Boszorkánypöröly 2. rész

Eredményességi mutatói mégis meglepően jól alakultak. Mióta teljes erőbedobással űzte az ipart, Gyurcsok József másik planétára emigrált, a Budapest Tévé kártyavető jósnői pedig bridzsklubbá alakultak. (Demonstrálva ezzel a jóskártyák békés célú felhasználásának 21. századi lehetőségeit.)

A Róza néni pszichológusi díványát helyettesítő középkori deresen éppen legkedvesebb, legtöbb problémával küzdő, épp ezért legjobban tejelő kuncsaftja, Kovács Aranka búgta panaszos hangon legújabb élményeit. Ezek szokás szerint meglehetősen mozgalmasnak bizonyultak. Ari egy népszerű női magazin örökké besózott, fenekén megülni nem tudó, kissé nimfomán divatszerkesztője. Amúgy egy piszok jó, dögös, hol szőke, hol barna, hol vörös, bögyös csaj, a tetejében érzékeny lélekkel megverve. Néha huszonhatnak látszik, néha harmincötnek, bár a valóság lassan az utóbbihoz közelít.

– Tudja, Róza néni, mostanában néha csetelgetek…
– Én meg néha levegőt veszek, drágám – szúrta közbe pikírten a boszianyó, de Ari nem zavartatta magát, folytatta aktuális történetét.
– Tegnap délután az ITTÜLÖKCOMBFIKSZBEN nickkel kísérleteztem. Be is jött. Két perccel később már boldogan csevegtem egy 182 centis, 78 kilós, sportos, gusztusosan szőrös, 28 éves hímmel. Ez a mély jellemrajz elég volt ahhoz, hogy a Jászain randizzak vele, egy órával később. A legjobb barátnőmmel, Pirivel ugyan megfogadtuk: a jövőben nem futunk egyetlen hímnemű után sem, de úgy döntöttem, most utoljára kivételt teszek.

Amikor megláttam, majdnem elájultam. Piszkosul jóképű, szőke, szemüveges herceg fordult be a sarkon. – Ha mégsem ő az, akkor egyszerűen elgáncsolom és feltartóztatom – gondoltam. De ő volt. Odajött hozzám, beszélgetni kezdtünk. Én azt mondtam, Brünhildának hívnak, és angoltanár vagyok. Mert nem adom ki mindenem elsőre, ahogy tanácsolta Róza néni. Vagy nem a nevemre értette? Mindegy. Most már. Szóval, elmondta, hogy ő újságíró, a neve Géza. Azt mondta, a közelben lakik, és megihatnánk egy kávét a két macskája társaságában – miközben nézegetjük a szalvétagyűjteményét.

Ahogy beléptünk a lakásába, rögtön feltűnt a falon díszelgő plakát, az egyik tévécsatorna logójával. – Jesszus, ez a pasi tisztára úgy néz ki, mint Kovacsevics Richárd, a sztárriporter – ugrott be hirtelen. Ő is volt, mint azt a falon díszelgő nebraskaalsói (USA) médiaegyetem feltűnően díszes oklevele is bizonyította. (Ezt már agyafúrt oknyomozó újságíróként vettem szemügyre.)

Ami viszont az ő lógóját illeti, az igazat megvallva, nagyobbra számítottam. A teste viszont fantasztikus volt. Sajnos arra se vesztegette az időt, hogy levetkőztessen. (A kávéról nem is beszélve.) Időnként nyögdécseltem, hogy jelezzem, én is ott vagyok. De ez csak a macskákat riasztotta fel. Aztán önelégülten kielégült, lemászott rólam és elrohant zuhanyozni. Mint közölte, éppen két tárgyalás között iktatott be. Hát ő is csak kihasznált, Róza néni! Micsináljak…??? – sivította egy levegővétellel a maga visszafogott stílusában.

– Gyermekem, először is, néha próbálja meg összeszorítani a combját. Hogy ez sikerüljön, adok a „Lekonyuló galagonyából”, az én híres nyugtató és hervasztó főzetemből. Magára fér egy kis pihenés. Aztán ha majd újult erővel nekiáll, hogy is mondjam, ismerkedni (Róza néni kedvelte az eufemizmusokat), talán meg tudja végre különböztetni az értékest az értéktelentől – tette még hozzá, és a következő mozdulattal úgy mellényúlt a polcon a szerek között, ahogy kell.

Sikeresen leemelte a „Szarvasbőgés 5″-öt tartalmazó üvegcsét. Ez a híres-nevezetes búgatószer volt az, ami Nagy Katalin udvarában megalapozta barátnője, Bővér Katica hírnevét. A történészek sohasem találtak magyarázatot a férfifaló cárnő rekordszámú intim kalandjára, és az időskori portréin látható sejtelmes, és felettébb elégedett mosolyra. Pedig csak érdeklődniük kellett volna a Kelet-Európai Boszorkány Információs Központ szentpétervári kirendeltségén. (Zoja Kozmogyemszkája köz 13.)

Róza néni estére teljesen lenullázódott. Miután kituszkolta Arankát, még három alig kevésbé problémás kliensét látta el hasonlóan hasznos tanácsokkal és mákonyokkal. A reggeli ijedtség és az egész napos rendelés után relaxációs célzattal bekapcsolta a Witch TV adását. Lazításról azonban szó sem lehetett, mert rögtön a képébe üvöltött Troll András, a Sötét Világ című valóságshow bucifejű házigazdája (másodállásban híres színész):

– Már csak négyen vannak a Sötétség Tornyában! És, sajnos, már csak egy hétig figyelhetjük Puki manó szellemes szellentéseit, Dévajka, a házitündér finom flörtjeit, Pöpec kukacát és Kukac pöpecét…!
Róza néni először azt gondolta, trombózisa van, de hamarosan kiderült, hogy csak a vérkeringése állt le a sokktól. Mikor néhány másodperc után magához tért, azonnal lehalkította a tévét, a maga sajátságos módszerével:

– Sötét felhők gyülekeznek, a szpíkerek berekednek! – károgta dühösen, miközben a készülékre irányította tekintetét.
Troll András hangja azonnal elment, ami nagy felfordulást eredményezett a csatorna vezérlőtermében. De Róza nénit ez nem érdekelte. Nyugtalan álomba szenderült: egy bekamerázott sufniban volt, amelyben nagytermészetű hölgyek rikoltozták körülötte kétségbeesetten, hogy „Férfit akarunk, férfit akarunk!”. Ő meg számítógépe előtt ült és „Veszély közeleg” szöveggel záporoztak az üzenetek e-mailjére. Éjfél is elmúlhatott már, amikor Dögi vészkárogása felriasztotta. Lassan kitárult az ajtó, és egy sötét alak gomolygott be rajta…

Folytatás jövő hét hétfőn!