Zalatnay Saroltának nosztalgiázás közben csillogott a szeme: „Ezekkel az emberekkel ez lesz az utolsó”

Januári koncertsorozatra készül Zalatnay Sarolta, aki már 55 éve meghatározó része a magyar zenei életnek, ezért csak meghatódva tud beszélni arról, amire készül. Az énekesnő úgy érzi, megengedheti magának az elfogultságot, mivel szerinte a saját generációja az, ami telis-tele van emlékezetes egyéniségekkel. ennek kapcsán régi sztorikról is elmondott meglepő részleteket, amelyekről még nem mesélt. 

Zalatnay Sarolta a Reggeli vendégeként mesélt (Fotó: RTL Magyarország)

„Egyrészt nagyon szomorú a dolog, mert a mi generációnk tagjai közül nagyon sokan mennek el, vagy mentek el, és most jutottunk el odáig, hogy a Táncdalfesztivál az eredeti táncdalfesztiválos emberekkel utolsó alkalommal lesz most szombaton az Arénaban. Viszont olyan népszerű, hogy egyből kettő lesz (…) Egy igazi emlék fog megmaradni, legalábbis remélem” – mesélte el az RTL Reggeliben az énekesnő, aki elárulta, hogy ennyi jót nem kapott még, mint a táncdalfesztiválos bulik után. 

A mostani koncertben nemcsak az a jó, hogy rengeteg szeretet kap, hanem az, hogy újra felidézheti ennek kapcsán a régi emlékeket, amelyekből nehezen tudna választani, melyiket is szereti a legjobban, vagy melyik a legmeghatározóbb. Például felelevenítette, az első sikerét, vagy azt amikor az Omega együttessel a Nem várok holnapig című dalt adta elő, talpig ezüstben. 

„Akkor nem az volt, hogy fogod magad, és bemész a boltba aranycsizmát venni. Azt mondták, hogy akkor most átalakulunk, mit vegyünk fel? Mondtam, hogy segítsetek. Bementünk egy munkaboltba, fekete gumicsizmát vettünk, de csak férfi 42-es volt, a lábam meg 38-as, kitömtük újságpapírral, befújtuk kályhaezüsttel, így lett az ezüst csizma, ami most már a Rockmúzeumban van. Vagy a ruhám, ami a Rotschild szalonból a maradványokból lett, olyan volt, mintha sztaniolpapírban lettél volna, és édesanyám meg lekönyörögte a drótot valami villanyszerelőtől és az volt a fülemben. Ennek az volt a nehézsége, hogy meghajoltam és alig bírtam felállni, olyan súlya volt a fülbevalónak. (…) És látod, nem tűnt gagyinak, amit összeszedtünk innen-onnan, hanem énekeltünk, boldogok voltunk.”

Ez az ezüst szett, amiről Zalatnay mesélt: 

Zalatna Cini elmondta azt is, miért nem bánja, hogy nem maradt kint Londonban annak idején, és milyen okok miatt tért vissza Magyarországra. Szerinte a vasfüggöny mögül érkezett tehetséges lány sztorival nem tudott volna örökké megmaradni, és nem is akart, bár a tehetségében bízott, a körülményeket nem érezte közel sem olyan ideálisnak, ahogy akkor és azóta is sokan gondolják.