A karácsonyi dalokkal meglehetősen ellentmondásos a viszonyunk, ahogyan sokan vannak, akik már attól émelyegni kezdenek, amikor októberben meglátják az első mikulásokat az üzletekben. Hasonló a helyzet az évről-évre unásig játszott slágerekkel is, amiknek akár már egyetlen taktusa is zsigeri reakciót tud kiváltani.
De nem vagyunk egyformák, mi más indokolná egy olyan rádióállomás létezését, ami a nap 24 órájában, a hét minden napján karácsonyi dalokat játszik? És sajnos most olyan időket élünk, amikor a legnagyobb slágergrincseknek is be kell látnia, a rongyosra játszott ünnepi számoknak igenis van létjogosultsága, és legalább idén nem illik azt kívánni, hogy bárcsak betiltanák az összeset.
Utóbbi egyébként sem életszerű kívánság, bár az elmúlt században nem egyszer fordult elő, hogy egy népszerű karácsonyi cenzúráztak és/vagy nem játszottak a rádiók. 2019-ben például a Mood Media nevű cég, ami világszerte számos üzletben és üzletközpontban szolgáltat háttérzenét, úgy döntött, az It’s Beginning To Look a Lot Like Christmast inkább kiveszik a lejátszási listából, mert szerepel benne a pisztoly szó.
I’ll Be Home for Christmas – Bing Crosby
Az egyik legismertebb karácsonyi slágerét Kim Gannon és Walter Kent szerzeménye, és eredeti előadója nem volt más, mint a 20. század első felének egyik legnépszerűbb énekese és színésze, Bing Crosby. Amikor az I’ll Be Home for Chritsmas született, még javában dúlt a második világháború, a dal is egy katona szemszögéből íródott, aki reméli, hogy a karácsonyt már a szeretteivel töltheti, bár legbelül tudja, ez valószínűleg csak álom marad.
A BBC attól tartva, hogy ez a sláger rombolja majd a morált a brit katonák körében, úgy döntött, tiltólistára teszi a dalt. „Nemrégiben elfogadtuk egy új irányelvet, miszerint nem kérünk az émelyítően érzelmes dalokból – különösen, ha bizonyos énekesek előadásában –, mert szerintük az országnak népének most nem erre van szüksége” – írták az indoklásban. Bing Crosby hazájában ezt persze telkesen máshogy gondolták, az amerikai katonák és civilek viszont a szívükbe zárták ezt a dalt, még a Yank, the Army Weekly amerikai magazin is azt írta, hogy az énekesnél senki nem tett többet azért, hogy tartsa a lelket az otthonoktól távol harcoló katonákban.
A dal azóta többen is feldolgozták, például Kelly Clarkson és Micheal Bublé is, és 1965 decemberében a Gemini 7 küldetés két űrhajósa, Frank Borman parancsnok és Jim Lovell pilóta is ezt a számot kérte a földi személyzettől.
I Saw Mommy Kissing Santa Claus – Jimmy Boyd
1952-ben az akkor még csak 13 éves Jimmy Boyd előadásában csendült fel először, és decemberre elfoglalta a Billboard toplista első helyét. A szám arról szól, hogy egy kisfiú meglesi, ahogyan édesanyja a fagyöngy alatt csókot vált a Télapóval. Természetesen könnyű rájönni, hogy édesanya nem csalta meg édesapát egy szakállas öregúrral, a Télapó maga édesapa, csak éppen jelmez van rajta. Az üzenet azonban nem mindenkinek jött át: a bostoni katolikus főegyházmegye komolyan kritizálta a dalt, egy nyugat-virginiai műsorszolgáltató társaság pedig megtiltotta az érdekeltségébe tartozó rádiócsatornáknak, hogy lejátsszák.
A hallgatók hevesen tiltakoztak a döntés ellen, és sikerült is cél érniük: kevesebb mint két hét múlva a tiltás feloldották, és a bostoni főegyházmegye is visszakozott, miután Jimmy Boyd találkozott a vezetőkkel, és elmagyarázta, hogy a dal nem erkölcstelen, a házasság és a karácsony szentségét sértő dolog nem történik, anyu és Télapó valójában férj és feleség.
Akárcsak a legtöbb karácsonyi slágernek, ennek is többféle feldolgozása, sőt, paródiája is létezik, 2001-ben pedig tévéfilm is készült belőle.
Baby, It’s Cold Outside – Frank Loesser
Ugyan Frank Loesser 1944-es dalában egy szó sem esik a karácsonyról, mégis ez lett az ünnepi időszak egyik legnagyobb slágere, hiszen legalább az évszak stimmel. Loesser és felesége, Lynn Garland egy házavatón énekelte el először ezt a dalt, állítólag így próbáltak utalni arra, hogy a kedves vendégeknek ideje lenne hazaindulni, majd nem volt megállás, minden partyn, ahova meghívták őket, el kellett énekelniük Baby, It’s Cold Outside-ot. A nagyközönség pedig akkor ismerhette meg, amikor az 1949-es Neptune’s Daughter című romantikus vígjáték egyik betétdala lett, és megnyerte a legjobb filmzenének járó Oscar-díjat.
