Ha feltűnik egy hozzátartozó, még jobban elbújtatják az áldozatot – Baranyi Krisztina az áldozatsegítő lakásokról

Az elmúlt hetekben, hónapokban nyilvánosságra került megrázó, ép ésszel fel nem fogható családirtási, bántalmazási ügyek hatására kedden Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere bejelentette: védett lakásokat jelölnek ki a családon belüli erőszak áldozatainak. A kezdeményezés egyszerre bevett módszer, mégis egyedülálló a maga nemében. A titkos házak, krízisközpontok, anyaotthonok egyre bővülő hálózata ugyanis már legalább 15 éve segíti a magyar állam támogatásával a kapcsolati erőszak elől menekülőket, Baranyi Krisztina elképzelése viszont így is pilot projekt, mert arra eddig nem igazán volt példa, hogy helyi szinten, maga az önkormányzat tegyen hasonló lépéseket az áldozatok védelmében. 

„Azért döntöttünk így, mert teljesen egyértelmű, hogy a családon belüli erőszak olyan kiterjedt, súlyos probléma, amivel foglalkozni, ami ellen tenni kell. Ha csak az elmúlt napok tragikus eseteire gondolok, ezeket egyrészt meg lehetett volna előzni, másrészt nem szabad hagynunk, hogy újból ilyenek történhessenek” – mondta az nlc-nek Baranyi Krisztina, arra utalva, hogy szilveszterkor egy oroszlányi férfi késelt halálra bestiálisan egy anyukát, december 30-án pedig ugyanez történt Kőbányán, és a sort sajnos még hosszan lehetne folytatni. A magyar parlament ennek ellenére (és sokak sokszoros követelése dacára) valamiért évek óta nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt – Baranyiék a felelősséget érezve ezt most helyi szinten szeretnék kompenzálni, amennyire lehetőségeik engedik. 

Ferencváros független polgármestere, Baranyi Krisztina érzi a felelősséget (Fotó: MTI)

Ferencvárosban is égető a probléma

A ferencvárosi önkormányzat egyelőre a folyamat legelején jár, de a tervek szerint hamarosan megtalálják a bérlakást, ahova egy időre elmenekülhetnek az áldozatok. „A sajtótájékoztató, a kezdeményezés bejelentése óta rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, aminek természetesen nagyon örülünk. Ugyanakkor főként a Facebook-oldalainkra érkező kommentek alapján látjuk, hogy sokan félreértik a dolgot: mi az áldozatoknak nem örökre, hanem átmeneti jelleggel adjuk ezeket az önkormányzati lakásokat. Ezzel mi nem veszünk el senkitől, egyelőre egy, maximum két lakást fogunk erre a célra kiválasztani az önkormányzat saját, szabadon felhasználható bérlakásállományából” – oszlatja el a tévhiteket Baranyi Krisztina. 

A ferencvárosi áldozatsegítő akció a helyi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatóságával közösen zajlik, akik az elképzelések szerint az önkormányzati védett lakásokban is az áldozatok rendelkezésére állnak majd, támogatják őket például a megfelelő jogi lépések és általában a következő lépések megtételében. Baranyi Krisztina emellett már korábban megállapodott az együttműködésről a kerületi rendőrkapitánnyal is. „Tőle tudjuk, hogy csak az elmúlt hónapban négy-öt olyan eset fordult elő, amikor családon belüli erőszak miatt kellett a rendőrségnek közbelépnie Ferencvárosban” – tette hozzá a polgármester. 

Öt-hat évig is segíthet az állami rendszer

A ferencvárosihoz hasonló áldozatmentő megmozdulások égető szükségét nemcsak a helyi, hanem az országos adatok is bőven alátámasztják: a civil NANE és Patent Egyesület adatai szerint ma Magyarországon több mint 223 ezer nő élhet bántalmazó kapcsolatban, az állami Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) pedig csak tavaly 1250 áldozatot menekített ki országszerte a különböző krízisközpontokba, miközben 0–24 órás segélyvonalukat évente akár nyolc-tízezren is felhívják. (Ez a szám nemcsak a kapcsolati erőszak, hanem a szexmunkával összefüggő emberkereskedelem áldozatait is magába foglalja.) Miután a hozzájuk forduló, nem egyszer életveszélyben lévő áldozatokkal közösen a szociális munkás diszpécserek elkészítették a menekülési tervet, a következő állomás többnyire az állami krízisközpont lehet. 

