Nem tudom, ti találkoztatok -e már olyan emberrel, aki a mimikátok, mozdulataitok alapján a vesétekbe lát. Érzi a rezgéseiteket. Hiába mosolyogtok, vágtok tökéletes pókerarcot, ha belül teljesen kivagytok, ő megérzi.
Pabar Kriszta ilyen ember. Belépsz hozzá – és bár egy szóval sem fogja megjegyezni -, tudja, hogy „rezegsz”. Te pedig látod rajta, hogy észrevette, a megjátszás távol áll tőle, de nem is ítélkezik, nem faggat. Úgy fog veled beszélni és később foglalkozni, hogy tudd, érzi, tudja, nem oké minden, de ő megpróbál segíteni.
Kriszta egyébként nem pszichológus vagy lélekgyógyász. Pontosabban, de, egy kicsit az is, csak másképp. Kriszta masszőr, és egy nálunk nem túl széles körben űzött technikával, a Lomi Lomival érezte azt, hogy megtalálta az útját.
A cikk alanyát ezzel röviden bemutattam, de azonnal rá is térek arra, hogy egyrészt mi az a Lomi Lomi, (bevallom, én Krisztával való megismerkedésem előtt sosem hallottam róla) másrészt arra is, hogyan szedte össze a fiatal nő minden bátorságát és hagyta ott a multik világát azért, hogy egy napon (nem hónapok, hanem évek küzdésével) ma már saját masszázsszalonja legyen, aminek amúgy van egy plusz lélekápoló „szolgáltatása” is, Kriszta tüneményes drótszőrű tacskólánya, Pyppa.
Kriszta kutyusa Pyppa (Fotó: magánarchívum)
A ma 40 éves Kriszta Mezőtúron töltötte gyerekkorát, és sokunkhoz hasonlóan, a szülői kérésnek eleget téve, a középiskola után „kézzel fogható diploma” megszerzésébe kezdett. „Mivel németet tanultam, viszonylag egyenes út vitt az egri főiskola német szakára. De, hiába volt jó a nyelvérzékem, a suli nem tartott sokáig. Már akkor bizsergett bennem, hogy nekem teljesen más utam van, mint amerre a bölcsész szak visz.”
Kriszta még Németországba is kiment a nyelvet fejleszteni, de végül ott hagyta a szakot és művelődésszervezőnek kezdett tanulni. Közben folyamatosan dolgozott, hogy maga fedezhesse költségeit. „Amikor elvégeztem a főiskolát, még mindig nem éreztem, hogy a helyemen vagyok, de már a tanulmányaim alatt elkezdtem egy irodában dolgozni. Bevallom, viszkettem tőle, de úgy voltam vele, más is lenyeli a békát, kell a pénz, a kereset az élethez, ezzel a papírral pedig ezt lehet csinálni. Közben azért kimentem Londonba egy évre, hogy megtanuljak angolul, ami sikerült is. Egy bárban dolgoztam. Alap nyelvtudással érkeztem, de a végére belejöttem és már a pult mögött fogadtam a vendégeket. Akik vendéglátóznak, tudják, hogy ez sem egy könnyű meló, de tapasztalatszerzésnek szintén jó volt.”
Kriszta egy kis plusz pénzzel hazatért és tovább kóstolgatta a szakmákat. Egy kis hanglemez kiadóhoz ment, ahol végzettségének megfelelően rendezvényszervező lett. Reménykedett, hogy ez már közelebb áll majd hozzá, hiszen emberekkel és kultúrával kell foglalkoznia. De hamar rájött, hogy a művészlélek egy külön világ, nagyon nehezen lehet velük bánni, néha tojáshéjon lépkedve, csavarokkal, racionalitás nélkül, ami Krisztától távol áll. „Nem tudok trükközni és nem szívesen mondok ki olyat, amit nem gondolok igaznak csak azért, hogy megnyugtassak valakit.”
Pabar Kriszta (Fotó: magánarchívum)
Krisztának életébe ekkor egy lelkileg nehéz időszak következett és újabb multis munka nyújtott neki egzisztenciális biztonságot. Ám a boldogságot továbbra sem. Három éve volt a cégnél amikor, ahogy ő fogalmaz, egy csodának hála leépítették. „Hülyén hangzik, tudom, de ha ez nincs, lehet, még évekig húzom az elkerülhetetlent.”
