„Nem generálunk a nézettség miatt balhékat” – interjú Giajjennóval, az AK26 frontemberével

Giajjenno, polgári nevén Molnár Ádám és testvére, Miklós, akit csak Hiróként ismer a közönség, 2011-ben töltötték fel a netre az első videoklipjüket. Bár a gépezet nehezen indult be, mára az AK26 az egyik legismertebb duó az országban, több százezren rajonganak értük, a klipjeik nézettsége pedig a több milliós álomhatárt is eléri. Hiro a rapen kívül más zenei stílusban is kipróbálta magát, Giajjenno viszont tipikus raparcnak mondja magát. Fontos számára, hogy a szövegei hassanak a hallgatókra, valamint hogy megossza a nézeteit, és tabutémákat feszegessen. Interjúnkban beszélt féltve őrzött családjáról, a kezdetekről, a jövőjéről, és elárulta, hogy szerinte van-e feljebb a karrierjében.

Fotó: Neményi Márton

Kettőtök közül te tűnsz lázadóbb típusnak, mégis jobban ragaszkodsz a régi dolgokhoz.

Jobban szeretem a régi vonalas dalokat és stílusokat, mint a tesóm. Ő elment egy új irányba, főleg, ha az AK26 kezdetét nézzük. Neki jobban tetszenek a poposabb dalok, én pedig többnyire maradtam az old school rapnél, bár mindig azt mondtam, hogy jó legyen a zene, ez a lényeg.

Szerinted megosztó a személyiséged?

Nálam sokkal megosztóbb emberek vannak a szakmában. Sokan keverednek heti szinten valamiféle botrányba, mi nem generálunk a nézettség miatt balhékat, legyen szó kétes nőügyekről, drogról vagy alkoholról – szerencsére egyikben sem vagyunk érdekeltek. Elítélem a kábítószert, és nem is iszom egyáltalán, még a fellépések alatt sem. Ettől függetlenül ahogy nő a népszerűség, és egyre több a rajongó, úgy egyre több az utáló is, ez a mai világban így megy.

Több politikai tartalmú szöveged is volt. Fontos számodra, hogy kiállj a nézeteid mellett, vagy ez csak egyszer-egyszer fordult elő?

A rapzene egyik alappillére a társadalomkritika, és hogy kiállj amellett, ami szerinted fontos. Ha már van hangod, ami eljut több emberhez, akkor szerintem nem mellékes, hogy társadalmi problémákról is beszélj. Sajnos a magyar rapzenében ez kezd kihalni, de én igyekszem megtartani ezt a vonalat, és esetleges tabutémákat is feszegetek.

Érzed a súlyát a mondanivalódnak? Szerinted hatással van ez az emberekre?

Abszolút. Viszont ez egy kétélű dolog: én nem szeretnék senkinek megfelelni, magamat adom. Nem kérek senkit, hogy kövesse a példámat, csak elmondom a véleményemet, a nézeteimet, és ha ez valakinek tetszik, akkor örülök.

A társadalomkritikán túl mi a mondanivalód, merre tartasz?

Ennek a stílusnak az a lényege, hogy leírj mindent, amit érzel. Szó szerint bármit leírhatsz. Sok stílussal lehet ötvözni, ezenfelül akármilyen témában meg tudod fogalmazni a mondanivalódat. Hogy merre tartok? Igazából nincsen irányvonal, szeretem kiadni magamból, ami bennem van. Nem feltétlenül kell arra gondolni, hogy csak társadalomkritikát fogalmazok meg, az élet pozitív dolgairól is rappelek. Ettől függetlenül nem akarok olyan lenni, mint a többség, akik szerelemről, virágokról, pillangókról énekelnek, ez nem én vagyok. Igenis kellenek a mélyebb mondanivalójú dalok. Írtunk már szöveget a kábítószerről vagy a családon belüli erőszakról, amivel csak kevesen foglalkoznak, de én feladatomnak érzem, hogy beszéljek róla.

Fotó: Neményi Márton

Amikor eldöntöttétek, hogy szólóban is megpróbáljátok az AK26 mellett, voltak benned kétségek?

Nem üzleti szempontból néztük a váltást, számunkra ez örömzenélés, az AK26 is ebből nőtte ki magát főállássá. Azért kezdtük el a szólózást, mert az öcsém elindult populárisabb irányba, én pedig örültem neki, hogy jobban meg tudja mutatni magát, és kiteljesedik ebben. Nem nagyon gondolkoztunk, hogy fog-e ez működni, csak csináltuk, ahogy addig is. Aztán óriásit robbant a Párizs című száma, és habár tudtam, hogy az én dalaim nem fognak ekkorát menni, örültem a sikereinek. Nem is baj ez, teljesen más stílust képviselek, amit én csinálok, az inkább rétegzene.

