyi nyersolaj semmisült meg.

„Az iraki katonák szisztematikusan gyújtották fel az olajkutakat. A csőfejekre robbanóanyagot szereltek, aztán tankokkal homokot toltak rájuk, hogy minél nagyobb legyen a robbanás – mondja Székely Szabó Tamás, a MOL kitörésvédelmi csapatának vezetője, aki a Kuvaitban dolgozó magyar kontingenssel maga is részt vett a kutak oltásában. – Az amerikai szakemberek közvetlenül az iraki megszállók kivonulása után elkezdték az oltást, de nem haladtak olyan ütemben, ahogy a kuvaiti kormány szerette volna, ezért kiírtak egy pályázatot a mentésre és a kármentesítésre. Ezen mi is elindultunk; sikeresen, ’91 szeptemberében utaztunk ki a háború dúlta közel-keleti országba.”

Kuvaiti férfiak nézik a lángokat a távolból (Fotó: Robert van der Hilst/Corbis via Getty Images)

„Még a lift elektronikáját is elvitték”

Az Öbölháború okozta ökológiai katasztrófa megakadályozására, enyhítésére igazi nemzetközi összefogás született, több mint tíz ország huszonhét mentőcsapata vonult ki a kuvaiti tüzekhez. A magyarok tizenegy olajkút oltásában segédkeztek, eleinte igen nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. „Nagyon kemény munka volt, rengeteg embert mozgatott meg; nagyon sok pénzt és erőforrást emésztett fel a misszió. A munkakörülmények is nehezek voltak: az egész országot elaknásították, szanaszét hevertek az elhagyott tankok, harci járművek, eszközök, lőszerek. Eleinte a kikötőt és a repteret sem lehetett használni – nem véletlen, hogy az első segítő csapatok Szaúd-Arábián keresztül érkeztek az országba.”

A szakembereknek szinte megoldhatatlan feladatokkal kellett szembenézniük. „Naponta több millió hordónyi olaj ömlött ki a felszínre, Kuvaitban voltak olyan kitermelő egységek, amelyek – normális üzemmenet mellett – akár napi negyvenezer barrelt is felhoztak. A felszíni mélyedésekben hatalmas olajtavak gyűltek össze; aztán ott voltak a »gusherként« emlegetett kutak is, amelyek be sem lobbantak, mert a közelben lángoló létesítmények annyi oxigént emésztettek fel, hogy nem maradt elég az égéshez – magyarázza Székely Szabó Tamás. – Olyan helyen is dolgoztunk, ahol a normális 21 százalék helyett kevesebb mint húsz százalék volt a levegő oxigéntartalma, ráadásul a mérgező kén-hidrogén gázok és a szén-dioxid miatt sokszor csak komoly védőfelszerelésben közelíthettük meg a munkaterületet.”

Kanadai és amerikai tűzoltók dolgoznak a kuvaiti olajmezőn (Fotó: Per-Anders Pettersson/Getty Images)

Az olajmérnök azt mondja, a legmegterhelőbb mégsem ez volt, hanem az, hogy az iraki hadsereg kivonulása után is nap mint nap szembesülniük kellett a háború borzalmaival. „Volt egy kis, olajban gazdag ország, békésen élte az életét – aztán lerohanták, és kifosztották. Teljesen; abban a bérelt házban, ahol laktunk, például azért kellett lépcsőznünk, mert még a lift elektronikus berendezéseit is elvitték.”

Jóvátehetetlen környezeti katasztrófa történt

Szaddám hadseregének szabotázsakciói komoly környezeti katasztrófát okoztak. Egyes szakemberek – köztük a világhírű amerikai tudós, Carl Sagan – egyenesen attól tartottak, hogy az égő kutak füstje hónapokra beterítheti az északi félteke jó részét, és a Tambora vulkán 1815-ös kitöréséhez hasonlóan nukleáris telet okozhat.

Szerencsére, ezek a jóslatok nem váltak be: a nukleáris tél elmaradt – de a Perzsa-öböl országai így is nagyon megsínylették a történteket. A térségben hetekig nem látták az emberek a napot a sűrű, fekete füsttől, és több nagyvárosban – köztük Dhahranban és Rijádban is – napokig tartó szén- és koromeső hullott.

A kiömlött olaj még nagyobb károkat okozott. Kuvaiti becslések szerint a megrongált kutakból 25-50 millió hordónyi olaj ömlött ki, amely a homokkal keveredve az ország öt százalékát beterítette. A szennyezett területeket éveken keresztül próbálták megtisztítani – a helyi tudósok még speciális petróleumlebontó baktériumokat is bevetettek –, de nem jártak teljes sikerrel: sok helyen helyreállt ugyan a vegetáció, de a homok mélyrétegeibe ivódott olaj ma is komolyan veszélyezteti a kis sivatagi ország amúgy is szűkös édesvízkészleteit.

„A saját bőrömön tapasztalhattam meg, milyen rombolást tud végezni egy ostoba diktátor által kirobbantott konfliktus.”

Mivel Kuvait tele volt aknákkal, a kitöréselhárítók is csak a tűzszerészek nyomában haladhattak. „Minket arra oktattak, hogy ne nyúljunk hozzá semmihez, amit még nem vizsgáltak át a hadsereg szakemberei, mert nem tudhattuk, hogy mi robban fel a kezünk között. Drukkos meló volt: a tűzszerészek nem tudták igazán megközelíteni a kutakat, így aztán mi sem tudhattuk biztosan, milyen problémákba szaladhatunk bele. Szerencsére a világ egyik legnagyobb projektvállalata szervezte a küldetést, így ahogy telt az idő, mindig egy kicsit jobb körülményeket tudtak teremteni nekünk. Kaptunk munkagépeket, telekommunikációs berendezéseket, térképeket. Mert kezdetben térképeink sem voltak: kis túlzással oda mentünk, ahol nagyon füstölt valami.”

