Hogy kerültetek a műsorba?
Noé Viktor: Első körben csak behívtak minket dumálni, mélyre menő beszélgetéseket folytattak velünk, mert minél több mindent meg akartak tudni rólunk. Milyen karakterek, személyiségek vagyunk, mire lehet tőlünk számítani…
Mennyit árultak el arról, milyen műsorba hívnak?
Varga Ádám: Csak annyit, hogy egy erdőben leszünk összezárva sok idegen emberrel.
Noé Viktor: Azt később hozzátették, hogy el leszünk zárva a külvilágtól, talán még áram se lesz.
Varga Ádám: Arra készültem, hogy biztosan nekünk kell menedéket építeni, sziklákról leugrálni, tavakat átúszni meg ilyenek.
Noé Viktor: Lélekben arra treníroztam magam, hogy majd le kell gyilkolnunk valami erdei állatot, hogy legyen ennivalónk.
Fotó: Neményi Márton
Mesélnétek arról, milyen volt, amikor rájöttetek, milyen feladat vár rátok?
Varga Ádám: Ez egy lassú folyamat volt. Előtte elszeparálták minket hat napra a közeli városban. Még pandémia volt, borult volna az egész műsor, ha kiderül, hogy valamelyikünk covidosan ment be. Elég komoly karantén volt, naponta csak kétszer fél órára mehettünk ki a városba sétálni.
Noé Viktor: Én kicsit hosszabban, mert volt egy jó ismerősöm a stábban. (nevet)
Varga Ádám: Még arra is figyeltek, hogy előre meghatározott időrendben mehettünk csak ki, mert nem akarták, hogy véletlenül összefussunk az utcán és beszédbe elegyedjünk egymással. Amúgy meg egész nap a szobáinkban voltunk, én fekvőztem, mint egy cellában, és próbáltam mentálisan felkészülni, bár fogalmam sem volt, hogy mi vár rám.
Noé Viktor: Ádi, más választásunk nem is volt. Én is végig fekvőztem meg neteztem a szobában. De arra is használták ezt a hat napot, hogy ez idő alatt mondják el nekünk, hogyan kell majd együtt dolgoznunk az operatőrökkel a forgatáson: minden, ami a történet szempontjából fontos volt, csak kamerák jelenlétében volt szabad elmondanunk.
Aztán a hat nap után odaértetek a tóhoz…
Noé Viktor: Figyelj, amikor kimondták, hogy hidat kell építenünk, őszintén szólva az volt az első gondolatom, hogy én innen két napon belül hazamegyek. Én olyan kétbalkezes vagyok, hogy nem tudom neked elmondani. Lényeg, hogy akkor azt gondoltam, hogy nekem ez körülbelül eddig tartott. Aztán szétnéztem, próbáltam keresni a reakciókat, és láttam, hogy rajtam kívül sokan megrémültek. Egyedül Csabin láttam azt, hogy elkezdett vigyorogni. Rájött, hogy itt olyasvalamit kell csinálnia, amihez ért. Ekkor suhant át az agyamon, hogy Csabit ismerem korábbról. Többször találkoztunk már itt-ott, ugyanazt a sportot űzzük, egy környéken lakunk. Nem voltunk barátok, vagy ilyesmi, de én akkor azt gondoltam, hogy ha ő ilyen magabiztos, akkor jó lesz hozzá csapódni, mert biztos kell neki egy erős ember, aki bírja a terhelést. Az volt a tervem, hogy majd az ő jobb keze leszek. Hát, végül nem így lett. (nevet)
Fotó: Neményi Márton
Varga Ádám: Én is Viktorhoz hasonló ügyességgel rendelkezem. A barkácsmúltam kimerül annyiban, hogy egyszer összeraktam egy IKEA tévéállványt, aztán az összerakás után tűnt fel, hogy egy zacskó tartozék kimaradt. (nevet) Tudtam magamról, hogy nem vagyok olyan erős, mint a Geri, a Miki vagy a Viktor, viszont azt is tudtam, hogy infantilis szorgalommal vagyok megáldva: ha valamit elkezdek, akkor tolom végig, mint az állat, és ez jól jöhet egy ilyen munkánál.
