Három hónap sincs már hátra a november 3-án esedékes amerikai elnökválasztásig, így érthető módon már sokan várták, hogy a demokraták – igaz, még nem hivatalos – elnökjelöltje, Joe Biden megnevezze lehetséges alelnökét.
Az USA 47. alelnökeként Barack Obama oldalán nyolc évig szolgáló Biden már korábban kijelentette, hogy biztosan egy nőt választ majd alelnök-jelöltnek, az elmúlt napokban pedig már a találgatások is főleg három név, Elizabeth Warren, Susan Rice és Kamala Harris körül forogtak. Biden végül tegnap jelentette be, hogy az egykori kaliforniai államügyész Harris lesz az, akivel harcba szállnak Donald Trump és (feltehetően) Mike Pence ellen.
Joe Biden biztosra ment
Bár azok számára, akik követték a demokrata jelöltek eddigi vitáit, elsőre meglepő lehet a választás, hiszen Kamala Harris – teljes nevén Kamala Devi Harris – az első adandó alkalommal kíméletlenül felmosta a padlót a most 77 éves Bidennel – lásd az alábbi videót – ennek ellenére, ha a dolgok mélyére nézünk, azt fogjuk látni, hogy az egykori kaliforniai államügyész választásával alaposan feladták a leckét Donald Trump kampánystábjának.
Fotó: Scott Olson/Getty Images
A fent említett három névből ugyanis, jelölti viták ide, államügyészi szigor oda, Harris tűnik a legkevésbé megosztó jelöltnek – Elizabeth Warrent sokan túlságosan radikálisnak tartják, míg Susan Rice a második Obama-kormány alatti Bengázi-botrány miatt lenne támadható – aki ráadásul egy sor „elsőzést” is hoz majd az amerikai kormányba. Nem ő ugyan az első nő, aki ringbe száll az alelnöki posztért, ez ugyanis Geraldine Ferraro, korábbi amerikai képviselő nevéhez fűződik, aki Walter Mondale demokrata elnökjelölt oldalán indult – és maradt alul 1984-ben Ronald Reagan ellen. A második pedig Sarah Palin volt, aki 2008-ban John McCain – mint utólag kiderült, gyűlölt – alelnök-jelöltjeként küzdött, de Barack Obama és Joe Biden ellen nem sok esélye volt.
A jamaicai-indiai származású 55 éves Kamala Harris viszont több szempontból is tökéletes választás. Életkora és lendülete ugyanis megnyugtathatja azokat, akik a nyolcvanhoz közelítő Bident túl öregnek tartják az elnöki pozícióhoz, de az sem elvetendő, hogy Harrisnek megvan a kellő politikai tapasztalata (ez például Palinről nem volt elmondható, annak ellenére, hogy Alaszka kormányzója volt a jelöltség előtt): az amerikai törvényhozás felsőházában, a Szentáusban 2017 óta dolgozik, 2010-től 2014-ig pedig az egyik legnagyobb amerikai állam, Kalifornia államügyésze volt.
Fotó: Al Drago/Bloomberg via Getty Images
Nézeteit tekintve pedig egyszerre imponálhat a progresszív szavazóknak, az általános egészségbiztosítással, a munkás- és a középosztály adóinak csökkentésével, a társadalombiztosítással, vagy épp a marihuána legalizációjával kapcsolatos álláspontjával, de a Trump szélsőjobboldali retorikáját és politikáját elutasító konzervatívoknak is, mivel államügyészként a rendkívül szigorú rendőri fellépés híve volt. Ez utóbbit valószínűleg most nem kifejezetten fogja reklámozni, éppen a túlzott rendőri brutalitás miatt kirobbant Black Lives Matter tüntetések fényében. Ettől függetlenül azonban, indiai-jamaicai bevándorlók gyerekeként hitelesen képviselheti a demokrata oldal bevándorláspolitikáját, illetve számíthat az afroamerikai és latin ajkú szavazók jelentős részének támogatására is.
Nem gondolja, hogy Biden rasszista, de volt vele baja
Kamala Harris mellett szól az is, hogy mivel tavaly az elnökjelöltségért zajló versenybe is beszállt, ezért egyrészt sokan ismerik a nevét, másfelől pedig a média nyilvánossága előtt már kiteregették a vele kapcsolatos szennyest az ellenfelei, ezek közül azonban egyik sem bizonyult annyira botrányosnak, ami veszélyeztetné a Biden-Harris párost. Egyet kivéve: az ominózus vita, ahol feltörölte a padlót a szavakat keresgélő Bidennel, amikor azzal vádolta, hogy szélsőjobboldali, sőt, nyíltan rasszista republikánusokkal dolgozott együtt pályája korai szakaszában.
Ez azonban olyasmi, amit a jelenlegi helyzetben nem valószínű, hogy kockázati tényezőnek kellene tekinteni, annak az esélye ugyanis, hogy a demokrata érzelmű és a bizonytalan szavazók emiatt a rasszizmusban és szexizmusban örömmel tapicskoló Donald Trumpra szavazzanak, közelít a nullához.
