Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretőből pár
Torolt_felhasznalo_287237
Létrehozva: 2006. október 19. 10:24
Sziasztok!
Érdekelne, hogy van-e olyan köztetek, akinek szeretői kapcsolatból végül sikerült-e normális, együttélős párkapcsolatot kialakítania. Csak én gondolom, hogy majd minden szeretői kapcsolat eleve halára van ítélve? Természetesen engem érint a téma és gondolom, hogy jópáran majd kiokítanak az erkölcsös, helyes viselkedésről, amiben igazuk is van, csak most engem a fenti kérdés érdekelne!
Bezáródik, bezáródik... de hát különszobában vannak... és különben is hónapok óta (vagy évek óta) nincs köztük semmi.....
Hááát az összesnél így van, aki félrejár.... vagy nem?
De ha a pár a "gyerekek miatt" marad együtt pedig nem boldogok és nem szeretik egymást akkor is a "legnagyobb kárszenvedők pedig a gyerekek, akik felnőve szinte képtelenek lesznek majd harmonikus kapcsolatot kialakítani".
Saját tapasztalatból mondom.
Nekem sokkal több szenvedést okozott évekig együtt látni a szüleimet boldogtalanul, mint késöbb a válás.
Ès föleg az elöbbi okozott bennem maradandó károkat.
Nagyon nehéz felnöttként kimutatni az érzelmeidet egy másik ember iránt ha otthon azt láttad hogy a szüleid olyanok mint 2 idegen.....
Kultúráltan viselkedtek, nem veszekedtek, kívülállók számára úgy tünt minden o.k., de soha egymáshoz se értek, össze se mosolyogtak, stb.
Soha semmi jelét nem láttam szeretetnek, gyengédségnek otthon.
Nekem pont azért nem lett semmi több reményteljesnek induló kapcsolatból mert annyira nehezem mutatom ki mit érzek egy másik felnött iránt.
Ìgy persze azt hitte mindig az illetö hogy nem érdekel engem.....
A szeretösdi valóban nagyon rossz mindenkinek, de egy civilizált válás ahol mindkét szülö törödik a gyerekekkel a válás után is sokkal jobb mindenkinek, mint együtt maradni egy rossz kapcsolatban.
Kinek a pap, kinek a papné....
Kinek meg a koszorúslány!
(Lehet, ő azt gyűjt. Akkor meg meg kell neki bocsálytani, hiszen ez egy betegség: gyüjtőszenvedélynek hívják!
)
Ezt nem igazán értem! Ki vitatta itt a feleség jogait! Én csak - lehet önző módon - a saját érzéseimről írtam, ill. mások tapasztalataira voltam kíváncsi! Persze, hogy joga van a feleségnek a férjéhez, és valószínűleg vissza is kapta volna, ha nem zsarolással, hanem a "hibák" kijavításával kezdte volna, hiszen a kedvesemet sok minden köti hozzá, ha már szerelem nem is! Ehelyett egy rabláncot és elvárások halmazát dobta rá + minden héten csinálja a balhét a múltban történt dolgok miatt.
Nem akarlak bántani, mert már van elég a vállaidon. Mégis én megpróbálnám kritikusan kiértékelni a helyzetet.
...nem elmondta a feleségének, hanem rájött az asszony - tehát nem ôszínte... Az nem jutott eszedbe, hogy neked is csak "festi" magát és tulajdonképpen elég jól megvannak?
...miért vagy biztos benne, hogy a feleség ilyen hárpia? Lehet, hogy csak nagyon szereti a férfit és nem tudja elengedni (ez sem egy jó tulajdonság)... Te mit csinálnál az ö helyében? Hagynád egyszerüen menni?
...munkahelyi kapcsolat... kényelmesnek tűnik az úr, még nagyon ki sem lépett a megszokott környezetébôl...
...a gyerekeknek valószínüleg a mostani helyzet sem használ, lôárokban vagy mélyhűtôben felnôni brrr... Valószínűleg jobbat tenne nekik, ha most elmenne, látogatná öket és a megpróbálnának egy normális kapcsolatot kialakítani... (egybként pedig ilyen elég gyenge érvnek tűnik - még arra is lehet esélye, hogy nála helyezzék el a gyerekeket (bár nem sok, mert ugye megcsalta a feleségét))...
Én ilyen és hasonló kérdéseket tennék fel. Én egyébként elég ideilisztikus vagyok, sosem alkudtam meg fél megoldásokkal, sosem tudtam elviselni az ôszintétlenséget, sunyiságot. Sosem fogadtam el ha magyázkodást. Sokszor önmagam is szenvedtem miatta, de most már látom megérte!
Ha még egy ilyen jellegű vizsgálódás után sincs kétség benned, akkor már el is döntötett a dolog.
Ne várj tölünk igazolást, ezt mi nem adhatjuk meg.
A döntést csak Te vállalhatod fel és neked kell a súlyát viselned. Nem a férfiúnak - Neked. Neki is megvannak a maga terhei - kérdés, hogy azokat ö hordja, vagy valakinek átadja...
Teljesen egyetértek veled.
Az hogy az ember nem marad egész életében az 1. házastársával még nem jellemhiba.
Attól függ hogyan alakul a folytatás.
Aki rendszeresen megtalálja újra és újra az "igazit" és már sokadik családot alapít aztán megint lelép annak komoly gondja lehet és inkább terápia kellene neki mint új partner.
De attól hogy v.ki egyszer elválik aztán boldogan él a 2. házastársal még nem lesz rossz ember.
Akkor sem ha gyerekei voltak a korábbi kapcsolatban.
A "gyerek miatt" rossz kapcsolatban maradni marhaság, mert boldogtalan szülökkel a gyerek se lesz boldog.
javascript: emoticon('
... és összeházasodott a koszorúslányoddal?
Ha pedig nem kapod rajt őket, akkor simán elvett volna feleségül... mert még arra is gyáva volt, hogy megmondja, hogy nem te vagy az igazi.... inkább elvett volna és félre....Áh, pasiiiiiiiiiiiiiikkkkk......