Noé Viktor: Én nem tartom magam egy gyenge fiúnak, de amikor megláttam Mikit meg Gergőt, azonnal tudtam, hogy ebben sem leszek elöl a rangsorban. Amikor Gerit megpillantottam, rendesen lefagyasztott. Úgy vonult be a maga 195 centijével ez a kigyúrt, szálkás pali a baltával hasított arcélével, mint valami Action Man. Valahogy mindig úgy állt meg, hogy jó szögből sütött rá a nap. Ránéztem, és azt gondoltam, hogy tényleg ilyenekkel kell versenyre kelnem?
Mindketten színészek vagytok. Nem zavart benneteket, hogy nem színészi munkára hívtak?
Noé Viktor: Mi az, hogy nem színészi munka? Ha otthon leviszem a szemetet, nekem az is színészi munka. (nevet)
Itt nem más bőrébe kellett bújnotok, hanem azt várták tőletek, hogy adjátok önmagatokat.
Noé Viktor: Ez óriási kihívás. Évek óta azt csinálod, hogy amikor a képedbe dugják a kamerát, szerepet játszol, erre hirtelen azt mondják, hogy ne csináld ezt, mert most rád kíváncsiak. Te mit mondanál, mit csinálnál az adott helyzetben?
Egy realityben az a legjobb, ha kimondod, amit gondolsz. Szerintem ez egy színésznek talán kicsit nehezebb, mint egy átlagembernek.
Varga Ádám: Hozzá kellett szoknom, hogy ne akarjak a dolgokra rájátszani, ne pakoljak rá egy kicsit. Azért erre hajlamos vagyok. (nevet) Persze egy idő után hozzászoktunk, sodort minket magával a sztori, és már észre sem vettük, hogy ott vannak az operatőrök körülöttünk.
Fotó: Neményi Márton
Sikerült végül magatokat adnotok?
Varga Ádám: Szerintem mindig magunkat adjuk, maximum egy picit ráteszünk. De ettől még azok is mi vagyunk, érted?
Noé Viktor: De a pék, a cukrász, és az asztalos is rátesz egy kicsit, ha kamerát lát. Ezt nehéz levetkőzni. Én például tudom magamról, hogy alapból egy kicsit több vagyok, mint kéne, ezért sokszor ügyelek arra, hogy visszafogjam magam, még egy ilyen természetes közegben is, mint ez a kávézó. Nem jó, ha az emberek azt hiszik, hogy megjátszom magam. De mások is megjátszották magukat, például szerintem minden olyan játékos A hídban, aki azt mondta, hogy azért jött a játékba, mert ki akar lépni a komfortzónájából.
Az mondjuk tény, hogy ki kellett lépni a komfortzónából…
Varga Ádám: Csak egy hátizsáknyi cuccot hozhattunk magunkkal. Két bakancsot, négy pólót, két pulóvert, gatyát, zoknit, sapkát meg ilyeneket kaptunk, itthonról csak alsógatyát vihettünk. Illetve hozhattunk magunkkal még egy-egy személyes tárgyat is. Volt, aki például a gitárját hozta.
Noé Viktor: Nekem erről senki nem szólt. Ha tudtam volna, biztosan viszek be magammal egy fotót a lányomról.
Varga Ádám: Néha jól esett volna egy forró zuhany az egész napos meló után, de sajnos nulla meleg vizünk volt.
Noé Viktor: Ha nagyon meleg volt, akkor aznap kicsit felmelegedett a víz a tartályban, de csak annyira, hogy
aki először zuhanyozott, annak langyos vize volt, a többieké már jéghideg. Hiába volt nappal 30 fokos nyár, ott reggelente akár hat fokra is visszahűlt a levegő.