Kriszta „megvilágosodása” egy beszélgetéssel indult, amikor ismerőse megemlítette neki, hogy beiratkozott lábmasszázs tanfolyamra. Ekkor eszébe jutott, hogy tinédzserként imádta a barátait és családtagjait masszírozni, boldog volt tőle, jól esett nekik is neki is.
Ismerőse és a felismerés hatására elment élete első Lomi Lomi masszázstanfolyamára, és akkor már tudta, hogy igen, ez lesz az, amit csinálni szeretne. De azt is, hogy a kép még nem teljes, hiányzik a mélyebb spiritualitás.
„A Lomi Lomi, ami az ősi Polinéziából származik egy szellemiség is amellett, hogy nagyon leegyszerűsítve: simogató masszázs. A hawaiiak hisznek a Huna filozófiában, vagyis abban, hogy a test-lélek-szellem együtt kell, működjön, csak együtt lehet rendben. Ha fizikai fájdalmad van, beáll a nyakad, a vállad, a hátad, akkor annak vélhetően van valami lelki oka is, esetleg hiányzik a szeretet az életedből. Ez nagyon szépen megmutatkozik akkor, amikor a masszőr és a páciens között van egy bizalmi állapot. Ha bevonod a helyzetedbe a masszőrt, akkor ő tud olyan üzeneteket közvetíteni feléd, amivel megtámogat, egymásra tudtok hangolódni és nagyon szépen felszínre lehet hozni a gondokat. Segíti a relaxálást az is, amikor egyszerre két testrészeden is érzed a masszázst, így nem tudsz egyfelé koncentrálni, ellazulsz. Több ilyet megéltem, nagyon szép dolog. Főleg női pácienseim mondták, hogy olyan érzésük volt, mintha az anyuk ringatta volna őket.”
Kriszta szerint a Lomi Lomi egy remek egyensúlyt tud teremteni, ami őt is tölti, de megterhelő is tud lenni a masszőrre, ha a páciens nem vevő rá. Ahogy ő fogalmaz akkor, ha „ő dörömböl egy kapun, ami viszont nem nyílik ki”.
Fotó: magánarchívum
Kriszta útja a lomiig még elég hosszú volt. Első találkozása az ősi kezeléssel még itthon történt, Witold Kucharczyktól tanulta a technikát. „Sok mindent elsajátítottam, hála neki, de szerettem volna ennél is jobban elmélyedni a dologban. Ehhez pedig, pénzre volt szükségem és arra, hogy sokat gyakoroljak. Így vitt az utam megint Londonba.”
Kriszta életében gyakoriak a véletlen ám sorsszerű találkozások. Az angol fővárosban történt ugyanis, hogy egy kasmír üzletbe került eladóként. „Két idős hölgy vezette az üzletet olyan profi módon, amivel még azelőtt soha nem találkoztam. Bejött valaki és rögtön tudták, kiféle, miféle abból, ahogy mozgott, öltözködött. Elképesztő emberismerettel bírtak. Kemény üzletasszonyok is voltak, így arra, akin látták, hogy megengedheti magának, ajánlották nekik a luxusdarabokat, de, ha bejött valaki azzal, hogy neki csak száz fontja van, de abból szeretne valami különlegeset venni a szerettének, mindent megtettek annak érdekében, hogy a legjobbat kapja és a lehető legelégedettebben távozzon. Nem mellesleg, ők olyannak fogadtak el, amilyen vagyok. Ezt korábban nem tapasztaltam. Elmondták azt is, miben nem vagyok jó, de nagyra értékelték azt, amiben jó vagyok. Igazi ajándékként tekintettem az egész helyzetre és rengeteget tanultam tőlük emberismeretről és bánásmódról.”
Kriszta a bolt mellett masszírozott, de ez még, ahogy fogalmaz elég „sufnis” volt. Egy darabig gyűjtötte a pénzt és egy nap arra ébredt, hogy megint megrekedt, ezért megkeresi azt a hawaii Lomi Lomi mestert, akiről még a tanfolyamon sokat hallott. „Sokan mondták, hogy merész és tökös vagyok, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha egy olyan helyzetbe kerülök, amit nem szeretek, aminek nem látom értelmét, akkor egy idő után elfog a páni félelem. Ettől pedig nem lefagyok, hanem ugrok. Nem ész nélkül, de mindent megteszek azért, hogy kikerüljek belőle.” Így kezdődött Kriszta és a Lomi Lomi elválaszthatatlan útja, amiben kulcsszerepet játszott a már említett tanító, Aunty Maile Napoleon.