Itt maximum nyolc hetet tölthetnek az áldozatok, a titkos menedékházban pedig hat hónapot. Utóbbit kimondottan a halálos fenyegetést jelentő bántalmazók elől menekülők számára tartják fenn. Amint a bántalmazó vagy egy hozzátartozója feltűnik a krízisközpont közelében, az áldozatot a szociális munkások már viszik is, hogy még jobban elbújtassák egy védett házban. Innen újabb lépcső a félutas ház, ahol akár öt évig is lakhatnak az otthonról elmenekült áldozatok, ám még ezek után is mehetnek családok átmeneti otthonába. Emellett 2018 decemberében megnyitott országszerte hét új krízisambulancia is, melyek elsősorban jogi és pszichológiai tanácsadást nyújtanak a kapcsolatból kilépést fontolgató áldozatoknak, ingyen.

Bűnügyi helyszínelők dolgoznak a kőbányai társasházban, ahol 2019. december 30-án egy nő bántalmazás áldozata lett. A nő a kórházban belehalt sérüléseibe (Fotó: MTI / Mihádák Zoltán)

A nagyrészt állami fenntartású, főként alapítványok által működtetett rendszer tehát akár öt-hat éven át is segítséget nyújthat az áldozatoknak a talpra álláshoz, a bántalmazó kapcsolat utáni új élet felépítéséhez. Mindeközben októberben az OKIT egy pánikgombként is funkcionáló, díjmentesen letölthető telefonos applikációt is kiadott, melyet használva szintén könnyen segítséget kérhetnek az áldozatok, a napokban pedig Varga Judit igazságügyi miniszter egy sor leendő jogi szigorítás mellett azt is bejelentette, hogy még az idén megduplázzák a minisztérium áldozatsegítő központjainak számát, közel 600 millió forintot költve ezek fejlesztésére. 

De ki előzi meg a családon belüli erőszakot? 

Baranyiék szerint addig is jó lenne, ha minél több, nem csak fővárosi önkormányzat csatlakozna a kezdeményezésükhöz, ami akkor lesz igazán hatékony, ha az áldozatot a kerület határain túl, a bántalmazótól minél messzebb lehet elbújtatni. A szakirodalomból és az áldozatok beszámolóiból is tudjuk, hogy ha mindent nem is old meg, egy átmeneti, biztonságos szállás rengeteget jelenthet. Itt az áldozat az otthon börtönéből, fojtogató, feszült légköréből szabadulva végre nyugodtan pihenhet, megerősödhet, és tiszta fejjel, rettegés nélkül gondolhatja végig, hogy mit szeretne, és hogyan szabadulhatna a bántalmazótól, hogy ügyvédet fogadjon, orvoshoz, rendőrhöz vagy pszichológushoz forduljon-e, stb. 

Ugyanakkor sokan joggal teszik fel a kérdést a közelmúlt megrázó erőszakos esetei után, hogy a bántalmazásnak miért kell a kimenekítésig, az átmeneti krízisotthonba költözésig fajulnia, ami minden segítő szándék ellenére mégiscsak egy újabb kiszolgáltatott állapot. Emellett miért nem fektet hangsúlyt az állam a megelőzésre, az oktatásra, az általános társadalmi szemléletformálásra is? Miért nem indulnak országos tájékoztató kampányok, és miért nem hallanak, tanulnak a gyerekek az óvodától az egyetemig bezárólag arról, hogy hol kezdődik a bántalmazás, és az erőszak miért nem megoldás? Míg a családon belüli erőszak terén ilyen súlyosak a prevenciós adósságok, addig az önkormányzatok sem igazán koncentrálhatnak másra, mint a tűzoltásra. Legalább van, aki poroltót vett a kezébe.