Hogy pontosan mikor indult el nyilvános vita arról, hogy problémás-e és ha igen, mennyire az, hogy a dalban szereplő férfi hogyan győzködi a partnerét, arról, hogy töltse nála az éjszakát, nehéz megmondani. A TIME szerint az NBC 1949-ben túlságosan erkölcstelennek találta a dalszöveget, és nem akarta adásba engedni, de aztán mégis meggondolták magukat. Ami biztos, a kétezres években egyre több kritika érte a dalt, ami nem csoda. Ötven év alatt nagyon sok minden változott, például az, hogy egyre nyíltabban beszélünk arról, hogy mi számít szexuális zaklatásnak, illetve erőszaknak. 2018-ban a közönség nyomására számos rádióállomás döntött úgy, hogy nem kerülhet adásba a dal.
Ez a döntés megosztotta az embereket, volt, aki helyeselte a cenzúrát, mások szerint pedig csak arról van szó, hogy a rádiócsatornák jó színben akarták feltüntetni magukat. 2019-ben John Legend és Kelly Clarkson már új, átírt szöveggel adták elő ezt a dalt. Persze ez sem nyerte el mindenki tetszését, Deana Martin, a slágert 1959-ben eléneklő Dean Martin lánya szerint apja soha nem hagyta volna, hogy így átdolgozzák a szöveget, aminek az új, verziója szerint amúgy is erkölcstelenebbre sikeredett az eredetinél.
Santa Baby – Eartha Kitt
A dal zeneszerzője, Phil Springer kicsit szkeptikus volt, amikor 1953-ban megkérték őt és szerzőtársát, Joan Javitst, hogy írjon egy könnyed karácsonyi dalt a Broadway feltörekvő sztárjának, Eartha Kittnek. „Ő volt a legdögösebb nő a világon. De nem lehet olyan karácsony dalt írni, ami szexi. Hogy fog ez menni?” – morfondírozott Springer, akit a kiadó azzal nyugtatott meg, hogy elég, ha az ő fejük fáj miatt, hogy mennyire lesz szentségtörő ez a dal. És főhetett is, több rádióadó is úgy döntött, nem engedik adásba a dalt, és volt egy kis fintorgás a politikusok részéről is, amikor 1953 novemberében Kitt a görög királyi pár előtt is előadta ezt a dalt. A királypár egyébként nem találta megbotránkoztatónak a dalt, ami abban az évben a legnépszerűbb karácsonyi szám lett.
De mi is volt a baj ezzel a dallal? Nos, az ugyan megszokott volt, hogy kisgyerekek énekelnek arról, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra, de hogy egy felnőtt nő sorolja fel azt, hogy milyen méregdrága ajándékkal kellene őt elhalmoznia a Télapónak, az kicsit problémás, főleg, hogy a Télapó ebben a dalban sem a piros ruhás, idős úr van szó, aki az Északi-sarkon lakik, hanem egy létező személy, jelen esetben egy gazdag udvarló. „Soha nem tett még ilyet soha, írni egy dalt egy nőről, aki nyilvánvalóan valakinek a szeretője” – nyilatkozta Springer, aki amúgy nem érti, miért lett ez ekkora sláger pont ez a dal, hiszen ennél jobb számokat is írt.
Később egyébként Eartha Kitt elénekelt egy dalt, aminek pont ellentétes az üzenete, a Nothing for Christmas arról szól, hogy ő nem bizony nem kap semmit karácsonyra, mert nem volt „rossz kislány”. Mondanunk sem kell, ebből nem lett óriási sláger.
White Christmas – Elvis Presley
Voltak idők, amikor a rock and rollt az ördög zenéjének tartották, és az idősebb generációk az egyik legnagyobb sztárjára, Elvis Presley-re is úgy gondoltak, mint a fiatal lelkek megrontójára. Nem mindenki örült annak, hogy Irving Berlin White Christmas című dala felkerült az zenész 1957-es karácsonyi albumára. Állítólag maga Irving Berlin volt az, aki azzal kampányolt a rádióállomásoknál, hogy ne merjék lejátszani slágerének ezt a változatát, és ugyan sokat eleget is tettek a kérésnek, voltak, akik szembe szálltak az akaratával, egy portlandi rádiósnak ez lett a veszte, ugyanis miután feltette a lemezt a műsorában, ki is rúgták.
Presley lemeze így is óriási siker lett, ami nem meglepő, hiszen az eredetileg Bing Crosby által előadott dal 1942 és 1962 között minden évben megjelent a Billboard listáján. Érdekesség, hogy Presley-nek főként az előadásmódját kifogásolták, holott hasonló stílusban énekelte el a dalt, mint a Drifters, és az ő verziójukkal, ami egyébként 1954-ben és 1955-ben top 10-as sláger volt az R&B kislemezlistáján, senkinek nem volt semmi baja – igaz, nem is jutott el olyan széles rétegekhez.
Fairytale of New York – The Pogues
„Teljesen helyénvaló, hogy Shane Patrick Lysaght MacGowan ( a zenekar énekese – a szerz.) karácsonykor született, mert a Fairytale Of New York című dala a legnépszerűbb karácsonyi dal” – írta Martin Chilton, a Daily Telegraph munkatársa még 2015-ben, és az utóbbi években sem változott semmi. Ugyan a legendás keltapunk-banda dala lassan 35 éves lesz, még mindig ez a kedvenc.
És abban sincs változás nagyon, hogy mindig kavarog egy kicsit körülötte a por, nemrég Jon Bon Jovi előrukkolt a saját feldolgozásával, amit a rajongók nagyon rossz néven vettek, hiszen átírta a sokak által egyébként nagyon problémásnak tartott eredeti szöveget. Mindeközben pedig Nick Cave azon bosszankodik, hogy a BBC csak a cenzúrázott verziót engedné adásba a Radio1 csatornán.
Kirsty MacColl és Shane MacGowan, a Pogues énekesei (Fotó: Tim Roney/Getty Images)
Nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy az elmúlt bő három évtizedben ki, mikor és hol cenzúrázta, tiltotta be a dalt, aminek egyetlenegy versszaka van, amiben valóban elhangzanak olyan szavak, amik sokak számára sértők lehetnek és vagy durvának találhatnak. Persze lehet azzal érvelni, hogy mégis csak egy punkzenekarról van szó, minek finomkodni. Shane MacGowan a zenekar frontembere, aki Jem Finerrel közösen jegyzi ezt a dalt, egyszer azzal érvelt az eredeti szöveg mellett, hogy ezzel a szóhasználat illik ahhoz a női karakterhez, aki megszólal a párbeszédként megírt dalban, így lesz hiteles. „Ha az emberek nem értik meg, hogy én csak minél hitelesebben szerettem volna bemutatni egy karaktert, akkor csak nyugodtan sípolják ki a szavakat, nem akarok vitába bocsátkozni emiatt” – tette hozzá.
Christmas at Ground Zero – Weird Al Yankovic
A zenés paródiáról ismert Alfred Matthew „Weird Al” Yankovic karácsonyi dala, a Christmas at ground Zero 1986-os Polka Party! című albumán jelent meg, a hidegháborús okozta szorongásra reflektált a maga módján. A témaválasztás miatt pedig gyorsan be is tiltották. „Valamilyen oknál fogva a (rádióállomások) nem gondolták helyénvalónak azt, hogy az ünnepek alatt a nukleáris pusztításról szóló dalt játszanak” – nyilatkozta évekkel később Yankovic. Közel 20 évvel a megjelenése után Yankovicnak a fellépésein sem játszhatta többé el ezt a dalt, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a Ground Zero az eleve borús jelentésére (ez a földfelszínnek az a pontja, ami a legközelebb van a nukleáris vagy egyéb nagy erejű robbanás epicentrumához) még egy nagyon szomorú réteg rakódott, ez lett ugyanis a neve a terrortámadások során elpusztult Világkereskedelmi Központ helyének.
Minuit, chrétiens – Placide Cappeau és Adolphe Adam
Az O’ Holy Night karácsonyi dal tulajdonképpen egy francia ének, a Minuit, chrétiens angol nyelvű változata. Az 1840-es években Roquemaure város egyik papja új karácsonyi himnuszt rendelt a Placide Cappeau nevű helyi költőtől, Adolphe Adam zeneszerző pedig megzenésítette a verset. Az ének hamarosan egyre több helyen csendült fel Franciaországban, de az 1930-as években egyre több püspök tiltotta be „a zenei ízlés és vallásosság hiánya miatt”.
A New Yorker 1934-es cikke szerint a vallásos emberek nem igazán voltak elragadtatva attól, hogy Cappeau ateista volt, aki himnuszt viccből írta egy párizsi színésznőnek, akibe szerelmes volt. Noha utóbbit nehéz bizonyítani, nemcsak Franciaországban döntöttek úgy, nem kérnek ebből az énekből, 1933-ban a québeci érsek megjegyezte, hogy a szöveg „kétes teológiájú”, és senki nem kap tőle engedélyt a dal előadásához. Egyesek ma is teológiai alapon kritizálják az ének eredeti szövegét, és persze alternatívát is ajánlanak helyette.
