Ne fogd csak a túlnépesedésre a klímaváltozást!

Az a tendencia, hogy a klímaváltozásért a népességnövekedést okoljuk, sokszor rasszista megnyilvánulások és cselekedetek kockázatával járhat, pedig nemcsak a populáció növekedése, de a társadalmi igazságosság problémái is legalább annyira hozzájárulnak az ökológiai katasztrófához. Július 11-én tartjuk a népesedési világnapot, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedéssel járó problémákra.

Bánosi Eszter

2020. Július 11.

Az idei Davosban megrendezett éves World Economic Forumon újra összegyűltek a politikai és üzleti élet képviselői, hogy megvitassák, hogyan lehetne megoldani a romló éghajlat problémáját és az egyre közeledő ökológiai válságot, mégsem volt igazi egyetértés abban, hogy mit kellene tenni. Egy fontos kérdés azonban felszínre került: ki vagy mi a hibás a válságért. Dr. Jane Goodall, a híres primatológus szerint az emberi népesség növekedése, a túlnépesedés felelős ezért, és a legtöbb környezet probléma nem is létezne, ha a populáció száma kb. az 500 évvel ezelőtti szinten maradt volna.

A túlnépesedés egy olyan helyzet, amikor a világ vagy egy terület lakossága akkora méretet ölt, hogy ennek eredményeként az emberek szenvedni kezdenek. Más szavakkal: maga az adott terület már nem tudja kiszolgálni a benne élő emberek szükségleteit. Az éhezés, az élelmiszerhiány, az egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, a városokban a lakáshiány vagy túlzsúfoltság, valamint a magas munkanélküliség mind a túlnépesedésből adódik.

Egy átlagos reggel, a tokiói metróban (Fotó: CHARLY TRIBALLEAU / AFP)

Abban azonban megoszlanak a vélemények, hogy valóban ilyen egyértelmű-e a klímaválság és a túlnépesedés jelensége közötti összefüggés, ahogy Goodall látja. Egyes vélemények szerint ugyanis az emberi népesség nem növekszik exponenciálisan, hanem a növekedés üteme valójában lassul, és 2100-ra várhatóan úgy 11 milliárd körül fog stabilizálódni. Az pedig már más kérdés, hogy a népesség növekvő számának problémájára összpontosítva könnyen elfeledkezhetünk saját felelősségünkről, a pazarló életmódunkról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, és így tovább.

A róka fogta csuka esete

A 18. században a Földön valamivel kevesebb, mint egymilliárd ember élt, mára elértük a 7,7 milliárdot (a Worldometers számlálóján akár te is megnézheted, mennyi lehet a valós idejű szám, hányan szültek és haltak meg idén, mennyivel növekedett idén a népesség, hányan élnek alultápláltan, stb.). Jelenleg úgy tartják, hogy a világ népessége 2025-re akár a 8 milliárdot, 2040-re a 9 milliárdot, a századfordulóra pedig már az említett 11 milliárdot is elérheti. Csakhogy a Föld maga és annak javai nyilvánvalóan nem növekszenek a népességrobbanással egyenlő ütemben. Persze hálásak lehetünk a technológia, a tudomány és a mezőgazdáság fejlődésének azért, hogy még mindig képesek vagyunk a legtöbb embert ellátni, ugyanakkor felmerül a kérdés, vajon mi – mint bolygó – képesek leszünk-e kielégíteni 11 milliárd ember szükségletét. (Egyes vélemények szerint a népesség 9 milliárdnál fog tetőzni, és néhány generáció alatt majd nagyon gyorsan csökken. Azt is kimutatták, hogy másfél-két milliárd körül kellene stabilizálni a populációt ahhoz, hogy ne következzen be a globális katasztrófa.)

Először 1798-ban Thomas Malthus angol tudós és miniszter fejtette ki a népesség növekedéssel kapcsolatos véleményét, és elmondta, hogy innováció nélkül elveszítjük a lehetőséget arra, hogy mindenkit ellássunk a Földön, ugyanakkor a fejlődéssel, a gazdaság felemelkedésével az emberek több gyermeket fognak szülni. Tipikusan a róka fogta csuka, csuka fogta róka esete. Malthusszal körülbelül egy időben kezdődött az ipari forradalom, és Watts gőzgépeinek fejlesztései nagyban hozzájárultak az ipari teljesítmény növeléséhez. A villamos energia előállításához rengeteg szén kellett, és ahogy a világ népessége nőtt, nőttek a megélhetési költségeink és a fosszilis üzemanyagoktól való függőségünk is. 1885-ben a Benz kifejlesztette a belső égésű, benzines autót, majd 1908-ban a Ford eljuttatta azt a tömegekhez. Ezzel rengeteg olaj égett el.