Varga Ádám: A házban is borzasztó hideg volt éjjelente. Hosszú nadrágban, pulóverben, dzsekiben, hálózsákban meg pokrócban aludtunk.
Noé Viktor: És naponta háromszor szakadt le az ég.
Varga Ádám: Kézzel kellett mosnunk, és volt, hogy a sok eső miatt nem száradtak meg rendesen a ruháink. Kiteregettük őket mosás után, hogy megszáradjanak, amíg a híddal dolgozunk, de pár másodperc alatt leszakadt az ég, és minden újra vizes lett.
Noé Viktor: Mondtuk, hogy üsse kő, mert majd éjjel megszárad, de éjszakánként meg párás volt a levegő. Állandóan nedves ruhákban aszalódtunk a parton.
Ezek után kész csoda, hogy senki sem lett lázas beteg a műsorban.
Varga Ádám: Azért kezdődő torokfájásra meg enyhe náthára akadt példa, de inkább a fizikai amortizáció volt jellemző.
Noé Viktor: Sorra sérültünk le munka közben. Márk például ráejtett egy rönköt a lábamra, és az hosszában elrepedt, de ez nincs benne a műsorban.
Varga Ádám: A mai napig ott vannak a vágások a karomon, amiket ott szereztem. Fával kellett dolgoznunk, nem értettünk hozzá, még szép, hogy az elején volt egy csomó sérülés.
Noé Viktor: Mindenkinek agyon volt leukoplastozva a keze.
Orvos volt a közelben?
Varga Ádám: Persze, azért odafigyeltek ránk. A betegségekre visszatérve: szerintem mindannyiunk immunrendszere vésztartalékra kapcsolt a kemény fizikai megterhelés miatt.
Noé Viktor: Azért azt sokszor elmondtam ott a tiktokker-modell lányoknak meg Márknak, aki ötpercenként el akart halálozni, hogy
mi három héten keresztül cipeljük a nehéz fákat meg fűrészeljük őket napi 8-10 órában, de vannak emberek, akik ötven éven át ezt csinálják.
Ők fütyülve, pár nap alatt összeraknák azt a hidat, amiért mi három héten át izzadtunk.
Varga Ádám: Az immunrendszerünk eléggé fel volt pimpelve, mert szokatlan módon nagyon egészséges ételeket ettünk. Ugyan sokszor keveset és rossz ízűt, de nagyrészt úgynevezett szuperélelmiszereket fogyasztottunk.
Noé Viktor: Hajdina, köles, zab, ilyenek. Csak sokszor só vagy bármilyen fűszer nélkül. Szörnyű volt, de ezeknek óriási tápértéke van. Sokan undorodva lökdösték el maguktól, de én mindig megettem. Nemcsak a sajátomat, hanem azt is, amit a többiek meghagytak.
Varga Ádám: Tényleg mindent megettél.
Noé Viktor: Nem is nagyon fogytam le.
Varga Ádám: Egészséges ételeket ettünk, friss levegőn voltunk és valahogy attól is több energiánk volt, hogy nem nyomkodtuk egész nap a telefont, csak a jelenre tudtunk koncentrálni.
Fotó: Neményi Márton
Noé Viktor: Szuper jókat aludtunk. A friss levegő és a sok munka álomba nyomott bennünket. Nem volt miért sokáig ébren lenni, ezért miután megdumáltunk mindent, mentünk is aludni.
Varga Ádám: Reggelente öt-hat körül keltünk – bár ezt csak saccoltuk, mert óránk nem volt –, esténként meg 9-10-kor már aludtunk. Az időérzékünk óra hiányában teljesen elveszett.
Noé Viktor: Nehéz fizikai munkát végeztünk, de nem extrém nehezet. Az emberi szervezet úgy lett kitalálva, hogy bírja ezt.
Varga Ádám: A hideg zuhany meg jót tett a keringésnek.
Noé Viktor: Pár nap után már nem is mentem minden nap zuhanyozni, inkább csak minden második napon. De volt, hogy csak három nap után. (nevet)
Varga Ádám: Én nem tudok úgy lefeküdni, hogy ne zuhanyoznék előtte.
Noé Viktor: Azért azt tegyük hozzá, hogy a világ legtöbb táján nem divat a naponta fürdés. Nem is feltétlenül egészséges.
Varga Ádám: Még a végén az lesz a cikk címe, hogy Noé Viktor és Varga Ádám életvezetési tanácsai. (nagy nevetés)
Mindketten színészként dolgoztok, sok sorozatban, egyéb produkcióban feltűntetek már. Amikor találkoztatok a többiekkel, nem ismertek fel benneteket?
Varga Ádám: Nem sokkal a forgatás előtt mutatták be A besúgót, engem onnan vágtak. Szerintem a csapat nagy része a mai napig azt hiszi emiatt, hogy az HBO beépített embere voltam. (nevet)
Noé Viktor: Az elején én is azt hittem.
Varga Ádám: Azt gondolták, hogy azért olvasom fel én a leveleket, mert egyfajta pótműsorvezető vagyok, meg is vádoltak ezzel párszor.
Noé Viktor: Félrehívtam Ádámot, és mondtam neki, hogy figyelj, ismerjük egymást száz éve, nekem igazán elmondhatod. De mindent tagadott. (nevet)
Varga Ádám: Azzal is gyanúba kevertem magam, amikor én fedeztem fel, hogy nem lesz elég a tervünkhöz a faanyag. Rákérdeztek, hogy honnan tudom, én meg mondtam, hogy odaálltam és átszámoltam. Nem hitték el.
Noé Viktor: Mert ki az, aki odaáll és megszámolja?!?
Fotó: Neményi Márton
Ezt talán a mérnöktől várták a többiek…
Varga Ádám: Ő el volt foglalva a tervezéssel, maradjunk annyiban.
Noé Viktor: Ádám csak a józan paraszti eszére hallgatott, de ettől még baromi gyanús volt. Pont azért jó ez a műsor, mert rámutat arra, hogyan működik az emberi természet. Nekem például nem jutott eszembe, hogy odaálljak és megszámoljam a fákat, ahogy a többieknek sem. Egészen addig gyanakodtam Ádámra, míg meg nem kaptuk a külön kis küldetésünket, és el nem töltöttünk egy éjszakát abban a romantikus halászkunyhóban. Úgy ledöbbent a levél tartalmán, hogy tudtam, azért ennyire nem jó színész. (nevet) Ami hisztit meg tépelődést utána leművelt…
Varga Ádám: A többiek annyira besúgónak hittek, hogy egy idő után önkéntelenül is elkezdtem úgy viselkedni velük.
Noé Viktor: Amúgy szerintem mindenki egy kicsit álszent volt. Amikor jött a kamera, ő volt a világ legelfogadóbb és legpíszíbb embere, de amikor nem vette senki, már más volt a helyzet. Sokszor éreztem azt, hogy én vagyok az egyetlen ember ott, aki azt mondja, amit tényleg gondol.
A legtöbb realityben azért alakul valamiféle vonzalom egy-egy szereplő között, de A hídban nem igazán láttunk példát erre. Tényleg semmi nem volt?
Noé Viktor: Nézd, én nyitott voltam.
Már az elején megkérdeztem Sárit, hogy van-e pasija, ő meg mondta, hogy van. Aztán megkérdeztem Kittit is, neki pedig nem volt, de mire megörültem volna ennek, már ki is esett.
Varga Ádám: A harmadik estétől már minden estéjét velem töltötte Viktor. (nevet)
Noé Viktor: Rájöttem, hogy ez inkább barátkozós, és nem csajozós műsor lesz.
Varga Ádám: A harmadik este ránk szakajtották ezt a szörnyű közös titkot, és onnantól kezdve egymásba kapaszkodva próbáltuk a műsort végigcsinálni. Sokat beszélgettünk erről.
Noé Viktor: Éreztük a gyanakvást a többiek részéről.