Érdekesség, hogy az első terminusa vége felé közelítő republikánus elnök korábban egyébként maga is támogatta Harrist: az NBC hírcsatorna értesülései szerint a politikával 2012-ig nem igazán foglalkozó ingatlanmogul 2011-ben ötezer, két évvel később pedig ezer dollárral járult hozzá Kamala Harris államügyészi kampányához.
Arcot adhat a demokrata párt több bázisának
A CNN értesülései szerint a Trump-kampány kifejezetten nem örül Joe Biden választásának, mivel Kamala Harris az, akin a legkevésbé tudnak fogást találni. A Twitteren kommunikáló amerikai elnök önmagához képest viszonylag vérszegény – ettől függetlenül azonban Trumpra jellemzően rasszista és szexista – módon reagált Biden bejelentésére. Sajtótájékoztatóján is a jegyzeteit böngészve fejtette ki, hogy Harris emelné az adókat és csökkentené a hadsereg költségvetését, innen azonban hamar a személyeskedés felé vette az irányt és „különösen undorító nőnek” nevezte Harrist. Az pedig már kifejezetten röhejes, hogy – amint a 444.hu rámutatott – a 45. amerikai elnök azzal is próbált érvelni Harris kinevezése ellen, hogy Joe Biden megsérti a férfiakat, amiért egy nőt választott alelnök-jelöltként.
Kijelenthető, hogy az egykori kaliforniai államügyész tehát sikerrel vette az első akadályokat, a demokraták győzelme esetén pedig nem csak a származása akár történelmi jelentőségű alelnök is válhat belőle. Kamala Harris ugyanis egyrészt egy olyan jelölt, aki – származása és neme miatt – végre arcot adhat a demokrata párt egyik legerősebb támogatói csoportjának, a fekete nőknek, akik közül sokan joggal érezhették úgy, hogy a liberális oldal csak kihasználja őket a szavazataikért.
Fotó: Al Drago/Bloomberg via Getty Images
„A fekete nőknek elege van abból, hogy a demokrata párt gerincének tekintik őket” – mondta Karen Finney demokrata stratéga a The 19th nevű nonprofit sajtóorgánumnak nyilatkozva. „Azt akarjuk, hogy minket is elismerjenek vezetőként. Mindent akarunk. Itt az ideje.”
A győzelem esetén Harrisnek ezért rendkívül fontos szerepe lehet, fontosabb, mint szinte bármely korábbi alelnöknek. Ezen felül azonban az Egyesült Államok vezetésében is várhatóan komoly feladatok várnak rá, mivel az USA jelenleg meglehetősen gyászos helyzetben van: a koronavírus járvány – főként a Trump-kormány tétlenkedése és egymásnak ellentmondó intézkedései miatt – szinte ellenőrizetlenül tombol az országban: a világ összes, bő húszmillió fertőzöttjének közel negyede amerikai, ez több mint ötmillió embert jelent, a halálos áldozatok száma pedig cikkünk írásának pillanatában 164 ezernél jár, de a gyászos statisztika naponta több mint ezerrel gyarapodik. Összehasonlításként, ez több mint a vietnami háború amerikai áldozatainak duplája, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokban elhunytak számának pedig több mint ötvenszerese.
Ezzel érthető módon összefüggésben áll, hogy az amerikai gazdaság jelenleg a XX. század húszas-harmincas évei óta nem volt ilyen rossz állapotban, a társadalmi egyenlőtlenségek pedig talán soha nem voltak ennyire kiélezve, köszönhetően az egyre jobban gazdagodó szupergazdagok és az egyre jobban elszegényedő alsóbb rétegek szembenállásának, és persze a rendszerszintű rasszizmusnak, amelynek eredményeként lángoltak fel az indulatok George Floyd – és a Magyarországon jóval kevesebbet emlegetett Breonna Taylor – halála miatt.
„A történelemből tudjuk, hogy a nagy hatású elnökök és alelnökök olyan időkben tűnnek fel, amikor komoly erőpróbákon kell átesniük, én pedig elképzelni sem tudnék egy olyan időszakot, amikor egy amerikai elnöknek és alelnöknek komolyabb akadályokkal kellene szembenéznie, mint majd 2021. januárjában” – fejtette ki Michael Feldman, Al Gore korábbi alelnök egykori tanácsadója a The Atlantic-nak még júliusban adott nyilatkozatában.
Mennyi esélyük van legyőzni Donald Trumpot?
Ez a kérdés még a sokat látott politikai elemzők képességeit is próbára teszi, hiszen Trumpot 2016-ban szinte egyetlen prognózis sem hozta ki győztesnek, az amerikai elnök megszokottól merőben eltérő és igen gyakran jó néhány írott és szinte minden íratlan szabályt megszegő vezetői stílusa pedig továbbra sem könnyíti meg annak felmérését, hogy valójában mekkora a támogatottsága az erősen megosztott országban.
