Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abortuszturizmus: hetente öt-hat magyar nő utazik a bécsi klinikára
Létrehozva: 2012. október 29. 17:03
Magyarországon a várandósság 12. hetéig lehet kérni terhességmegszakítást, ám a gyógyszeres megoldást itthon nem választhatják a nők. Egyre többen fizetnek inkább, és utaznak Ausztriába a beavatkozásért.
Nők Lapja Café: Abortuszturizmus: hetente öt-hat magyar nő utazik a bécsi klinikára
Nők Lapja Café: Abortuszturizmus: hetente öt-hat magyar nő utazik a bécsi klinikára
A másik abortuszos topikban már leírtam a véleményem, de mivel ez pörög jobban az meg lassan a süllyesztőbe kerül, íme:
Ez az a téma, amiben gyakorlatilag soha nem lesz egyetértés, mert ahány ember, nő, annyi féle szemléletmód, sors, ugyanennyiféle meglátás arra vonatkozólag, mi az a pont, amitől élet az élet. Akinek az élet fogalma már a fogantatás pillanatától Szent, az soha nem fogja megérteni azt, aki felfogása szerint onnantól nevezhető életnek egy sejtcsomó, hogy szívverését hallani, formája már látható az ultrahangon.
Mennyi joga lehet Mariskának a tizedikről döntést hozni arról, hogy Piroska a másodikról elvetetheti-e a gyereket vagy sem? Nagyjából nulla. Ismeri-e jól a körülményeit, ismeri-e jól a látásmódját, a lelki bajait, az anyagi helyzetét, a szerelmi életét? Pletyka szinten valószínűleg igen, de ennél tovább nem láthatat bele a másik életébe.
A család az más. A családnak ideális esetben jól működő, összetartó, egymást segítő közösségnek kellene lennie, ahol a személyes döntésnek van létjogosultsága, ugyanakkor némi ráhatással is élhetnek azok, akik a közösség tagjai. Ergo, beleszólási lehetőségük lehet, kényszerítési nekik sem. Felajánlhatják, hogy felnevelik a nem kívánt bébit együtt, közösen, ha anyagi okokból történne az abortusz. De, nem kényszeríthetik ki.
A nő, aki nem akarja a megfogant babát, ugyanúgy választási lehetőséggel él affelől, hogy megtartja-e, esetleg kihordja de örökbe adja vagy csírájában elfojtja a bimbódzó kis életet. Az örökbeadás társadalmi megítélés szerint negatívabb intervallumba esik mint maga az abortusz, hiszen egy anya mond le a már megszületett gyermekéről, az anyai ösztönöket erőszakolja meg, illetve ezek hiányáról, tehát a nőiségének egy fogyatékosságáról tesz tanúbizonyságot--természetesen más ember szemszögéből.Ily módon ki az, aki ezt a megoldást választaná nyugodt lelkiismerettel? Rendkívül kevés és vagy nagyon erős, vagy nagyon kétséégbeesett illetve harmadik variációként nem sok felelősségi kedvvel rendelkező asszony. Na de ezt, mi kívülállók, szintén nem tudjuk megítélni helyesen, csupán önnön beállítottságunk szerint.
Mennyi joga van az embernek arra vonatkozólag, hogy rendelkezzen egy alig megfogant kis ember jövőjéről? Játszhat-e teremtőt illetve vehet-e el életet, úgy hogy még csak nem is sejtheti,mit hordoz magában? Rengeteg kérdés, rengeteg szempont, a lényeg, hogy képtelenség helyesen ítélkezni, nem is szabad.
Akiről én ebben a topikban negatív véleménnyel vagyok, azok a nők, akik felelősség vállalásra képtelenségükből és önző céljaik elérése végett, lelkiismeret nélkül járkálnak a nőgyógyászhoz terhesség megszakítás céljából.
Amiről itt a cikk szólni akar, mármint hogy az abortusz teljes tilalma, ez egyszerűen képtelenség és sötét középkori hozzáállás, kíváncsi vagyok mikor jön a boszorkányüldözés. Ez a téma egyszerűen nem politikusok kezébe való.
"Játszhat-e teremtőt illetve vehet-e el életet, úgy hogy még csak nem is sejtheti,mit hordoz magában? Rengeteg kérdés, rengeteg szempont, a lényeg, hogy képtelenség helyesen ítélkezni, nem is szabad."
Ezt tovább gondolva, ha már életet teremthetünk mesterségesen, nincs-e ugyanúgy létjogosultsága a mesterséges élet-elvételnek? És akkor eszembe jutott egy elvont gondolat: természetes szelekció, egyre inkább korlátok közé szorul, az orvostudomány fejlődésével élethosszunk kitolódik, halálozási esélyeink csökkenő tendenciát mutatnak. Mi van akkor, ha az abortuszt gondoljuk úgy, mint új, természetes szelekciót pótló eszközt?
