Tegyél el lecsót télire! Megéri

Jó pár évvel ezelőtt, egy balatoni elhajlás alkalmával barátnőimmel mélyen filozofikus hangulatba malmoztuk magunkat és az élet nagy kérdésein kezdtünk el töprengeni a csillagos ég alatt. Az egyik ilyen nagy kérdés az volt, hogy vajon miért jár szinte minden kertes házhoz törvényszerűen egy nyári konyha is? Minek két konyha, amikor eggyel is annyi baj van? Próbáltunk abból kiindulni, hogy mi mire használjuk, de azzal nem mentünk messzire, mert mi még akkoriban csak összenyomós melegszendvics sütésre meg kávéfőzésre, de rájöttünk, hogy ez zsákutca, úgyhogy elkezdtünk a régiek agyával gondolkozni, azokéval, akik ezeket a létesítményeket építették.

Mit csinálnak a konyhában? Főznek. És mit főznek nyáron? Hát be. Helyben vagyunk.

A nyári konyha intézményének pedig az az értelme, hogy befőzéskor ne az egész házat forrósítsa fel a háziasszony, csak a nyári konyhát, ahol ő izzadhat egész nap, az ő szenvedése árán a család meg nyugodtan alhasson éjjel a hűvösben, valamint ehesse télen két pofára a verejtékes munkájával eltett befőtteket. Jó, hogy nem küldenek ki minket menstruációkor a vörös sátorba, de tényleg! – vontuk le a végkövetkeztetést, mert akkor még fiatalok, lánglelkűek és főleg feministák voltunk, csak azóta eltelt jó pár év, született egy csomó gyerekünk meg jött a koronavírus, és most már érezzük a szépségét a külön épületbe való legális elvonulásnak. Mármint éreznénk, ha nem a férjeink reszelnének a nyári konyhából átalakított műhelyben, csendes magányukban, mi meg izzadhatunk bent a konyhában. Nekünk semmi se jó.

Tegyetek el lecsót télire! (Fotó: Getty Images)

Mert hát befőzni akkor is fogunk, ha nincs nyári konyha, sőt, tovább megyek, lecsót télire akkor is főzünk, ha alapanyag sincs, habár a nyári konyha kertes házat feltételez, a kertes ház meg kertet, amiben paradicsom meg paprika minimum terem. Vagy nem, mert elvitte a gombás fertőzés vagy a poloskainvázió, a szárazság, a jég, az özönvíz, vagy megették a csigák, de végül is mindegy, a befőzési mennyiséget úgyis inkább megveszi az ember a piacon, lényeg, hogy legyen lecsó télire eltéve.

Így vegyünk lecsóhoz paradicsomot meg paprikát

Nos, piacozás, mély sóhaj. Ha van megbízható termelőnk vagy kofánk, mint a Szomszédok Etusának a Józsi, akkor a kutyánk se sánta. Előre levajazzuk, hogy mikor, milyen minőségű és mennyi paradicsomot meg paprikát hozzon és mennyit fogunk érte fizetni, sőt, ha igazán jó fej, még házhoz is szállítja, de legalábbis kihordja a ládákat a piac előtt parkoló kocsiba. Ha viszont nincs ilyen termelőnk vagy árusunk, akkor kezdődhet a vadászat.

A lecsó szent dolog, tudnánk róla mesélni

Azt gondolnánk, hogy lecsó eltevéshez lecsópaprikát kell venni, a lehető legolcsóbban. Ebben a gondolatmenetben lehet némi ráció, mármint régen volt, de ma már egészen más a világ. A lecsópaprika kifejezés ugyanis olyan paprikát jelöl, ami semmi másra nem jó már, csak a lecsóba. „Mehet a lecsóba”, ugyebár, mivel a hibátlan, szép, nagy és friss paprikákat megesszük, vagy töltött paprikát készítünk belőlük, és feltéve, hogy mi termeltük és nem pénzért vettük, valóban így is van.

Ha viszont a piacon kell megvenni, eszünkbe ne jusson lecsópaprikát vásárolni!

Keressük csak a szép, nagy, friss és hibátlan paprikát, amiből csak a csumáját kell kidobni, semmi mást. A kicsi, satnya, hibás paprikánál ugyanis sokkal kedvezőtlenebb a hasznos/haszontalan részek aránya, de úgy, hogy a végén kiderül, hogy egyáltalán nem érte meg olcsóbban rosszabbat venni. Ráadásul többet is dolgoztunk vele és még csak nem is volt olyan élvezetes, mint amikor gyönyörű termésekkel foglalkozunk. A paradicsom szintén legyen szép, nagy és főleg finom, különben nem lesz finom a lecsó sem, ez ilyen egyszerű.

MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Megéri lecsót télire eltenni

Ezen a ponton mondhatjuk is, hogy minden megvan a befőzéshez, és valójában ez az, amiért érdemes magunknak eltenni a lecsót télire. A házi üveges lecsóban két dolog van: paradicsom és paprika. Ezzel szemben a boltban kapható lecsókban jellemzően víz, paprika, paradicsomsűrítmény, só, cukor és aszkorbinsav vagy citromsav is van, és bár egyikről sem állítanám, hogy az ördög műve, sőt, simán el tudok képzelni számtalan olyan szituációt, amikor hálát adunk a bolti, üveges lecsóért, azért mégiscsak jobb a házi.  

Hogy a paradicsomot meghámozzuk-e, az teljességgel egyéni ízlés kérdése. Van, akinek muszáj, mert nem bírja a héjat megemészteni (bár az nem tudom, mit csinál a szervezete a paprika héjával). Van, aki szerint igénytelen a héjas paradicsom, szerintem meg hozzátartozik az ízhez és az állaghoz, szóval nem túl valószínű, hogy én valaha az életben paradicsomhámozással fogok foglalkozni, de ha valakinek mégis ilyen ambíciói lennének, elmondom, hogy kell csinálni.

A paradicsom alján, éles késsel ejtünk két egymásra merőleges bevágást, legyenek a vágások legalább 2-3-4 centi hosszúak, nem kell mélynek lenni, majd forrásban lévő vízbe dobjuk pár másodpercre, amíg el nem válik a héj csücske a paradicsomtól. Ekkor kivehetjük, jöhet a következő adag. Amikor kihűlt, a bevágásnál kezdve lehúzzuk a paradicsom héját, ilyenkor már elég könnyen lejön, bár, hogy mit nevezünk könnyűnek, azt mindig a mennyiség dönti el, meg, hogy milyen régóta csináljuk már. Az ötödik kilónál már úgy érezzük, jó lesz az a lecsó héjastól is.

A paradicsom csumáját mindenképpen el kell távolítani, mert mérgező, de főleg azért, mert nem szeretnénk ráharapni később. A paprika csumáját is, az nem mérgező, de nem is szoktuk megenni. Feldaraboljuk mindkettőt.

Fotó: Getty Images

Most már főzhetjük a lecsót

A paradicsom és a paprika megfelelő aránya 2:1, a paradicsom javára, de vita nélkül elfogadom, ha mások meg máshogy gondolják, az is biztos jó lesz, a lecsóban nem lehet tévedni.

Először a paradicsomot tesszük bele a fazékba és elkezdjük melegíteni. Amikor levet eresztett, hozzádobjuk a felszeletelt paprikát is, ezzel már csak annyit főzzük, hogy összeessen, de semmiképpen sem szabad pépesre! Ezen a ponton végeztünk is, nem teszünk bele sem hagymát, sem cukrot, vizet, sót vagy aszkorbinsavat, leginkább, mert nincs rá szükség, de azért sem, mert ez egy univerzális, natúr lecsó, amiből nemcsak lecsót főzhetünk majd, de gazdagíthatunk vele bármely más ételt is. Majd felhasználáskor dinsztelünk alá hagymát, sózzuk, cukrozzuk meg cukkinizzük és kolbászozzuk, ha akarjuk, most nem kell.

Ezután következik a tartósítás rész. 4 kiló paprikából és 8 kiló paradicsomból 9-10 normál méretű üveg lecsó készül, ebből kiszámíthatjuk, hogy hány üvegre lesz szükségünk. Az üvegeket és a tetőket sterilizáljuk mosogatógépben vagy a sütőben, utóbbi esetben vízbe állítva, nagyjából 20 percig bent tartjuk 70-100 fokon, miáltal biztonságos, csíramentessé válnak. Az üvegeket megtöltjük a forró lecsóval, rácsavarjuk a tetőt, tartósítószerre nincs szükség. A forró üvegeket vigyázva fejre állítjuk pár percre, majd újságpapírba csomagoljuk és mehet a paplanok közé, a dunsztba.

Három nap múlva óvatosan benyúlunk a paplan alá, kitapogatjuk, hogy kihűlt-e már a lecsó, ha igen, mehetnek a kamrapolcra, mi pedig az év hátralévő részében rendkívül elégedettek vagyunk, mert ha lecsó van, minden van. Na, jó, kolbász is legyen.

Befőzés az nlc.-n

• Nem a pénz miatt éri meg befőzni, de ha már csinálod, csináld okosan!
• Paradicsomlé nélkül üres a kamra, itt az ideje megtölteni