Az már intőbb jel lehet a Trump-kampány számára, hogy Joe Biden már Kamala Harris megnevezése előtt is szinte minden fontos szavazói hadszíntéren is jobban állt a szavazói preferenciákat szondázó – azonban éppen a korábbi választás óta erősen megkérdőjelezhető megbízhatóságú – közvélemény-kutatásokon. Trumpék persze azonnal kapcsoltak és Harris nevének elhangzását követően szinte azonnal megjelentek az interneten a már a Biden-Harris párost támadó politikai hirdetések, azonban kérdés, hogy aki az Egyesült Államokban mostanra nem tudja, hogy kire fog szavazni novemberben, azt mennyire tudja egyik vagy másik oldal meggyőzni.
Fotó: Alex Wong/Getty Images
Az amerikai szavazók számára feltehetően továbbra is a gazdaság állapota lesz az egyik legfontosabb tényező, arra pedig kicsi az esély, hogy novemberig. jelentős változás állna be a mostani recessziót illetően. Ugyanakkor, talán soha nem ült még olyan megosztó elnök a Fehér Házban, mint most, ezért feltételezhető, hogy szép számmal lesznek olyan, korábbi republikánus szavazók, akik, ha befogott orral is, de inkább a demokraták jelöltjére adják le a voksukat, hogy így fejezzék ki a Donald Trumppal szembeni elégedetlenségüket. Az biztos, hogy a jellegzetes, Make America Great Again felirattal ellátott piros sapkát viselő keménymag a világ végére is követni fogja Trumpot, Harris kinevezésével azonban Joe Biden egyszerre húzhatja magához az amúgy is hagyományosan a demokraták felé húzó feketéket, de ezzel a lépéssel valószínű, hogy sok bizonytalan szavazó nőt is sikerül majd megnyerni.
Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy Joe Biden, bármennyire is igyekszik progresszív szellemiségű politikusként feltűnni, a múltban több nő is beszámolt róla, hogy kéretlenül közeledett feléjük, sőt, egy Tara Reade nevű nő konkrét szexuális zaklatással is megvádolta, még 1993-ban, amit Biden azóta is csak tagad. Ez minden más esetben elég lehetne ahhoz, hogy a 77 éves politikus szóba se kerülhessen elnökjelöltként, figyelembe véve azonban, hogy az ellenfele az a Donald Trump, akiről legalább egy hangfelvétel már nyilvánosságra került, amelyen arról beszél, hogy a nőket a nemi szervüknél fogva kell megragadni, az a Donald Trump, akinek az egész világ csámcsogott a Stormy Daniels pornósztárral folytatott afférján, Joe Bident ebben az összehasonlításban mindenképpen a „kisebbik rossz” kategóriába kell sorolni. Ez persze távolról sem ideális, de 2020-ban úgy látszik, itt tart a világ.
Fotó: Al Drago/Bloomberg via Getty Images
Az minden esetre sokat elárul, hogy Donald Trump már a novemberi elnökválasztás elhalasztását is felvetette, emellett pedig már hetek, ha nem hónapok óta támadja a levélben történő szavazás intézményét, tekintve, hogy valószínűleg idén sokan élnének ezzel a lehetőséggel, a koronavírus terjedése miatt. Ez pedig rossz hír Trumpnak, mivel így várhatóan sokkal nagyobb szavazói tábor aktivizálódhat, ami nem a republikánusoknak kedvez. Az amerikai elnök emiatt amikor csak teheti, teleharsogja a sajtót és az internetet azzal, hogy a levélszavazás egy elcsalt választásnak ágyaz meg, annak ellenére, hogy minden létező statisztika szerint a levélben leadott hamis vagy érvénytelen szavazatok mértéke elenyészően kicsi. A BBC információi szerint a Brennan Center for Justice 2017-ben végzett vizsgálata azt mutatta ki, hogy az amerikai választásokon valaha levélben leadott szavazatok esetében 0,00004% és 0,0009% között alakult a hamis vagy más szempontból érvénytelen voksok aránya.
Ami pedig a folytatást illeti, ha Biden lesz az USA 46. elnöke, életkora miatt nagyon valószínű, hogy csak egy négyéves terminusra vállalja az elnökséget. A Politico még tavaly decemberben számolt be róla, hogy Biden kampánystábjának vezető tagjai közül többen azt állítják, hogy Biden tett is erre utaló kijelentéseket. Ha pedig ez így lesz, akkor Kamala Harrisnek jelentősen megnőnek az esélyei, hogy ő törhesse át a végső üvegplafont, ami Hillary Clintonnak nem sikerült 2016-ban.
Persze azért ne szaladjunk ennyire előre, először várjuk meg, hogy milyen eredménnyel zárul majd a novemberi választás. A politikai elemzők közül többen arra figyelmeztetnek, hogy várhatóan, szoros eredmény esetén hosszadalmas jogi csatározás indulhat, így az sem kizárható, hogy a november 3-i választási éjszakát követően még hetekig, rosszabb esetben akár hónapokig is elhúzódhat majd, mire kiderül, ki lesz a következő amerikai elnök, és persze alelnök.
További cikkeink az Egyesült Államokkal kapcsolatban:
- Ez gyorsan ment: Elon Musk már ki is hátrált az elnökségre hajtó Kanye West mögül
- Az amerikai függetlenség napján gyújtották fel Melania Trump szobrát
- 32 év után vették le a műsorról az USA legrégebb óta futó sorozatát