Gondoltam ilyesmiről is beszélhetnék, ha már..:)
Végigolvastam a hsz-eket, sokminden kavarog a fejemben...
Leginkább az élethez való jog kifejezés gondolkodtatott el. Ha csak arra gondolok, hogy az állatvilágban is elpusztítja/magára hagyja az utódját az az állat, aki nem érzi megfelelőnek a környezetet az utód felneveléséhez.
Nekünk megvan a lehetőségünk, hogy ezt a lehető legkorábban, leghumánusabb módon megtegyük.
Ez túlzás Agata . Az emberi élet egy végtelen láncolat, melynek megszakítása akkor bűn, ha ezzel érző élőlényt ölünk.- Ezért szabták meg a terhesség megszakításának engedélyezését 4 hónapos korban .Akkor már olyan fejlett az idegrendszer, hogy esetleg érez is a kis magzat.
Más volt az Ószövetség idején , amikor szaporodni kellett , mert magas volt a fiatalkori halálozás . Ma azt hiszem az erkölcsös, felelősség teli életre és gyermekvállalásra kellene a hangsúly helyezni. Meggyőződésed, hogy hogy igazán humánus az, ha éhezésre ,éhenhalásra szülünk gyermekeket, akiknek nyúlfarknyi élete éhezés , szenvedés ?
A nem kívánt terhességet lehetőleg meg kell előzni, ha nem sikerül erkölcsösebb időben megszakítani, mielőbb , mint szenvedésre szülni embert .
Biztos meggyőződéssel vallod ezeket az elveket, és jó ember vagy.
Én az élet védelmét nem helyezném mindenek fölé.
Fontosabb a minőségi élet, mint az olyan, ami állandó szenvedéssel, hiányérzettel, szeretet nélküliséggel telik.
Az állami gondozottak többnyire lelki sérültek.Nem kéne a számukat szaporítani.
A mai körülmények között felelőtlenség is szülésre biztatni olyan nőt, aki szabadulna inkább az embriótól.Hiszen messzire ható következmények lehetnek, életek mehetnek tönkre.
Nem az élet védelméért ágáló Agaták fogják felnevelni világra kényszerített, nem kívánt csecsemőket.
Egyes néprétegeknél ugyanúgy szabályozni kéne a születendő csecsemők számát, ahogy Kínában teszik.Mert gyakorlatilag alkalmatlanok a felelős szülői szerepre, viszont szaporodnak, mint a nyulak.
Vajon ez az, ami Istennek tetsző? Én nem feltételezem róla:)
A tablettának is lehet abortív hatása.
Szia!
1 alkalom erejéig lehetnék a barátod?
Tökéletesen megfogalmaztad!
Én se értek egyet azzal, aki felelőtlenül félévente abortuszra jár.De nehéz kihúzni úgy az életünk felét, hogy olyan szerencsénk legyen, sose esünk teherbe, csak akkor, ha terveztük.
Nem könnyű feldolgozni egy abortuszt, de feldolgozhatatlan, ha idegenek kezére adom a saját gyerekemet.Egy perc nyugalmam se lenn ezek után.
Felköpnék a levegőbe és aláállnék.
Nem kell a vallásos dogmákat szó szerint követni.Azért néha a saját érzéseinket is használhatjuk tanácsadónak krízishelyzetben.
Egy zigóta pusztulása kisebb baj, mint egy igazi anya nélkül felnövő gyerek kálváriája.És az örökbeadó anya élete végéig tartó lelkiismeretfurdalása.
+ abba gondolj bele, hogy 2 gyerek mondjuk maradhat, a 3.-nak (az újszülöttnek, a legkiszolgáltatottabbnak, aki pont annyira gyereked, mint az első kettő) mennie kell...
Az milyen már?
Nekem elképzelhetetlen.
Amennyit megszülök, annyit fel is nevelek.
Miről beszélsz?Egy korai terhességmegszakítást ne nevezzünk gyilkosságnak.
Akkor spirállal se lehet védekezni, mert a megtermékenyített zigótát nem engedi beágyazódni?Vagy honnantól élet az élet?
Már a spermium halála is bűn?
Hát az biztos, hogy nem adnád örökbe.
Már maga a terhesség alapesetben is megviseli a szervezetet, még akkor is, ha nincs semmi gáz. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van ha veszélyeztett lesz a kismama. És még millió egy kérdés felmerül, ami odáig vezet, hogy ha már baj van, akkor inkább az abortusz.