Egy kanadai tűzoltó a nagy kuvaiti Burgan-olajmezőn (Fotó: Per-Anders Pettersson/Getty Images)

Az olajmérnök azt mondja, élete egyik legnagyobb kalandja volt a kuvaiti olajmezők oltása. „Nagyon sok szakmai tapasztalatot szerezhettünk, hiszen a legjobb  well-control szakemberekkel dolgozhattunk együtt. Sok új oltási technikát is megtanultunk, amiknek aztán a MOL kitermelési területein végzett munkánk során is nagy hasznát vettük – fejtegeti. – Persze jó érzés volt az is, hogy helyt tudtunk állni; az ember egy ilyen helyzetben sok mindent megtud magáról: arról, hogy mire képes, hogy milyen problémákat, feladatokat tud megoldani. Izgalmas dolog volt – már csak azért is, mert az én korosztályom már nem ismerte a háborút; de Kuvaitban a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy milyen rombolást tud végezni egy ostoba diktátor által kirobbantott konfliktus.”

Elfújta a tüzet a „nagy szél”

A magyar különítmény egy speciális oltóeszközzel, a Big Winddel vonult ki Kuvaitba. „1968-ban volt az Algyő 168-ason egy nagy kitörés. Éppen a karácsonyi időszakban történt; végül szovjet szakemberek bevonásával, két MIG 15-ös vadászgép sugárhajtóművévnek bevetésével tudták eloltani a lángoló kutat. Igazából ez volt a magyar kitörésvédelem kezdete. Először ZIL-alvázra szerelt turbinákat használtunk az oltáshoz; később a nagyobb teljesítmény és a tüzek jobb megközelíthetősége érdekében már tankalvázakra szerelték ezeket a berendezéseket. A két turbinával felszerelt Big Wind első prototípusa a Kőolajkutató Vállalat, a Kecskeméti Katonai Repülőgépgyár és a Budapesti Műszaki Egyetem repüléstechnikai intézete együttműködésében született meg, mérnökeik hosszú évek munkájával építették meg ezt a berendezést. Fontos tudni, hogy ez nem a kuvaiti katasztrófa elhárítására készült, hanem a magyar kitöréselhárítás eszköztárát szerették volna vele bővíteni.”

Fotó: Per-Anders Pettersson/Getty Images

A tervezőknek komoly mérnöki problémákat kellett megoldaniuk. „Ezt a két hajtóművet nem arra tervezték, hogy egy helyben álljanak, hanem arra, hogy több száz kilométer per órás sebességgel lökjenek előre egy vadászgépet. Ebből kellett egy tűzoltó szerkezetet kreálnunk: a turbinák kipufogógázait használtuk fel az oltásra, amelyek oxigénszegény környezetet teremtettek, és így képesek voltak arra, hogy leszakítsák a tüzet az égő olajkutakról – tulajdonképpen elfújták a lángot. Ráadásul a kipufogógázokat még percenként tizenöt-húszezer liter vízzel is dúsítottuk, ami egy hatalmas hűtőfelületet képezett, lehetővé téve, hogy megakadályozzuk a visszagyulladást.”

A Big Wind a hazai kitöréselhárítás egyik legsikeresebb eszköze lett. Külföldi cégek is másolták a technológiát; de Kuvait után csak ritkán kellett bevetni. „Magyarországon szerencsére egyre ritkábbak a kitörések, ’91 után talán háromszor használtuk a berendezést éles helyzetben.”

A magyar katasztrófaelhárítók elitcsapata tucatnyi ember életét mentette meg

Az elmúlt napokban felröppent a hír, hogy magyar tűzoltók mennének Brazíliába az Amazonas-menti erdőtüzeket oltani. „Valójában csak annyi történt, hogy a hazai bajtársak egy videóüzenetben szolidaritást vállaltak brazil kollégáikkal – mondja Mukics Dániel őrnagy, a Katasztrófavédelem szóvivője, hozzátéve: nem valószínű, hogy a közeljövőben magyar egységek menjenek a dél-amerikai országba oltani. – Ehhez az kellene, hogy Brazília az EU-n, a NATO-n vagy az ENSZ-en keresztül hivatalosan felkérje a magyar szakembereket a segítségnyújtásra. Ilyesmi ritkán történik – különösen két, egymástól ennyire távol fekvő ország esetében.”

A nemzetközileg elfogadott alapelvek szerint elsőként mindig az egymással szomszédos, illetve azonos kontinensen lévő országok nyújtanak segítséget egymásnak. A magyar katasztrófavédelem elit alakulata, a HUNOR (Hungarian National Organisation for Rescue Services) például a 2014-as szerbiai árvíz mentési munkálataiban is részt vett, helikopteres csapataik tucatnyi ember életét mentették meg:

A HUNOR a Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentőszervezetből fejlődött ki. Ez volt a világon az első ENSZ Insarag (Nemzetközi Kutató és Mentési Tanácsadó Csoport – a szerző) által minősített nehéz kategóriájú mentőcsapat. A különítménynek 172 tagja van, és nyolc keresőkutyával dolgoznak: elsősorban a földrengések, gázrobbanások utáni mentési munkálatokban, a romok alá szorult emberek felkutatásában vesznek részt – ez a specialitásuk. Nem csak külföldön, itthon is segítenek, ha kell. „Néhány éve volt egy gázrobbanás a harmadik kerületi Tímár utcában, amikor egy lakóház teljesen összedőlt, itt is a HUNOR-t vetettük be.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése