8 nõ fele

Konta Barbara, aki alapvetően szerelmes típus. Kattints a képre!

– Bolondos az életünk – kezdi Barbara –, mert mindannyiunknak egyforma nagyságú lába van, így néha jókat vitatkozunk azon, hogy kinek a cipőjében is botlott el a másik.

– Jelképesen szólva: a húgaid szívesen járnának a te cipődben?

– Ha arra gondolsz, cserélnének-e velem, akkor felemás a helyzet. Az idősebb húgom sokszor be sem vallja, hogy én vagyok a nővére, mert nem akarja meghallgatni, hogy miket mondanak rólam. A kisebbik testvérem tizenhét éves, ő egészen másként áll a népszerűségemhez, büszke rám. Sokszor azzal jön haza, hogy küldjek egy autogramot ennek vagy annak az ismerősének, iskolatársának. És látszik, boldog, örül a sikeremnek.

– Ő most éppen annyi idős, mint amennyi te voltál, amikor felfedeztek. Mit tettél a sikerért?

– Azért, hogy kiválasszanak, keveset kellett tennem, inkább szerencsém volt. Vacsora közben mondtam a mamámnak, hogy hallottam egy castingról, szereplőket keresnek egy tévés produkcióhoz. Anyukám azonnal azt mondta, feltétlenül meg kell próbálnom. Megpróbáltuk, felvettek.

– A mama is ment?

– Természetesen. Sosem teher a jelenléte. Modern nő, és nagyon fiatal. Még csak negyvenhárom éves.

– És egyedül él – a lányaival?

– Most éppen igen. De volt, hogy nem.





– Te sem vagy szingli típus.

– Alapvetően nem, és most sem vagyok szingli, mert szinglinek lenni szerintem egy életforma, életérzés. Berendezkedés arra, hogy az ember egyedül él, ennek az összes szabadságával és magányával. Én viszont hiszek a párkapcsolatban, akkor is, ha nem minden kapcsolatom sikerült nagyon jól. De ezzel nyilván minden fiatal nő így van. Alapvetően szerelmes típus vagyok.

– A csalódásaid fiúkhoz, vagy férfiakhoz kötődnek inkább?

– Változó. A csalódás – mint ahogy a boldogság – csak kevéssé korfüggő.

– A leghosszabb kapcsolat?

– Tizenkét évvel volt idősebb. Nagy szerelem volt, el is költöztem otthonról. De voltam szerelmes nálam négy évvel fiatalabb fiúba is. Tizennyolc éves volt, ám csak egy hónapig tartott a dolog.

– A népszerűség megöli a szerelmet?

– Nem a népszerűség öli meg, hanem az illúzió, az ismeret hiánya. Az, ha mást gondolnak rólam, mint amilyen vagyok. Így aztán csalódnak. Vagy ott a másik szélsőség, ha azért nem mernek közeledni, mert félnek az elutasítástól.  Azt gondolom, az ismert emberek, különösen a nők gyakran járnak így.

A mama

– A külsőd nagyon más most, mint amilyennek a tévében látlak. Nem hittem volna, hogy kék a szemed, de az arcod is kedvesebb smink nélkül.

– Valóban, sokan azt hiszik, barna szemem van. Persze, aki belenéz, az látja, hogy kék.

– S bár a hajad barna lett, még mindig emlékszünk a feketére.

– A hajam barna. Fekete csak a Barátok közt miatt volt, mert oda egy szőke-fekete ellentétpárt akartak, és a szőke már adott volt. De ahogy kiszálltam a sorozatból, azonnal szakítottam a feketével, ugyanis azt tapasztaltam, hogy a fekete színezők roncsolják a hajat, hajhullást okoznak. Nekem is állandó problémám volt ez, de amióta újra barna lettem, nincs semmi gond a hajammal.

– A tévés feladataid változását jól viselted, ez látszik, de hogyan viseled azt, hogy időnként a feladatköröddel a külsődnek is át kell alakulnia?

– A TV2-s munkáim során nem kényszeríttetek rá, hogy más legyek, egyszerűen megengedték, hogy barna lehessek. Az öltözködési stílusomat sem akarták megváltoztatni, lehettem sportos, nadrágos, edzőcipős, akárcsak most. Csak annyit kértek, hogy ha változtatni akarok, kérjem ki a véleményüket. Eddig ebből nem volt semmilyen konfliktus, a Barbara show-ban is önmagam lehetek.





– Szeretsz vásárolgatni?

– Nem viszem túlzásba, mert megtanultam beosztani a pénzt. Tizenhét éves korom óta önfenntartó vagyok, ahogy tudok, hozzájárulok a családi költségvetéshez – a rezsi jó részét én állom. Egy hónapban legfeljebb egyszer megyek shoppingolni, igaz, akkor három-négy szatyorral térek haza. Ha valami nagyon megtetszik, akár fölpróbálás nélkül is megveszem. De ki kell ábrándítanom azokat, akik azt gondolják rólam, hogy a ruhák meg a vásárlás körül forog a világ. Az autó sokkal jobban érdekel, éppen most cserélem le a kocsimat, egy kicsi, de bikaerős gépre. Az előző is kicsi volt, nagyon szerettem. Talán azért is, mert tizennyolc évesen, a saját fizetésemből vettem.

– Mindig farmerben és edzőcipőben vagy?

– Nem mindig, de gyakran. A kényelmes holmikat kedvelem.

– A farmerdzseki takaros, de takarós is. Biztosan tudod, miért is lettél a férfiak szexszimbóluma. Ezért takarod el azt, amire más nő büszke lenne?

– Én úgy vagyok vele, hogy az ember akkor vegyen dzsekit, ha az illik az időhöz meg az öltözékéhez. Ami meg a melleimre tett célzást illeti …

Tovább a II. részhez! »

Fotók: TV2