Pl. ha van egy nagyobb gyerek annak mit mondasz? Itt nő a pocakomban a kistesód, de majd egy másik néni neveli fel? Vagy mi?
Akkor majd meg fogod tudni, hogy a keserves kínnal világra hozott gyereket sose adnád oda ajándékba senkinek.
Sokkal kisebb trauma egy időben elvégzett abortusz, mint egy szülés és a gyerek odaadása.
Ha már választani kell a két rossz között.Persze a megelőzés lenne a legjobb.
"Másrészt már itt is reklámozták páran, hogy nekik ugyan semmi bűntudatuk nincs, és minden úgy van jól ahogy történt..."
Itt nem reklámozott senki! Azért ezt a hangnemet ebben a témában nem kéne megengedni magadnak.
A leghalványabb fogalmad sem lehet róla, hogy mi fog veled történni 10 év múlva, úgyhogy vegyél vissza légy szíves...de ha nem történik, akkor is, mert itt, ebben a topikban ezt senki nem érdemelte ki.
És egyébként igen, ha valaki adott élethelyzetében nem engedheti meg magának hogy terhes legyen, akkor az úgy van jól. Ha változik a helyzete, akkor meg lehet, hogy szül még gyereket, aki mellesleg valószínűleg nem születhetne meg, ha az előző igen. Ez bizonyos szempontból hasonlít a vetélésre, amikor egy kívánt terhesség szakad meg. Sírunk, kesergünk, de sok év múlva ha elnézzük az utána született gyermeket, aki ugye nem lenne, ha---és igen, így van jól.
Rosszul fogalmaztam. Nem az orvosok, hanem a nővérek illetve más személyzet.
Nem, nem láttam. De azt sem hiszem, hogy mindenki kamuzott volna, aki a rossz élményeiről mesélt.
Annak, aki nem akar gyereket, ugyanakkora sorscsapás, hogy megfogan mégis, mint az, ha egy nő (pár) a falat kaparja kínjában, hogy legyen és mégsem lesz.
Kívánom, hogy Neked hamarosan egészséges gyereked szülessen.
És arról aki utólag sem bánja és nem látja benne a rosszat háááááááát arról megvan a véleményem.
Nekem is. És az a vélemény pozitív!
Nem tudom te hány éves vagy, de pl. édesanyám fiatalsága idején Mo-n egyáltalán nem voltak korszerű, kíméletes fogamzásgátlási eszközök. (Volt már tabletta, de hatalmas hormonmennyiséggel, túl sok mellékhatással, amiért akkor nem volt érdemes azt használni.) A születésem előtt több terhességet is elvetetett, de abszolút nem bánja, mert akkor született gyereke (én), amikor ő (és apám) akarta.
Gyerekkoromban mindig azt éreztem, hogy a szüleim szeretnek, még gondok, betegség esetén sem vagyok számukra "teher", örömüket lelik a nevelésemben.
A családban arra is volt példa, hogy nem kívánt gyereket megszült az anyja, kötelességből felnevelte (házasságban), de mindig éreztette vele, hogy az idő előtt érkezett gyermek akaratlanul is elrontotta az életét. Az illetőnek a szülei olyan "útravalót" adtak, hogy mindig, mindenhol feleslegesnek érezze magát, ezen nem tudott túllépni. Olyat is ismerek, aki a nem kívánt gyerekét iskolás korban örökbe adta, pedig anyagi gondjai nem voltak. Az a gyerek is felnőtt már, de tipikus bolygó hollandi, sehol nem találja a helyét a világban.
A már megszületett emberek életét és testi épségét mindennél nagyobb értéknek tartom, de nem nevezném "gyilkosságnak" az abortuszt. Vannak helyzetek, amikor két rossz közül az a kevésbé rossz megoldás. És azért, hogy egy asszony teste ne szenvedjen pl. egy műhiba miatt maradandó károsodást, kiállok a tablettás abortusz mellett, mert a későbbi (vágyott, tervezett) gyermekek megszületésére így sokkal nagyobb az esély.
"Szerintem ez a döntés sokkal komolyabb lelki problémákat okoz, mint egy tabletta mondjuk."
Miért okoz ez lelki problémát?
Sejtem az okát, persze, de nem értem.
A férfi (és a nő) nem attól férfi (illetve nő), hogy "tud(na)". Mármint gyereket nemzeni (szülni). Szerintem.
Ha önhibáján kívül elvesztené eme képességét, akkor megszűnne férfinak (illetve nőnek) lenni?
Én spirálra biztosan nem bíznám rá magam, nem is egy "spirál-babát" ismerek...
De természetesen igazad van abban, hogy megfelelő védekezéssel nagy valószínűséggel megelőzhető a nemkívánt terhesség.