Interjú Dan DeLeeuw-vel, a Loki rendezőjével

A legtöbb sorozatnál az első rész egyfajta bevezető, ahol megismerhetjük a karaktereket, viszont a Loki második évad olyan intenzív akciójelenetekkel kezdődik, mintha már az utolsó epizódnál járnánk. Dan, te a második epizódot készítetted. Nehéz volt ezek után felvenned a fonalat?

Szándékosan kezdtük ilyen intenzitással. A Bond filmekben is szeretjük, hogy általában egy nagyon intenzív akciójelenettel kezdődnek, így vonva be a nézőt, és a 007-es csak utána megy be a központba, hogy beszélgessen Q-val és M-el az új feladatáról.

Dan, ez az első rendezésed, korábban a speciális effektusok területén dolgoztál. Hogyan lehet biztosítani, hogy a számítógépes effektusok ne váljanak öncélúvá és mindig csak a történetet szolgálják?

Sokakkal előfordul a szakmánkban, hogy eleinte túlzásokba esnek, meg akarják mutatni, mit tudnak, majd idővel rájönnek, hogy a filmet és a történetet sokszor az egyszerűbb megoldások szolgálják. A Lokiban is erre törekedtem. 

Loki szerepében: Tom Hiddleston (fotó: Disney+)

Az általad rendezett epizódban Loki és Mobius utazna az időben, egyenesen a múlt század hetvenes éveibe, Londonba. Milyen volt újrateremteni ezt a korszakot?

Óriási móka volt Tomot és Owent (a szupersármos Tom Hiddleston és Owen Wilson – a szerző) korabeli szmokingba öltöztetni, vintage autókkal megtölteni az utcaképet, majd rájuk szabadítani egy csomó punkot. Ilyenkor egy kicsit eltávolodhatunk a sorozat eredeti képi világától, ugyanakkor a nézőknek továbbra is érezniük kell, hogy ez még mindig a Loki világa.

Nagyon régóta dolgozol a Marvellel. Hogy látod, mitől lesz a Loki más, mint a Marvel többi filmje és sorozata?

Lokiban az a jó, hogy egy nagyon népszerű karakter, ugyanakkor a filmekben mindig csak mellékszerep jutott neki, sosem volt idő arra, hogy igazán kibontakozhasson. A sorozat tette ezt lehetővé, ami jót tesz egy ennyire komplikált karakter esetében, mint ő. Olyan színeit tudjuk itt megmutatni a karakternek, amire a filmek során egyszer sem volt lehetőségünk.  

Nehéz úgy sztorit mesélni, hogy annak nem csak a saját lábán kell megállnia, hanem egy nagyobb univerzumba is beilleszthetőnek kell lennie?

Mire Lokit megkaptuk a sorozathoz, már volt egy karakteríve a filmeknek köszönhetően: az emberek rendelkeztek egy elképzeléssel arról, hogy ki is ő. Ehhez természetesen hűnek kellett lennünk, miközben arra is figyelnünk kellett, hogy meg tudjuk lepni a nézőket. A Loki sorozat fő kérdését a szabad akarat kontra sors/végzet témája jelenti, ezt boncolgatjuk a karakter történetén keresztül, aki eközben fokozatosan értékeli át önmagát és válik gonoszból egyfajta hőssé. Ugyanakkor sosem veszik ki belőle teljesen a karakter sötét oldala, és a második szezonban nagyon figyeltünk arra, hogy ezt megmutassuk, ahogy azt is, hogy egyre jobban el tudja fogadni önmagát.

A humor fontos része a Lokinak. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy a sorozat vicces legyen, de ne legyen túlontúl vicces?

Egy olyan sorozatnál, mint a Loki az a hozzáállás nem működik, hogy „akkor ebbe a jelenetbe most írjunk egy viccet”. A viccek itt nem a viccekért valók, hanem a karakterekből, a szituációkból erednek. Természetesnek és oda illőnek kell hatniuk.

Rengeteg a szuperhőstörténet, sokan már kissé fárasztónak tartják őket. Mit gondolsz, mivel lehet őket frissen tartani?

Minden szuperhősfilm kulcsa, hogy fókuszálj a karakterre. Nem számít, hogy egy karakternek hány és milyen szuperképessége van, az emberi oldalára kell helyezni a hangsúlyt. Nem kell feltétlenül szimpatikusnak lennie, de legyen olyan karakter, akinek a társaságában az emberek szívesen töltenek el némi időt. A szuperhősök történeteit nem mostanában kezdtük el mesélni, velünk vannak már egy-két ezer éve. Ha belegondolsz, már Herkules is egy szuperhős volt.

Loki és társai a 2. évadban (fotó: Disney+)

A Loki sorozatban fontos szerep jut Jonathan Majorsnek, aki az év elején komoly botrányba keveredett, zaklatással vádolják. Hogyan hatott ez a munkátokra a második évadban?

Jonathannal már azelőtt befejeztük a munkát a sorozaton, hogy az ügye kipattant volna. Az eset jelenleg a bíróság hatáskörében van, hallomások és pletykák alapján nem szeretnék semmilyen módon reagálni rá, mert az csak spekuláció lenne.

A Marvelen belül van rá mód, hogy az ember megmutathassa a saját rendezői stílusát?

Egy sorozat általában közös látomás, több rendező közös víziója egy adott történetről, ahol előre lefektetjük a szabályokat és meg kell találnunk a közös pontokat. A Marvelben viszont az a jó, hogy ha egyéni hangú alkotókat szerződtet, mindig hagyja őket kibontakozni. Amikor James Gunn, Taika Waititi vagy éppen Sam Raimi dolgozott egy Marvel mozin, mindig láttad a filmen a rendező kéznyomát.