Milyen a kapcsolatotok Hiróval? Próbálod terelgetni, mint idősebb testvér, vagy hagyod, hogy járja a maga útját?

Próbálom terelgetni, mert elég lusta típus, így rá is fér. Nemrég megjelent a könyvem Nyughatatlan címmel, ami abszolút tükrözi a személyiségemet. Folyamatosan pörgök, a következő dalokon jár az eszem, és igyekszem hajtani, hogy minden rendben menjen. Az öcsém sokszor nem fogadja el, amit mondok, én pedig természetesen tiszteletben tartom a döntését, de azért próbálom magammal húzni.

Nem gondoltál arra, hogy te stílust váltasz?

Valahogy sosem jutottam el erre a pontra. Szerintem én tipikus raparcnak számítok, a tesóm ebben is teljesen más. Nekem mindig a rap volt az első, tízéves korom óta hallgatom, tiniként is ilyen stílusú bulikba jártam, azt éreztem, hogy ez az én utam. Azért kipróbáltam magam más stílusokban is, de tartósan egyikben sem maradtam benne.

Szerinted mennyit változott műfajon belül a trend?

180 fokos fordulatot vett az egész rapzene. Ha csak az öltözködést nézzük, a stílust, az is teljesen más. Régen erős mondanivalója volt a daloknak, a rapszövegeknek, nézzük csak 2Pacet. Most már Amerikában is teljesen más a műfaj, nem is nagyon van olyan, aki még mindig a régi stílust viszi. Külföldön a fő témák az autók, a pénz és a csillogás. A mély tartalom szinte teljesen kikopott a dalokból.

Foglalkoztatnak a kritikák, miután kidobsz egy új dalt?

Aki sokat foglalkozik ezzel, egy idő után beleőrül. Az elején olvasgattam, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges. Nagyon sokan felszínesen ítélnek meg, és mindenbe belekötnek, ami létezik. Ez a része teljesen hidegen hagy, de azért, bevallom, nagy ritkán beleolvasok. Szerencsére kevés a negatív kritika a videóink alatt. Azt gondolom, azt kell csinálni, amit mi szeretünk, és nem másokat kell kiszolgálni. Ha mindig a trendek szerint dolgoznánk, egy idő után elveszítenénk az egyéniségünket.

Fotó: Neményi Márton

Amikor elindítottátok az AK26-ot, nem ment éppen olajozottan a gépezet. Volt olyan érzésed, hogy nem ez a te utad?

Nem úgy kezdtük el ezt az egészet, hogy ebből most óriási dolog lesz. Mostanában sok olyan történetet hallok, hogy a „wannabe” zenészek még két hónapig szeretnének civil állásban dolgozni, aztán a zenéből akarnak megélni. Ez nem így működik. Tízéves korom óta ezt csinálom. Először csak feltöltögettük a netre a klipeket, aztán fél év múlva megmondtam a munkahelyemen, hogy sajnos nem tudom összeegyeztetni a zenét és a civil munkámat. Amikor annyi pénzt kerestem a fellépésekkel, mint a pincérkedéssel, akkor léptem, és rizikót vállaltam, hiszen nem tudhattam előre, hogy ez hosszú távon is működni fog-e. Szerencsére azóta is pörgünk, és a tavalyi, valamint az idei évünk is olyan erős, hogy látjuk, megéri csinálni.

Értelmiségi családból jöttök, de olvastam rólatok, hogy nem szerettetek tanulni. Mit szóltak ehhez a szüleitek?

Mindig is mi voltunk a fekete bárányok a családban. Az öcsém még jobban is, mint én. Érdekes, mert amikor nagyon fiatal voltam, jól éreztem magam az utcagyerekek között, büszke voltam rá, hogy velük lógok. Ahogy vége lett a sulinak, hazamentünk ledobni a táskát, és mentünk az utcára. Késő estig kint bandáztunk mindennap. Körülöttünk sok tanulatlan srác volt, olyanok is, akik rendszeresen fogyasztottak kábítószert, de hála istennek és sosem drogoztam. Bűnözők között nőttem fel, felvettem a stílusukat, és akkor nem éreztem ezt rossznak. De ahogy idősebb lettem, elkezdtem olvasgatni és művelődni, és egyre jobban eltávolodtam ezektől az emberektől, kellemetlennek éreztem a társaságukat. Mára eljutottam oda, hogy öt percet sem tudok a közelükben lenni. Visszagondolva, otthon ez nagyon sok vitát okozott a szüleimmel, látszott rajtuk, hogy nem tetszik nekik ez az irány. A nem tanulásért sem voltak oda… Szinte mindig szöveget írtam az órákon, sosem figyeltem, ebből is volt otthon probléma. Szerencsére mióta sikeresek vagyunk, már máshogy gondolják, apukám például már jobban tudja a statisztikáinkat, mint mi magunk.