Fürdőzők Csingtao strandján, a Sárga-tenger partján, Kínában (Fotó: AFP)

Ha komolyabban elgondolkodunk mindezen, talán érezhető, hogy az emberiség célja nem a környezet rombolása volt. Ma már ugyan tudjuk, hogy a szén és a benzin égetése hozzájárul a klímaváltozáshoz és éghajlati válsághoz vezet, de az 1800-as években ezek az összefüggések ismeretlenek voltak. Először 1896-ban egy svéd tudós, Svante Arrhenius állította azt, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése végül globális felmelegedéshez vezethet. Arrhenius elmélete szerint a légköri szén-dioxid a Föld hőmérsékleti változásait idézheti elő, és rájött, hogy a Föld hőmérséklete a vízgőzből és a szén-dioxidból származó infravörös sugárzás abszorpciójának (elnyelésének) és újrakibocsátásának köszönhető. Arrhenius információinak nagy részét a korszerű és ismert tudomány gondolkodók kutatásaiból használta fel. Érdekes módon ezek a tudósok azt állították, hogy a globális felmelegedést nem a túlnépesedés okozza, hanem a fosszilis tüzelőanyagok égetése.

„Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek”

Hogy a válság hátterében azért jóval több és összetettebb okok állnak, mint a népességrobbanás, jól mutatja, hogy 2018-ban a bolygó legnagyobb szennyezői – Észak-Amerika és Kína – tették ki a globális szén-dioxid-kibocsátás közel felét, valójában ezekben a régiókban a sokkal magasabb fogyasztás sokkal több CO2-t termel, mint a szegényebb országok fennmaradó 3-4 milliárd embere, akik ehhez képest alig járulnak hozzá a globális kibocsátáshoz. Emellett fontos figyelembe venni a vállalatok aránytalan hatását is. Úgy tűnik, mindössze 20(!) fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalat járult hozzá az összes modern CO2 kibocsátás egyharmadához annak ellenére, hogy az ipari vezetők már 1977-ben találkoztak az éghajlatváltozás fogalmával.

Ne fogd csak a túlnépesedésre a klímaváltozást!

Egy nő az arcát takarja, amint áthalad Szingapúr üzleti negyedén (Fotó: Munshi Ahmed/Bloomberg via Getty Images)

A hatalomhoz, a vagyonhoz és az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei a környezeti károk fő okozói. A világ leggazdagabb 10 százaléka a CO2 alapú kibocsátásnak akár 50 százalékát is kiteheti, míg az emberiség szegényebbik fele csupán 10 százalékot bocsát ki. Az ökológiai és a társadalmi igazságosság kérdései tehát nem választhatóak el egymástól. Az a tendencia, hogy mindent a népességnövekedésre fogunk, a rasszista megnyilvánulások és cselekedetek kockázatával járhat (persze itt érdemes megjegyezni, hogy attól még valaki nem lesz rasszista, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés kockázataira, mint ahogy Goodall vagy David Attenborough teszi), és nem veszi figyelembe a légkört továbbra is erőteljesen szennyező iparágak hibáját. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika fejlődő régiói gyakran viselik az éghajlati és ökológiai katasztrófák súlyos következményeit annak ellenére, hogy ezek a régiók a legkevésbé járultak hozzá a problémához.

A népességszabályozó Bill Gates és más konteók

A konspirációs elméletek követői szerint a világ egy titkos nemzetközi hálózat aljas cselekedetei által irányított. Mint mindennek ezen a világon, úgy a népességnövekedésnek is megvannak a népszerű konteói, íme:

„A koronavírus jelensége mögött Bill Gates áll, akinek ördögi terve ezáltal szabályozni a népességnövekedést.”
„A zika-járványt a génmódosított szúnyogokkal terjeszti a világelit, hogy feltűnésmentesen csapolhassák meg a túlnépesedett emberiséget, járványnak álcázva a népirtást. A szúnyogok génmanipulálásával foglalkozó Oxitec cég egyik befektetője pedig ki más lenne, mint Bill Gates…”
„Egy titkos, államokon és kormányokon felül létező szervezet megelégelte a túlnépesedésünket, és mérgező vegyszereket permetezve irtja az embereket. A nem épp túlnépesedett magyar városokra is szórták a halálos kemikáliát, az alumíniumot, cinket, stronciumot, báriumot tartalmazó vegyszert, amely 7-10 nap alatt éri el a felszínt, és rákkeltő anyagokat juttat a természetes vizekbe, zöldségekbe, gyümölcsökbe. A hatások: veseelégtelenség, fejlődési rendellenességek, rák, pszichés defektusok.”
„Hét tényező fenyegeti a női és férfi termékenységet: a génmanipulált élelmiszerek, az oltóanyagok, a Chemtrailek (vagyis a repülőgépek húzta fehér csíkok), a vényköteles gyógyszerek, az élelmiszer-adalékanyagok, a biológiai fegyverek és az élelmiszer-fasizmus, vagyis amikor a vállalatok döntik el, ki eszik, és ki éhezik.”
És persze túlnépesedés tagadók is léteznek, akik szerint az amúgy is lapos földön egyáltalán nem él túl sok ember, mivel ez az állítás egyéni empirikus úton ugye nem bizonyítható.

A világ népességnövekedésének üteme tehát csökken, és a században stabilizálódni fog, miközben az erőforrás-felhasználás 6-7 százalékkal növekszik. Nyilvánvaló, hogy a probléma sokkal inkább a szélsőséges egyenlőtlenség, mintsem a népességnövekedés, vagyis a gazdagok túlzott fogyasztása, illetve a rendszer, amely a profitot a társadalmi és az ökológiai jólét helyett teszi prioritássá.