Kriszta tehát ugrani készült, felvette a kapcsolatot Aunty Maillel és kiment hozzá Big Islandre. „Aunty Mailt úgy kell elképzelni, hogy ha a szemébe nézel, egy kisgyerek tekintete néz rád vissza. Olyan nőnek, aki mellett jó érzés lenni, jó energiákat sugároz, megnyugtat.”
Aunty Mail és Kriszta (fotó: magánarchívum)
Aunty Mail nagy sztorizó is volt, szerette ismerősök, tanítványok élettörténetét megosztani azokkal, akik körülvették. Magáról csak keveset mesélt, de Kriszta, egy későbbi látogatás során megtudta, hogy a maholnap 80 éves asszonynak nem volt könnyű élete.
„Még mindig azzal a félelmemmel mentem ki, hogy soha nem leszek igazán jó semmiben. Mondtam is neki. Szinte kinevetett, látszólag nem is foglalkozott azzal, amit mondtam, az áttörés az első masszázskor történt. Amikor vége lett, olyan súlyos szomorúság ült rám, hogy azt hittem, megszakad a szívem. Egyszer csak elkezdtem zokogni, de úgy, hogy alig tudtam abbahagyni.”
Én onnantól számolom az áttörést.
Ilyen élményekkel tért vissza három hét után Angliába Kriszta, és egy stúdióban vállalt masszázst, közben pedig nemzetközi sportmasszőri oklevelet is szerzett. „Jók voltak a körülmények, de a meló kemény volt, napi 7 órát is masszíroztam. Kiváló munkatársaim voltak, egy magyar és egy bolgár masszőrnek hála tovább fejlődtem, tanultam. Az itthoni masszázsszalonokban már nem értek ilyen pozitív élménye.”
Kriszta álma amúgy is egy saját kis kuckó volt, ahol csak ő van és a saját vendégköre. Ebbe belevágni egyedülálló nőként azonban nem kis vállalkozás. „Szerencsém van, hogy az ismerőseim nagyon sokfélék. És kedvesek. Nagyon sokat segítettek. Egyikük felajánlotta, hogy weboldalt készít, a másik a Facebookban segített, a harmadik a berendezésben, a bérlemény kiválasztásában, a fotókban, a kommunikációban, mindenben volt mellettem valaki, amiért nagyon hálás vagyok. De, még így sem volt könnyű.”
Aunty Mail és Kriszta (fotó: magánarchívum)
Aunty Mail és Kriszta (fotó: magánarchívum)Kriszta az első hónapokban sokat ült egyedül a szalonjában és rettegett attól, mi lesz, ha nem alakul ki egyhamar vendégköre. Pénzét beleölte a szalonba, létkérdés volt a dolog. De az élet úgy hozta, hogy mára már meg is válogathatja azt, kit fogad és kit nem. „Alapvető szabály nálam, hogy ha valaki Lomi Lomit szeretne, de nem ismerjük egymást, elsőre azt javaslom neki, jöjjön sportmasszázsra, ismerkedjünk meg kicsit a bensőségesebb kezelés előtt. Általában az emberek hálásak, és a kezelés után megértik, miért javasoltam ezt. Mindemellett én a sportmasszázsba is viszem azt a lelkületet, amit a lomiból tanultam, nem tudok favágásként tekinteni arra sem. Szeretek adni, szeretem a jót megosztani.”
Ennek a sok adásnak azonban a hátránya is megmutatkozott, magával keveset foglalkozott. „Szerintem sok vállalkozó tapasztalja, hogy amikor a saját magad főnöke vagy, akkor hajlamos vagy erődön felül teljesíteni. Nekem is volt olyan pont, hogy úgy éreztem, nem megy a masszázs. Ebből is látszik, hogy abban is kiéghetsz, amit szeretsz, ha nem figyelsz közben magadra.”
Kriszta életébe ekkor érkezett kutyája, Pyppa, aki rákényszerítette arra, hogy többet mozogjon, kiránduljon, a természetben legyen, csendben, magában. „Nem figyeltem az elvonulásra, pedig Aunty Maile és a többi tanárom is úgy működött, hogy beiktatott csendórát, amikor nem lehetett hozzá szólni, nem lehetett abajgatni. Erre nem figyeltem, még a haveri társaságomban sem, ahol sokaknak én voltam a lelki szemetese. A kiégés abban is segített, hogy megszűrjem a környezetemet, alkalmazkodjak az igényeimhez. Egyenesben vagyok, most is változom, de figyelek a változásokra és teszek is értük.”
(Kiemelt kép: Pabar Kriszta)
Nagy váltások:
