2006. Március 09.

Casanova

A világ legnagyobb csábítója, és vérbeli szélhámos. Bár Casanova neve is elég lenne, hogy nézõket csábítson a moziba, Lasse Hallström - a nagysikerû Csokoládé rendezõje - romantikus komédiát faragott a híres szeretõ mozgalmas életébõl.

Myreille

Az ötlet kitűnő, és előre garantálható, hogy a nők meleg együttérzéssel, a férfiak pedig gúnyos kárörömmel veszik majd tudomásul, hogy a reménytelen szerelem lidérce a szerelem nagymesterét sem kerülte el, sőt, igen sok fejtörést és szívzörejt okozott neki.

Remek felütés

Nincs nő, aki ellen tudna állni Casanovának (Heath Ledger) – gazdag szépasszonyoktól szegény szolgálókig mindenki az ő érintésére vágyik. (Egyik szeretőjének, a szőke szépségnek szerepében egyébként a magyar modellt, Osvárt Andreát láthatjuk.)
Velence azonban nemcsak Casanova csábításaitól, hanem Francesca (Sienna Miller) női jogokért küzdő kinyilatkoztatásaitól is hangos. Ő az egyetlen nő, aki visszautasítja Casanovát, hiszen a férfi képviseli mindazt, ami ellen ő küzd. Persze a szerelmes férfi nem adja fel, összeesküvések és fondorlatos cselszövések tarka hálójával próbálja elkapni a szívének kedves hölgyet – nemcsak hírnevét és életét, hanem az igazi szerelmet is kockára téve ezzel…

Forró helyett inkább langyos

A Casanova című film nem túl jó és nem túl rossz – bár lendületesen indul, egy idő után szánalmas erőlködésbe fullad. Lehet, hogy Casanova forró szerető volt, de az életéről készült film inkább langyos. A kellemesen jó és mulatságos jeleneteket, kiszámítható fordulatokat könyörtelenül követik a borzalmas és bugyuta akciójelenetek, és a rétestésztaként nyúló befejezés.

Gondolák városa

Velence, bár nem szerepel a stáblistán, mégis felejthetetlen része és szereplője a filmnek. A gondolák városa akkor is gyönyörű, amikor az utcákon nyüzsögnek a turisták, viszont aranyló napsütésben, a megidézett XVIII. századi pompában csak olyan szuperlatívuszokban lehetne róla írni, ami már egészséges kételkedést váltana ki bárkiből, akibe egy csepp jó ízlés szorult. Néha azon kaptam magam, hogy nem is a történetet figyelem, hanem a várost, ami bármelyik színészt lejátszotta a vászonról.