Visszatérve az ismerkedésre…
Varga Ádám: A legtöbb játékosnak odakint volt párja, de ettől függetlenül sem ekörül forogtak az emberek gondolatai. Estére általában már hullák voltunk, és egy idő után mindenki csőlátásúvá vált: csak a feladatra fókuszáltunk.
Noé Viktor: Azért nem mindenki. (nevet) Én sokat mondogattam a lányoknak, hogy mi lenne, ha. Sajnos vagy azért, mert dagadt vagyok, vagy azért, mert folyton viccelek, nem hitték el, hogy tényleg benne lennék. Valahogy senki nem vett komolyan.
Ha nincs a közös kalandotok a halászkunyhóban, szerintetek akkor is szövetségre léptetek volna?
Varga Ádám: A #sohavégetnemérős forgatásáról ismerjük egymást, ahol egy hotelszobában voltunk elszállásolva, de ez azért nem volt egy olyan szoros kapcsolat előtte.
Noé Viktor: Jó flash volt, összefutottunk néha itt-ott, közös színházi munka is becsúszott, de nem tartottuk a kapcsolatot.
Varga Ádám: Szülinapokon meg karácsonykor egy üzenet Messengeren, ilyenek.
Noé Viktor: Ettől függetlenül ez a szövetség köztünk mindenképp kialakult volna, talán csak kicsit lassabban. Éreztem végig, hogy mi ketten kicsit másképp viszonyulunk a történésekhez, mint a többiek.
Varga Ádám:
És egy kicsit a többiek talán jobban összezártak, ami szintén összekovácsolt minket. Néha éreztették velünk, hogy nem vagyunk benne abban a bizonyos körben.
Noé Viktor: Mi nem játszottuk azt, hogy mindenkivel jópofizunk meg szeretjük egymást, aztán az első adandó alkalommal egymás torkának ugrunk.
Varga Ádám: Kicsit kivontuk magunkat ebből. Nem volt kedvem minden konfliktusba beleállni. Engem az ilyen konfliktusok felemésztenek, borzasztóan feszélyezni tudnak legbelül, ezért inkább kerültem őket, bár volt, hogy az én agyam is eldurrant. Ott volt Viktor, akivel igazából mindent meg tudtam beszélni, de azért rajta kívül is voltak, akiket megszerettem, például Verát és Jankát.
Fotó: Neményi Márton
Noé Viktor: Ádámról tudtam biztosan egyedül azt, hogy ő tényleg olyan srác, mint amilyennek mutatja magát. Lehet, hogy mindenféle krémekkel kenegeti az arcát még nomád körülmények között is, és éjszakánként szemellenzővel alszik, de aztán reggel lemegy a tó mellé, elkezd baltázni, és úgy odateszi magát a hatvan kilójával, hogy nem lehet a rönkről lerángatni. Imádom benne, hogy mindig önazonos.
Varga Ádám: Azért köztünk is előfordult, hogy veszekedtünk. De ez már csak így van, ha az ember idegei kocsányon lógnak. Egy idő után mindenkihez úgy szólsz, hogy már nem tudod palástolni az indulataidat. De Viktorban is az volt a jó, hogy ott is pont ugyanolyan volt, amilyen az életben is. Folyton nyomja a sztorikat, poénkodik, és ha valakivel baja van, azt mindig a szemébe mondja.
Noé Viktor: Konfliktusok nélkül nincs műsor. Ha mindenben egyetértünk, szeretjük egymást és építgetjük a hidat, az nem hangzik túl izgalmasan. Szeretek néha az ellenpont lenni, mert abból születik meg a szituáció. Sokan szerették magukat önfeláldozó hősnek mutatni. Én is nyerni jöttem, de ehhez szerintem nem feltétlenül kellett volna a jó ételekről lemondanunk. Miért kellene kínoznunk magunkat?
Adott némi magabiztosságot nektek, hogy a második nap után már tudtátok: itt bármi is történik, ti már minimum kétmillió forinttal a zsebetekben mentek haza?
Varga Ádám: Persze, nyilván.
Noé Viktor: Én tényleg azt hittem, hogy itt teljesítmény alapján fogunk sorra kihullani, ezért úgy láttam, hogy ez az egyetlen esélyem, hogy ne üres kézzel menjek haza. Amint zsebemben volt ez a pénz, már úgy voltam vele, hogy jó, akkor most elkezdhetek igazán játszani.
Varga Ádám: Megnyugtatott, hogy nem fogok üres kézzel hazamenni, ugyanakkor belülről emésztett az, hogy ez milyen áron történt. Viktor folyton azzal csesztetett, hogy ne őrlődjek már annyit, és ne moralizáljak ennyit ezen. Egyébként most sem döntenék másképp, de ettől még komoly lelki problémákat okozott, hogy hazugságban kellett léteznünk a többiek mellett. Tudtam, hogy egy ponton úgyis ki fog derülni. Szinte már vártam, hogy derüljön ki, mert szabadulni akartam ettől a tehertől.
Noé Viktor: Nem igazán ártottunk a csapatnak, hiszen a tervrajz nélkül is simán megépítettük a modulokat. A ballonokat vittük magunkkal, arra volt igazán szükségünk.
Varga Ádám: Ha azokról mondunk le a pénzért, az egy egészen más szituáció lett volna.
Noé Viktor: Olyan sok nővel éltem már együtt az életem során, hogy nekem nem jelentett gondot füllenteni. (nevet)
A forgatás tavaly nyáron zajlott. Összejártok bárkivel a csapatból?
Noé Viktor: Nem nagyon.
Varga Ádám: Csak nagyon ritkán.
Azért van legalább egy közös Facebook-csoportotok?
Noé Viktor: Az van. Én azért néha találkozom pár emberrel. Miután hazajöttünk, már a buszról felhívtam Csabit, aki háromnegyed órával a hazaérkezésem után már ott ült nálunk az asztalnál. Át akartam beszélni vele a történteket, nem akartam, hogy bármelyikünkben is tüske maradjon. Szerencsére mindketten úgy álltunk hozzá, hogy ez egy játék volt, és mi játszani mentünk oda, és mindenki azt tette, ami neki még belefért. Persze ez aztán a többieknek is leesett, csak nekik több idő kellett ahhoz, hogy az ott történtek leülepedjenek bennük. Még egy bulit is csináltunk nálam, amire sokan eljöttek. Tegnapelőtt meg a Gergővel mentem el kávézni. És az is tervben van, hogy szombaton közösen megyünk le a Balatonra, úgy hatan vagy heten a csapatból. Szóval azért van ennek egy utóélete.
Fotó: Neményi Márton
A játék miatti sértődések azért megmaradnak?
Noé Viktor: Az biztos, hogy maradtak emberekben tüskék. Tudom, hogy két ember is haragszik még rám a csapatból. Velük annyira nem is bandázom.
Varga Ádám: Én Viktor mellett még Verával tartom a kapcsolatot, időnként szoktunk beszélni. De nem azért alakult így, mert ne érdekelnének a többiek, egyszerűen csak nagyon elfoglalt vagyok mostanában. Mennék én is szívesen velük a Balatonra, de egyszerűen nem érek rá. Még a 15 éves barátságaim ápolására sem érek rá, sajnos.
A híd első öt epizódja már látható az HBO Max kínálatában.
11 őrületes rántotta a sonkás-kolbászoson túl
Nem kap munkát Kovács István, nagyon megviseli ez a 80 éves színészt
Tovább dagad a botrány Majka és a Sztárban Sztár leszek! egykori versenyzője között
Férjhez ment Kunovics Katinka, már ki is költöztek a Kanári-szigetekre a friss házasok
Molnár Áron a pénz és Hajdú Péter miatt nem száll ringbe, reagált a tévés
Neki köszönheti a győzelmet Balogh Levente új elnöki asszisztense
Csillagjegyek, akiknek minden sikerül
