Nagy tervek, kis csomag – Utazás kisgyerekkel 53 országon át

„Most aludjátok ki magatokat. Most utazzatok, mert aztán gyerekkel már nem fogtok tudni ilyeneket csinálni” – hallani a legtöbbször kéretlenül érkező tanácsokat, amikor a szűkebb-tágabb környezetben megtudják, érkezik az első gyerek. Okos Tímea és Zoltán is megkapták ezeket az ajánlásokat, ám ők úgy gondolták, hogy egy gyerek érkezésével, még ha kevesebb alvással is kell majd beérniük, az utazásról, mint szenvedélyükről, azért nem kell lemondani.

Hiába hallották azt sok helyről, hogy egy gyerek születése után vége a világnak, elhatározták, ők fordítva szeretnék megélni a szülőséget. Az elmúlt öt évük pedig azt bizonyítja, hogy igenis lehet kisbabával utazni, és hatalmas élményt ad mindenkinek.

Nem hajszolják a tökéletességet

Tímea és Zoli kapcsolatában az elejétől kezdve közös nevező volt az utazás, a felfedezés szeretete, és nem tudták elképzelni, hogy közös gyermekük, Poldi születése után szögre akasztják a hátizsákjukat.

Másfél hónapos volt a kisfiuk, amikor először Siófokra utaztak vele, négy hónapos, amikor Ausztriába, öt hónapos, amikor Mexikóba, és kilenc hónapos, amikor 5000 kilométeres lakóautós túrára ment a család Los Angelesbe. 

Épp Lago Titicacában csípem el őket, pont jókor, mert lassan indulnak vissza Peruba, hogy onnan folytassák az utazásukat, ahol már nagy eséllyel ennyi net sem lesz, mint amennyivel az utóbbi napokban rendelkeztek. A Világjáró család jelenleg épp Bolíviában utazgat, a szülők 4000 méter magasságból küldik nekem a hangüzeneteket, felváltva mesélnek az elmúlt öt évről, a tapasztalataikról, és arról, hogyan alakították úgy a saját szülőségüket, hogy az mindhármuk számára komfortos és élhető legyen. 

Lago Titicaca, Peru (Fotó: @vilagjarocsalad)

„Épp egy boszorkánypiacon jártunk, ahol szárított lámaembriókat és egyéb bájszereket, kegyszereket árulnak. Itt lakunk mellette száz méterre. Jelenleg 4000 méter magasan vagyunk, amire a legtöbben azt mondanák, hogy nem éppen családbarát helyszín, de az előbb például épp játszótéren voltunk” – mondja Zoli, Kitti pedig hozzáteszi, hogy mivel Poldi kiskora óta utazgat velük, hogy ennyi idősen már nagyobb túrákat is meg tudnak tenni együtt. Ehhez persze az kellett, hogy fokozatosan szoktassák az utazásokhoz és a kirándulásokhoz. Ugyanazt a hozzáállást viszik tovább, amit mind a ketten hoztak a kapcsolatba – hogy kevés cuccal, spontán szeretnek utazni –, és nem pánikolnak be egy-egy váratlan helyzettől. Korábban is hátizsákos utazóként vágtak neki a világnak, ahová tudtak, tömegközlekedéssel mentek, olcsóbb szállásokat foglaltak le, és ez ma sincs másként.

„Úgy gondoltuk, integrálni fogjuk abba a közös világunkba, amit mi nagyon szeretünk” – mesél Zoli a kezdetekről és hozzáteszi, sok szülő abba a hibába esik, hogy a gyereknevelésben a tökéletességet hajszolja és az új szerepben elfelejtik önmagukat, a saját vágyaikat.

Nicaragua, Cerro Negro Vulkán (Fotó: @vilagjarocsalad)

Kis lépésekkel a nagyobb célok felé

Amikor öt évvel ezelőtt elkezdtek babával utazni, még csak nagyon kevés olyan influenszer, utazó vlogger volt, aki kifejezetten a gyerekes problémákról, lehetőségekről számolt volna be. Innen jött az ötlet, hogy dokumentálják a tapasztalataikat, és Világjáró család néven posztolni, blogolni kezdtek a kalandozásaikról. Az elmúlt években már több mint 51 országban és minden kontinensen jártak, a városi kirándulástól kezdve a lakóautós utazásig sokféle utazást kipróbáltak. 

„Persze nem úgy kezdtük, hogy egyből Irakba mentünk a gyerekkel, szép fokozatosan fejlesztettük magunkat és az önbizalmunkat, hogy egyre bátrabban, egyre izgalmasabb helyekre tudjunk eljutni. Bejártuk egy pickuppal Dél-Afrikát: láttunk krokodilt, gnút, mindenféle izgalmas állatot, ki ki is raboltak minket, úgyhogy mindenféle izgalom megtörtént velünk” – meséli Zoli, hozzátéve, hogy a mások által kevésbé biztonságos helyeknek tartott országokat sem hagyják ki. Az egyik legemlékezetesebb utazásuk például Irakban volt, aminek hallatán sokak felkapják a fejüket, és azt gondolják, hogy veszélyes hely, de állításuk szerint ez nincs így, sőt, csodálatos élményekre tettek szert az ókori helyszíneken.

Bagdad, Irak (Fotó: @vilagjarocsalad)

„A célországokat tekintve a baba érkezésével annyi változott, hogy nem megyünk olyan helyre, ahová plusz oltások kellenek vagy valamilyen egészségügyi kockázata van az utazásnak” – mondja Zoli, és azt sem titkolja, gyerekkel utazni más, mint amikor egyedül vagy a párunkkal indulunk útnak, nem lehet eltekinteni a kicsi sajátos igényeitől. Ilyen a szoptatás, a pelenkázás vagy a speciális alvásigény.

„Poldi elmúlt már ötéves, így most mások az igények, mint amikor pici volt, imádja a játszóteret, nagy a mozgásigénye, folyamatosan beszél, kérdez.

– magyarázza, és szerinte a friss szülőknél gyakran okoz az nehézséget, hogy elfogadják, adaptálódjanak ahhoz, hogy egy teljesen új szerepbe, életszakaszba léptek, hogy nem fognak ugyanúgy működni a dolgok, mint előtte.

„Csalódást okozhat egy közös út, ha azt gondoljuk, ugyanúgy nyaralhatunk, utazhatunk, mint gyerek nélkül. Egy gyereket nem lehet letenni a  sarokba, mint egy szobanövényt, foglalkozni kell vele. Ezért az elején, amikor Poldi kisebb volt, olyan utazási formákat választottunk, és olyan helyeket kerestünk, amelyekbe ő is jól tudott integrálódni. Ilyen volt például a lakóautós utazás, amikor gyakorlatilag bárhol, bármikor meg tudtunk állni, amikor szükség volt rá” – meséli Zoli.

Lakóautóval az Egyesült Államokban (Fotó: @vilagjarocsalad)

Kitti szerint nagyban megkönnyítette az utazásaikat, hogy hordozót használtak, és már korán elkezdték Poldi hozzátáplálását is. Sosem használtak bébi- és gyerekételeket, a kicsi azt ette és eszi most is, amit ők. A hozzátáplálás egyébként annyira bevált Kittinek, hogy ma már lényegében ezzel foglalkozik, életmód-tanácsadóként tevékenykedik, saját vállalkozása van, ő írta az első hazai BLW (baba vezette hozzátáplálás) könyvet, a témában egy saját Instagram-oldala is van, sőt, egy hozzátáplálós receptes könyvet is piacra dobott.

„Poldival egyéves korában articsókát ettünk, a múltkor alpakát kóstoltunk, és nyitott a csigára, osztrigára is” – meséli Kitti, hozzátéve, hogy számukra egyértelmű volt, nemcsak az utazásaikba, hanem a gasztronómiai kalandozásaikba is bevonják a kisfiút.

És hogy mikor és miből utaznak? 

Mivel Zoli ez idáig egy multinál dolgozott (anno, a multis közegben ismerkedtek össze), általában úgy szervezték, hogy az utazások ünnepnapokra, főleg a többnaposokra essenek, mivel Zoli csak akkor tudott elszabadulni, ha szabadságot vett ki.  Ez a jövőben változni fog, ugyanis az a terv, hogy kiszakadva itthonról, hosszabb időt töltenek majd külföldön. A férfi nemrég felmondott a munkahelyén, és jelenleg a közös, új vállalkozásukon dolgoznak, amivel kapcsolatban egyelőre nagyon titokzatosak…

A saját maguk által megkeresett pénzből utaznak, a maguk erejéből építették fel a kalandozásokkal gazdagított életüket, ahol lehet, igyekeznek spórolni, figyelnek arra, hogy hogyan és mire költenek az utazásaik alatt.

