Interjú Zoránnal a szerelemrõl és a zenérõl

2003 októberében Pestszentlőrincen

– Megünnepli-e a Valentin-napot?

Nem igazán. A környezetemben nincs nagy hagyománya ennek a napnak, legalábbis a szó ünnepi értelmében. De egy plusz mosolyt mindenképpen megér. Vagyis ezt a napot is fel lehet használni arra, hogy átadjunk egy szál virágot vagy valami más ajándékot a kedvesünknek, ami jó dolog.

– Mikor volt először szerelmes?

Általános iskolás koromban voltam először szerelmes. A szomszéd kislányba. De végül nem engem választott, hanem egy idősebb barátomat, úgyhogy ez egy viszonzatlan szerelem maradt.

– Van-e kedvenc szerelmes dala?

Nincs. Ez azért furcsa dolog, mert az ember nem szelektál, amikor zenét

17 évesen

hallgat. Legalábbis én nem tudom többfelé választani, hogy most szerelmes, “társadalmi töltetű” vagy más típusú zenét hallgatok. Vannak kedvenc zenészeim, akiket szívesen hallgatok, de nem mondanám, hogy el tudom különíteni a szerelmes dalaikat.

– A magyar együttesek közül milyen lemezt helyez szívesen a lejátszóba?

Kispál és a Borzot, Emil.Rulez!-t hallgatom szívesen.

– Egy dalában azt énekli, hogy „a szerelemnek múlnia kell.” Egyetért-e azzal, hogy a szerelmet is akkor tudjuk igazán értékelni, ha már elmúlt?

Igen, de ez minden fontos dologgal így van az életben. A dal egyébként éppen erről az emberi gyarlóságról szól: mindig azt érezzük fontosnak, ami már nincs. A szerelem is akkor fáj igazán, ha már elmúlt.

– Ha megpróbálnánk elfelejteni, hogy zene is van a világon, mi az, amivel relaxálódni, kikapcsolódni tud? Van-e valamilyen hobbija?

Sok dolgot csinálok egyszerre, de nincs a szó hagyományos értelmében vett hobbim. Talán az olvasás. Ha van egy kis időm, akkor általában olvasni szoktam.

1975-ben

– Most mit olvas éppen?

Esterházy Pétertől “A szavak csodálatos életét”.

– Ha összehasonlítjuk a ma induló zenészek lehetőségeit a hatvanas évek körülményeivel, miben látja a különbséget? Nehezebb vagy könnyebb dolguk van a mai zenészeknek?

Is-is. Egyrészt könnyebb dolguk van, mert ma megvan a megfelelő infrastuktúra és háttér a zenéléshez. Mi például saját kézzel barkácsoltuk az első gitárjainkat. Másrészt nehezebb a mai zenészeknek, mert igazán eredeti dolgot nehéz kiadni. Nagyon pénzcentrikussá váltak a műfajok. Persze, ha valaki vállalja, hogy egy menedzser a piaci igényekhez igazítja a zenét, akkor nincs gond. Kérdés, hogy ez mennyire megy

1988-ban

a mondanivaló rovására.

– Ön egyre inkább népszerűbb a fiatalok körében is. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

Erre viccből azt szoktam mondani, hogy ha tudnám, akkor se árulnám el. Csak találgatni lehet. Például olyanokra gondolok, hogy a fiatalok sem mentesek azoktól a problémáktól, életérzésektől, gondolatoktól, amelyek engem és zenésztársaimat foglalkoztatnak. Másrészt évek óta próbáljuk – kompromisszumok és technikai manipulációk nélkül – tartani a színvonalat, ami talán a mostani fiatalok szemében is pozitív tulajdonság. Remélem, nem tévedek.