„A mai napig tetten érem azt a szorongó Zolikát, aki gyerekként voltam” – Fördős Zé a gyerekkoráról mesélt

Via ferratazik, siklóernyőzik, mountain bike-ozik, céget és tv műsorokat vezet, szakácskönyvet ad ki, főzős videókat készít. Úgy tűnik, mintha egy percre sem ülne le, pedig rengeteg figyelmet szán arra, hogy befelé koncentráljon. A természetben töltött idő alatt nem csak a szabadságvágyát éli ki, kimondottan sok önismereti munkát is végez közben. Szorongásaival is így tanult meg együtt élni és vált az egykor visszahúzódó fiúból laza, nagydumás fickóként ismert közönségkedvenccé. Az UNICEF Magyarország podcast- és videósorozatának mai vendége Fördős Zé gasztroblogger, televíziós műsorvezető.

nlc

2022. Január 19.

Fördős Zét ötévesen szippantotta be a gasztronómia világa, amikor az óvodából egyenesen az édesapja és nagymamája által működtetett étterembe vezetett az útja. Ott lábatlankodott a szakácsok, pincérek, felszolgálók között és közben szívta magába a hely hangulatát. Már az első emlékei is ételekhez köthetők, így nem csoda, hogy ma is gasztronómiával foglalkozik. Mészáros Antónia ezúttal A Konyhafőnök sztárjának gyerekkori emlékeibe kalauzolja el az Így lettem nézőit és hallgatóit. Zé úgy mesél a gyerekkoráról, hogy a finom falatok felidézésétől még ma is összefut a nyál a szájában. Minden számára fontos szereplőről eszébe jut egy recept, egy emlékezetes íz.

Nálunk az nagyon klasszikus dolog, hogy a kajálás, mint munka, családot összetartó erő, szórakozás, hétvégi program jelenik meg. A leghétköznapibb alapanyagokból, de mindig iszonyú jókat ettünk. Nem véletlen, hogy amiből most élek, amit most csinálok, hogy gyakorlatilag az otthoni hétköznapi gasztronómiát próbálom megmutatni, az innen ered, ezek a gyökerei.

Ugyan minden adott volt hozzá, mégsem presszionálta senki a családból, hogy Zé a vendéglátás felé induljon. Szülei nem akarták megmondani neki, hogy milyen utat válasszon, és ezért mindig is nagyon hálás volt. „Boldog, felhőtlen gyerekkorom volt, a szüleimnek köszönhetően. Nem erőltettek semmit. Hagyták, hogy gyerek legyek, kísérletezgessek, játsszak és úgy gondolták, ha eljön az ideje, majd megtalálom, hogy mivel szeretnék foglalkozni.”

Kiegyensúlyozott gyermekkora ellenére Fördős Zé sokat szorongott, ami igazán meglepő, hiszen annak alapján, amit ma lát belőle a közönség, kimondottan lazának és fesztelennek tűnik. „Én voltam az a gyerek, aki lesápadt, ha azt mondták, hogy mindenki az osztályból március 15-én mondjon el egy verset. Én úgy voltam vele, hogy nem akarok az iskola elé kiállni, még a 20 fős osztályom előtt is zavarba tudtam jönni, amikor meg kellett szólalnom.”

Ahhoz, hogy a szerepléssel kapcsolatos gátlásait feloldja és elfogadja, több mint 30 évet kellett várnia. Miután a családi vállalkozás tönkrement és egzisztenciális kérdéssé vált, hogy mi fog velük történni a jövőben, jött a lehetőség, hogy képernyőn szerepeljen. „A mai napig nagyon sokszor analizálom magamat és a mai napig tetten érem azt a szorongó Zolikát, aki voltam gyerekként. Azt érzem, hogy ez a személyiségjegy nem eltűnt, hanem kordában van tartva. Nekem az a nagy személyiségfejlődés sztorim, hogy ezt én magamban helyre tudtam tenni.”

Idáig eljutni azzal a befelé irányuló figyelemmel tudott, ami már gyerekkorában is jellemezte. Mindig is analitikus típus volt, elemezte önmagát, a környezetét, a felnőttek reakcióit. Ma is nagyon sok időt szán arra, hogy elmerengjen a gondolataiban. A természetben töltött idő ezért is fontos számára, illetve azért, mert a sport által éli ki a szabadságvágyát. „Az volt mindig is a célom, hogy egy olyan világban, ami tele van szabályokkal és autoritással, meg tudjam őrizni a saját egyéniségemet és képes legyek együttműködni. Amikor kell, persze elfogadom és követem a szabályt, viszont utána fogom magam és elmegyek siklóernyőzni, ahol az én szabályaim működnek.”

Mindig is azokat a sportokat kedvelte, ahol az egyéni teljesítmény számít. A mozgás és a természet már gyerekkora óta lételeme. Kisiskolásként is a felhőkről és a repülésről szóló zsebkönyveket bújta, így nem csoda, hogy a siklóernyőzés lett a szenvedélye. „Ha azt mondanák, hogy elvesznek tőlem mindent, amit eddig felépítettem, és a pénzt is, amit eddig összegyűjtöttem, viszont megtarthatom a siklóernyőzést, a természetjárást, az utazást vagy garantálják nekem, hogy nagyon sikeres leszek, nagyon sok pénzt fogok keresni, de soha többet nem bringázhatok meg siklóernyőzhetek, akkor nem lenne kérdés, hogy a fenébe vesszen el minden, amit felépítettem, csak hagyják meg a szabadságom. A csönd, a természet, az erdők, a hegyek. Ez vonz ma is.”

Zének még nagyon sok terve van. Bakancslistáján nem csak a repülés, nyolcezres hegyek megmászása és űrkalandok szerepelnek, hanem a családalapítás is. Hogy hogyan képzeli el ezeket az expedíciókat egy-két gyerekkel, az kiderül a beszélgetésből.

Mészáros Antónia visszatérő kérdése, hogy vendégei hogyan látják a mai gyerekek jövőjét. Az Így lettem eddigi vendégeitől eltérően Fördős Zé meglepően pozitív jövőképet vizionál a felnövekvő generációnak. Válaszát a műsor honlapját felkeresve nézhetitek meg. Ha a beszélgetés után eszébe jutott egy számodra kedves ember a gyerekkorodból, aki hatással volt az életedre, üzenje neki egy virtuális UNICEF – képeslappal.