Costa Rica (Fotó: @vilagjarocsalad)

Engedjük el az elvárásainkat

Szerintük az egyik legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartani, ha gyerekkel szeretnénk utazni, hogy reális elvárásaink legyenek az úttal kapcsolatban.

„Lehet úgy élményeket gyűjteni, hogy közben az otthoni pelenkázás, altatás, etetés háromszögéből egy kicsit kizökkenünk. 

A kis lépések pont arra jók, hogy önbizalmat szerezzünk, hogy tanuljunk belőlük. Az első alkalom után, amikor másfél hónapos korában a Balatonra mentünk Poldival, le tudtuk például szűrni, hogy legközelebb mit kell magunkkal vinni és mit nem, mi az, ami még könnyebbé tenné a dolgunkat. Később már Prágában voltunk, és olyan helyekre kezdtünk el utazni, amiket ismertünk, így csak Poldira és a visszajelzésére tudtunk figyelni. Fontos a felkészülés is, amikor Mexikóba mentünk, tudtam előre, merre van a kórház, hol lehet gyógyszereket venni, és azt is, hogy rengeteg amerikai terméket árulnak ott, ahová megyünk, tehát sem a pelenkával, sem a gyógyszerekkel nem lesznek problémáink – meséli Zoli.

Mexikó, Yukatán-félsziget (Fotó: @vilagjarocsalad)

A tapasztalatuk az, hogy egy kisbabával könnyebb olyan útra menni, ahol folyamatosan történik valami. Szerintük az is fontos, hogy ne legyen időkényszer, hogy legyen bőven idő egy-egy programra, ne feszítsük be magunkat a saját elvárásaink közé.

– mondják, és hozzáteszik, tisztában vannak a korlátaikkal, ugyanakkor mindig igyekeznek kimaxolni a lehetőségeket. Ahogy a férfi is mondja, mindig nagy tervekkel és kis csomagokkal indulnak neki az új úti céljuknak.

A szülők azt tapasztalták meg az öt év alatt, hogy a gyerekek sokkal rugalmasabbak és nyitottabbak, mint azt a felnőttek gondolnák, és hogy a korlátok leginkább csak a mi fejünkben léteznek.

A Világjáró család a szülők második szerelemgyereke Poldi mellett, azért hozták létre, hogy aki hasonlóképpen gondolkodik, az láthasson eggyel több pozitív példát, már ami a gyermekkel való utazást illeti.

„Azért is kezdtük a blogot, hogy a szülőség előtt állók elhiggyék, nem kell teljes lemondással, önfeladással kezdeni egy gyerekvállalást, lehet megoldásokat találni, és ha valaki utazni akar, vagy az a szenvedélye, mint ami nekünk, akkor nem kell lemondani róla” – magyarázzák, és szerintük sokat változott a világ az elmúlt pár évben, ma már egyáltalán nem ritka a gyerekkel való utazás, sőt, erre egyre nagyobb figyelmet fordítanak az utazásszervezők és a légitársaságok is.

Costa Rica, Arenal Vulkán (Fotó: @vilagjarocsalad)

A sok utazás alakítja a személyiséget

Manapság egyre többet lehet olvasni arról, hogy az utazás milyen pozitív hatással lehet a gyerek fejlődésére, Poldi például egész jól megtanult spanyolul alig pár hónap alatt, már egyáltalán nem hozza zavarba, ha spanyol anyanyelvűvel találkozik. A szülei szerint nagyon nyitott és önálló kisfiú, aki jól alkalmazkodik a különféle helyzetekhez.

Jordánia (Fotó: @vilagjarocsalad)

A sok kaland mindannyiuk személyiségén lenyomatot hagy, pozitív értelemben, és azt is megfigyelték, hogy sokkal szorosabbá, intenzívebbé válik a gyerek és szülő közötti kapcsolat, amikor utazgatnak.