Nem érzed a mindennapjaidban a tanulás hiányát?

Egyáltalán nem. Senki ne értsen félre, nem akarok arra biztatni senkit, hogy ne járjon be a suliba, de nekem nagyon nagy szerencsém van, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Az utóbbi években egyébként elkezdtem fejleszteni magam, sokat olvasok, és tanulok olyan dolgokat, amik érdekelnek.

Mit üzennél a gyerekkori énednek?

A törtető mentalitásomat megőrizném, ez egy jó dolog. Azért tartunk itt, mert ilyen vagyok. Ami fontos, hogy több időt fektetnék a tanulásba, de ez is egy kétélű dolog. Lehet, hogy ha akkor arra koncentráltam volna, akkor most nem lennék itt.

A közönségetek nagy része a sokak által kritizált Y- és Z-generációhoz tartozik. Mit mondanál nekik?

Nemrég írtam egy dalt a fiamnak Matteo címmel. Abban többek között elmondtam, hogy vigyázzon a hamis barátokkal és a pénzhajhász nőkkel, és ne éljen tudatmódosító szerekkel. Ezt üzenném a fiataloknak is, a drog és a pia nagyon nem jó, rontja az ítélőképességet, és hülye leszel tőle. A butaság a másik, ami nagyon zavar. Az nem menő, ha valaki buta, az a menő, ha valaki okos. Fiatalon én is úgy gondoltam, hogy ez jó, de már látom, hogy nagyon gáz… Amikor kijött a könyvem, rengeteg üzenetet kaptam, nagyon sokan írták, hogy elolvasták, és többen hozzátették, hogy ez volt az első könyv, amit végigolvastak. Ez nem jó, de az, hogy van valami, ami ráveszi őket az olvasásra, talán elindít egy folyamatot.

Fotó: Neményi Márton

Milliós letöltéseitek vannak, tele a naptáratok koncertekkel, és a közösségi médiában is hasítotok. Van ennél feljebb?

Két évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy nincs feljebb. Amikor kijött a Blöff című számunk, még nagyobb hype-ot teremtett körülöttünk. Régebben azt gondoltam, hogy a médiával tudunk feljebb lépni, de most már nem hiszek ebben. Az internet átvette az uralmat a tévé, illetve a rádiók felett, és mi az internet világából jövünk, de megtöltöttük az utcákat a dalainkkal. Az utóbbi időben több tévéműsorba is hívtak minket, de megválogatjuk, hogy mit vállalunk el. Nem szeretnénk mindenhol ott lenni, a mennyiség mellett figyelni kell a minőségre is.

A párodat csak nagyon ritkán, a háttérben lehet látni. A rajongóid is sokszor kérdik, hogy miért nem mutatod meg.

Szerencsére olyan párom van – sok celeb barátnőjével ellentétben –, aki nem szeretne szerepelni. Neki nem az a fontos, hogy őt ismerjék, nem ezért van mellettem. A mi szakmánkban ennél nagyobb dolog szerintem nincsen, ha párkapcsolatokról beszélünk. Nem is akarom rávenni, örülök neki, hogy ő ilyen. Annyi ismert ember van, akinek a párja közszereplő lett mellette óriási követőbázissal, és nem értem, hogy miért. A világon semmit nem csinálnak, de 250 ezren követik a mindennapjaikat az Instagramon.

Nemrég született meg a kisfiad, de róla sem árultál el túl sok dolgot.

Nagyon családcentrikus vagyok, ezt hozom otthonról. Régóta szerettem volna gyereket, de először mindent meg akartam teremteni neki. Most múlt hat hónapos, imádok vele lenni, számomra ez a kikapcsolódás, és ő lépett az első helyre az életemben, minden más mellékes.

Sokat változott az életed, mióta apa lettél?

Sokkal nyugodtabb vagyok, igyekszem elkerülni a vitákat, mert már gondolok arra, hogy a fiamra ez milyen hatással lenne. Lobbanékony és heves vérmérsékletű vagyok, ezen próbálok változtatni, szerintem már fejlődtem.

A párodat nem zavarja az éjszakázás?

Tudta, hogy mit vállal, amikor összejöttünk. Nagyon jó személyisége van, egyáltalán nem akad fenn ezen. Az évek során soha nem vitáztunk azon, ha későn értem haza, és sosem kérdőjelezett meg. Nagyon fontos ez a fajta bizalom számomra, talán a legfontosabb, de az első a családom boldogsága.