Közös jellemvonásuk, hogy bő olajban sütik ki (bár mostanában egyre több a sütőben sütött fánk), és porcukorral meghintve vagy valamilyen krémmel megtöltve fogyasztják.
Az a bizonyos fánk
Krimikedvelők és fánkrajongók jól ismerik a középen lyukas, kerek amerikai donut fánkot, amelyet egy időben idehaza is lehetett kapni. Kitárult előttünk a világ, és felfedeztük, hogy a szalagos fánkon és a csörögén kívül is van még mit sütögetni. Amolyan rózsaszínes cukormázast, tömören csokisat, nugáttal vagy vaníliakrémmel töltöttet, kókuszreszelékben, fahéjas cukorban hempergetettet, esetleg citromos-mézes öntettel locsoltat.
Feltételezések szerint a fánkot a ma oly népszerű cookies aprósütemények társaságában holland bevándorlók vitték az országba, mivel még a 19. század közepén is holland olajos sütinek hívták. Lyukacsos közepére is született magyarázat: egy türelmetlen kukta nem győzte kivárni, amíg a tészta jól átsült, ezért átszúrta a fánk közepét, hogy az hamarabb elkészüljön.
(Ma már ehhez a művelethez egy speciális, kör alakú fánkszaggatót használnak, a linzerkiszúróhoz hasonló formában, csak nagyobb méretben.)
A farsangi fánk
Idehaza főleg farsang idején gyakori fogás, amely a böjti időszak megkezdéséig egyik háztartás menüjéből sem hiányozhat. A szalagos fánk története egy temperamentumos bécsi pékfeleségnek köszönhető, aki egy türelmetlen kenyérvásárlót akart rendreutasítani úgy, hogy hozzávágta a nyers tésztát. Ám a dobást elvétette, a tészta a forró zsírba esett, és pár perc alatt aranysárgára sült benne. A csöröge már a bécsi fánkrecept továbbgondolása, azoknak ajánlott, akik nem csak a kerekded formákat szeretik.
A fánk régi magyar receptje egy 1840-ben kiadott szakácskönyvben jelent meg először.
|
|
 |
